Elődeink társas összejöveteleken, játékos formában, közösségi összefogással törekedtek a tél és a tavasz küzdelmének jelképes megjelenítésére, a tél búcsúztatására. Topolyán a nép a második világháború végéig őrizte elevenen a farsangi népszokásokat, de az elmúlt hétvégén a topolyai Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat szervezésében, több évtized után, autentikus módon, felelevenedtek a farsangi népszokások.
A farsangi időszak végén, a farsang ,,farkán” – farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyó kedden – elevenedett meg a legtöbb népszokás. A mozgalmas utolsó napokban a vigasságé volt a főszerep, az emberi bolondságok elemi erővel törtek fel, jegyezte le dr. Borús Rózsa néprajzkutató a Topolya népszokásai című kötetében. Az előkészületek már az ún. kövércsütörtökön megkezdődtek, az igazi vigadozás azonban farsang vasárnapjának délutánján vette kezdetét. Ekkor voltak a bálok, az álarcos csoportos felvonulások, eljegyzések és lakodalmak. Egy-egy társaság, utca népe fogott össze, öltött fel házilag készített jelmezt, tudjuk a néprajzkutató feljegyzéseiből. A Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat több éve ápolja, élteti, népszerűsíti a farsangi népszokásokat a topolyai közösség életében, az idén első ízben, március 1-jén farsangi álarcos felvonulást is rendeztek. A felvonulók vidám, több mint kétszáz fős seregéhez helybéli hagyományőrzők, néhány osztálytanító társaságában a topolyai Csáki Lajos Általános Iskola diákjai, a Topolya községi nyugdíjas-egyesület képviselői, az Orchidea, a Nefelejcs és a Tulipán kézimunkacsoportok tagjai csatlakoztak. A felvonulók kolompokkal, fedőkkel, vasdarabokkal nagy csörömpölést csaptak a tél ,,megfélemlítése” érdekében. A farsangi menet, amelyet a Bajsai négyesfogat elnevezésű zenekar kísért, a Csáki Lajos iskolától indult, és Fő utcát is érintve érkezett a topolyai tájházba, itt pedig a farsangot jellemző sajátos forgatókönyvek szerint több szertartásszerű esemény, misztériumjáték is lezajlott. A megjelenteket finom falatok, több mint ötszáz fánk, forralt bor, tea várta. A rendezvény zárórészében a többi között a rossz, a gonosz jelképeként megnyilvánuló ún. kiszebáb égetésének szokását, valamint az ún. bőgőtemetés hagyományát is felelevenítették. A bőgő a meghalt karnevált, a farsangot jelképezte.
