A címben jegyzett jelzőkkel illette az 1978-ban, a Létünkben publikált tanulmányában Bela Duranci művészettörténész a bajmoki borbélysegédből impresszionista festővé vált Stipan Kopilovićot, akit a kutató a huszadik század első két évtizedének legtehetségesebb vajdasági festői közé sorolt. Mindezen jellemzőket Duranci Kopilović művészetéről írt monográfiájában is hangsúlyozta, amely 2011-es, második kiadását március 28-án mutatták be a Topolyai Múzeumban.
A Kray-kastélyban működtetett Topolyai Múzeum állandó képzőművészeti kiállításában is szerepel két festmény Stipan Kopilovićtól, hívta fel a figyelmet a könyvbemutató alkalmával többek között erre a tényre is Gazsó Hargita múzeumpedagógus az ott elhangzott köszöntőjében. A rendezvény társszervezését vállaló, a monográfia 2011-es kiadásáért felelős Vajdasági Horvát Művelődési Intézet képviseletében is jelen levő, a kötet szerkesztőjeként közreműködő Tomislav Žigmanov író is szólt a találkozó közönségéhez az alkotót és életművét röviden körvonalazva, amely máig alig rekonstruálható. Tragikusnak minősítette kiemelkedő jelentőségű festőművészünk tekintetében, hogy a Bajmokon 1877-ben született, a Bácskába, mégpedig Topolyára feltehetően 1920-ban visszatért alkotónak a topolyai Keleti temetőben található végső nyugvóhelye sem pontosan behatárolható. A Bajmokról indult borbélysegéd 1896 táján Budapestre került, első tanítómestere Morelli Gusztáv festő és grafikus volt. A folytatásban Bécs érintésével, Münchenben, majd Párizsban, később Firenzében, Rómában, majd újfent Pesten folytatott tanulmányai idején, azt követően végzett munkássága a maga teljességében még jelen korunkban sem fogadható be, vásznai nagy része eltűnt, így nem értelmezhető újra. Mostanáig huszonhárom műalkotása került elő, közülük hármat a Bela Duranci-monográfia 1991-es, első kiadása idején még nem fedeztek fel, a második, bővített kiadás azonban már azokat is tartalmazza. A monográfiában megjelentetett alkotások között vannak Kopilovićnak a korban felújított bajmoki katolikus templomban 1907–1908-ban kivitelezett, ma is megtekinthető nagyméretű mennyezeti kompozíciói is. A fenti gondolatokat immár Bela Duranci művészettörténész osztotta meg lapunkkal a bemutatót követő percekben, amikor többek között kifejtette:
– Az alkotó huszonhárom ismert festménye közül a legkiemelkedőbbeknek az első világháború előtt, feltehetően párizsi tartózkodása idején 1907 és 1909 között született alkotásait tartom. Abban a néhány évben Stipan Kopilović ezen a tájon meghonosította az igazi, őszinte impresszionista nyílt festészetet, sok színnel, napsütéssel, kontrasztokkal, gyönyörű átmenetekkel – emelte ki Duranci.
