Mártír ötvenhatos forradalmárunk, a temerini Rákóczi Ferenc utcában született Sörös Imre (1932–1958) acélkeménységű jellem volt, és az ilyen embereknek rendszerint saját maguk által kijelölt, tudatosan vállalt sorsuk van. Imre alig több mint húsz éves, amikor először ítélik halálra. A bitófa alatt közlik vele, hogy kegyelmet kapott: büntetését életfogytiglanira változtatják, de 1956-ban kiszabadul, s egy segélyszállítmánnyal Tolna megyéből azonnal Pestre, a Corvin-közi forradalmárok megsegítésére siet. A forradalom bukása után egyike azoknak, akik megszervezik és lebonyolítják az üldözött forradalmárok Ausztriába szöktetését. Bécsben tagja a Magyar Forradalmi Tanácsnak, amely magyarországi ellenálló csoportok létrehozásával bízza meg. Lebukása után először embercsempészésért ítélik el, közben azonban fény derül forradalmi tevékenységére is, és 1957. október 31-én két társával együtt halálra ítélik, amit másodfokon is megerősítenek 1958. február 3-án, majd Imrét két nappal később, február 5-én felakasztják Kádár hóhérai.
Temerin nem feledkezett meg hős fiáról: Matuska Márton 2002-ben monográfiát szentelt életútjának, emlékére 2006-ban a TAKT arcképével ellátott levelezőlapot, a VMDP plakátot adott ki.
A Dudás Sándor által formába öntött mellszobor a szabadkai Nagy Imre Társaság és a TAKT kezdeményezésére a Magyar Nemzeti Tanács anyagi támogatásával készült el.
Ünnepélyes felavatására, melynek időpontja az előzetes bejelentéshez képest egy nappal előbbre, azaz október 30-án, kedden négy órára helyeződött át, mindenkit szeretettel várnak a temerini tájház udvarán.
