Besnyi Károly Bácskossuthfalva egyik legtevékenyebb helytörténésze. Eddig megjelent könyvei Az Ipartestület száz éve és a Jól égett a pipájuk, melyben a helyi fúvószenekar történetét írja meg, valamint társszerzője a Tűzoltótestület száz éve című műnek. Negyedik könyve a tavaly november végén megjelent Rivaldafényben című monográfia, melyben a falu amatőr kulturális mozgalmát kutatja fel a 19. századtól napjainkig.
A könyvről és az évtizedekig tartó kutatómunkájáról kérdeztem az szerzőt.
Miért ezt a témát választotta?
– Azért választottam ezt a témát, mert nekem a helyi amatőr mozgalom a szívügyem. 1967-től 42 évig aktív tagja voltam a helyi művelődési egyesületnek.
Mióta gyűjti az adatokat, és milyen forrásokat kutatott fel a könyv megírásához?
– Az adatgyűjtési folyamatba 1978-ban kapcsolódtam be. Akkor vállaltam, hogy az amatőr mozgalomra vonatkozó adatokat összegyűjtöm. Amikor elkezdtem, nemcsak azt az időszakot kutattam, amelynek a részese voltam, hanem visszanyúltam a múltba, ameddig csak tudtam. Előkerültek a századforduló előttről is adatok, az volt az elképzelésünk, hogy ezekből a falu 200. évfordulójára, 1986-ra elkészül a falu történetét bemutató monográfia. Persze ebből nem lett semmi, de az adatokat elkezdtük gyűjteni. Rengeteg adatközlőt megkérdeztünk, akiktől nagyon sok adatot kaptunk a korábbi évek színjátszó csoportjainak a munkásságáról. Elkezdtem rendezni őket, a hiányzó adatokat pedig levéltárakban, könyvekben, régi újságokban és helyi irattárakban kerestem meg.
A könyv borítója is külön figyelmet érdemel. A több száz kép közül miért pont ezt választotta?
– A borítóra egy 1928-ban tevékenykedő színjátszó csoport képét tettem, amely nagyon kifejezi azt az időszakot, amikor ezek a csoportok jelentették a művelődési élet szinte egyetlen formáját. A fénykép egy előadás előtt készült, amikor a színészek beöltöztek abba a jelmezbe, amelyben szerepeltek. Magukhoz vették az eszközöket is, amelyeket használtak, a rendező, a súgó is odaült, és a szerepüknek megfelelő pózt vették fel. Sokszor írni és olvasni is alig tudó emberek megtanulták egy előadás szövegét, és megpróbálták a szerepbeli figura életét átélni. Nagyon komolyan vették a szerepüket, amit ez a kép teljes mértékben tükröz, ezért is választottam a borítóra.
Mi a leglényegesebb változás az amatőr mozgalomban?
– A ’60-as évek végén vajdasági szinten a hangsúly áttevődött a folklórra. Létrehozták a Röpülj páva, a Gyöngyösbokréta és a Durindó szemléket, ezzel szemben a színjátszó csoportok szemléje egyre gyöngébb felhozatallal rendelkezett. Az emberek egyre kevesebbet foglalkoztak színjátszással. Ma hiányzik az a karizmatikus vezető, aki képes lenne egy színjátszó társulatot mozgatni, továbbá hiányzik a társadalmi elismertség és a befogadókészség. A mostani előadások hatása lényegesen más a megváltozott társadalmi és politikai helyzet miatt. A televízió és a könyvek lényegesen befolyásolják a mai előadások színvonalát. Az emberek nem fektetnek abba időt és energiát, hogy színházba menjenek. Más kulturális igényeik vannak, amit máshogy elégítenek ki.
Tervez-e a jövőben újabb könyveket kiadni?
Igen, de egyelőre csak elképzeléseim vannak. Az egyik könyv címe Jeles helyeink lesz, az azonban majd még ezután körvonalazódik, hogy pontosan mi kerül a könyvbe. Az emberek, amikor belaknak egy teret, mindig megjelölik azt építményekkel. Különféle jeleket hagytak őseink maguk után, és ezeknek a kutatásával szeretnék foglalkozni a jövőben.
