A Tartományi Természetvédelmi Intézet illetékesei a napokban Topolyára látogattak, és tájékoztatót tartottak az önkormányzat, az érintett helyi közösségek és közvállalatok képviselői számára a védett területekről, a védetté nyilvánítás folyamatának jelenlegi állásával kapcsolatban. A témáról Sihelnik József okleveles természetvédelmi mérnökkel, az Arcus Környezetvédő Egyesület titkárával beszélgettünk
Az elmúlt hétvégén, a kedvezőtlen időjárás miatt, elmaradt a topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület tavaszköszöntő túrája, amely programja az egyik első, kora tavaszi vadvirágunk, a tarka sáfrány virágzásának megtekintését foglalta volna magába. A túra a Betyár-völgyhöz vezetett volna, amely területet – a többi között – a Tartományi Természetvédelmi Intézet többéves vizsgálata és felméréseiből készített tanulmánya alapján állami szintű védelemre javasol.
– A jelenlegi kérdéskört illetően a legnagyobb természeti értéket a meglévő ősgyepek képezik. Az egykor dús, gyepi vegetációt mára jó termékenysége okán kultúrtájjá formálták, és a korábbiakban mindenütt előforduló löszgyepek kizárólag a Krivaja völgyében, lejtős részeken maradhattak fenn. Éppen ezért Bácska középső vidékének egykoron gazdag természeti értékei szinte maradéktalanul eltűntek a mezőgazdaságnak köszönhetően. Napjainkra már csak mozaikokban láthatjuk a múltat idéző természetes növényzetet. Talaj tekintetében mészlepedékes csernozjomról beszélhetünk, amelyen löszsztyepp-vegetáció található. Az Intézet által védelemre javasolt terület Györgyéntől Topolyán és Bajsán keresztül, egészen Kishegyes déli részéig húzódik, az egész Krivaja-völgyet felöleli. A teljes pacséri Krivaja-ágat felöleli Bácskossuthfalván, Krivaján és Pannónián keresztül, illetve a sokolaci ágat Tomislavcin keresztül Bajsáig. Ezeken felül még a lipari völgy teljes egésze is ide sorolható. Jelen pillanatban adatfeldolgozás van folyamatban, a védelemre javasolt területről készült térképek felülbírálása, módosítása. Az aktuális teendő: a szóban forgó területre vonatkozó védettségi státusz meghatározása, az első, a második és a harmadik zóna határainak kijelölése. A legszigorúbban védettek lennének a gyepek, értékes lösznövényzetükkel. Ezek köré épülne, óvó-védő funkciót ellátva a második és harmadik zóna. Gyakorlatilag az egész Topolyai-tó a védett terület részét képezné, ám pl. a harmadik zónában az ipari létesítményeken kívül egyéb építkezések a jövőben is folytathatók lehetnének. Pl. a jelenlegi vendéglátóipari létesítmények működését sem befolyásolná az állami védetté nyilvánítás – nyilatkozta lapunknak Sihelnik József okleveles természetvédelmi mérnök, az Arcus titkára, akit az Arcus-tagok közül többedmagával felkértek: vegyen részt a Tartományi Természetvédelmi Intézet többéves kutatómunkájában, felmérésében. Sihelnik beszámolójában elhangzott, hogy február 14-én, az Intézet illetékesei Topolyára is ellátogattak, és tájékoztatót tartottak a topolyai önkormányzat, a községi érintett helyi közösségek és közvállalatok képviselői számára a védett területekről, a folyamat jelenlegi állásával kapcsolatban.
Mint korábban jeleztük, a hétvégi ,,vadvirágleső”, ún. Sáfrány-túra a Betyár-völgyhöz vezetett volna. A szakembert arra kértük, mutassa be e védelemre javasolt területet, és jellemezze az ottani növényzetet:
– A Betyár-völgy Zobnaticától nyugatra eső, délen és nyugaton lejtős gyepterületekkel határolt völgy, amelynek jelentős része a Topolyai-tó létesítése óta állandó vízborítás alatt áll. Északról és észak-keletről nagy kiterjedésű nádasok, illetve azokon túl már szántóföldek határolják. Nevét az akkoriban még nem létező mesterséges tó helyén található hatalmas kiterjedésű nádasokban bujkáló betyárokról kapta, kik rendszeresen megfordultak e területen. A monda szerint járt itt Sobri Jóska, Angyal Bandi, de talán még maga Rózsa Sándor is. A nádasok egy része még ma is létező, és értékes madárvilágot rejt magában. A völgy lejtős peremén fennmaradhatott az ősi vegetáció, amelyet ősgyepként is emlegetnek. Területe sajnos nem nagy, de sok értékes növény utolsó élőhelyét jelenti. Az északi kitettségű lejtőin még hó van, mikor már a nyugatin megpillanthatjuk az éledő gyep első hírnökeit, majd kicsivel később a keleti lejtő is csatlakozik az éledő természet folytonosságához. A területén élő jelentős növényfajokból, a védendő kategóriába sorolt tarka sáfrányon kívül a fokozottan védett növények közül a szártalan csüdfű, a sötét hagyma, a cseples meggy él itt. Védettként a szennyes ínfű, az osztrák zsálya, az érdes csüdfű, a kései pitypang. Védendőként tekintenek a tarka sáfrány mellett a területen megtalálható budai imolára is. A Betyár-völgy növényzetének részét képezi még az évelő len és a hengeresfészkű peremizs – hangzott el Sihelnik összefoglalójában.
