2024. szeptember 27., péntek

Valami (mégis) bűzlik...

Hajdan, valamivel több mint negyed évszázada, a hivatalos kimutatások szerint, Topolya az öt iparilag legfejlettebb község közé tartozott országos szinten. A község területén 16 gyár működött, amelyek 13 ezer embert foglalkoztatottak. Abban az időben alapították az állati fehérjét feldolgozó gyárat is, amely arra volt hivatott, hogy a szomszédjában működő két vágóhíd hulladékát (finomabban másodlagos termékeit) feldolgozza. Ekkor kezdődött el a ma is tartó huzavona az állati fehérjét feldolgozó gyár, azaz a Žibel által árasztott bűz körül.

 A gyár mindenkori elöljárói váltig állították és állítják ma is, hogy eurók százezreit fektetnek a szűrőberendezések korszerűsítésébe, azonban csodák csodájára, valahogy a bűz mindig marad. Igaz, az orrfacsaró „ártalmatlan” illat nem mindig érezhető a városban, de olyankor Bajsán vagy Hegyesen boldogítja az embereket, attól függően, hogy honnan fúj a szél, mert a szag állandó, csak a szélirány változik.

Volt időszak, amikor a Žibel vezetői azt állították, hogy miután bizonyos összegért kicserélték, vagy felújították a szűrőket, amelyek nem hogy európai, de világviszonylatban is a legmodernebbek, a fojtó dögszag valamelyik másik üzemből jön, amely mögéjük bújva, mintegy rájuk kenve a gyalázatot, szennyezi a környezetet. A kívülálló, vagy inkább a bűzkörön kívül eső települések lakóinak nincs is okuk kételkedni a gyár vezetőinek állításaiban, de az már mindenkinek feltűnő, hogy egész Észak-Bácskában nincs még egy állati fehérjét feldolgozó üzem, így a Žibelen kívül dögszagot árasztó, más titokzatos cég létezése sem valószínű ezen a tájon. A gyár vezetőit azonban mindez egy cseppet sem zavarja, sőt nagyon is sikeresen manipulálják a közvélemény jelentős részét közlemények, sajtótájékoztatók ügyes kombinálásával. Ugyanis számadatok ellenőrizhetetlen garmadával azt a látszatot keltik, hogy ők mindent megtettek, megtesznek annak érdekében, hogy meggátolják a levegőszennyezést, de ha mégis megtörténik, akkor az nem az ő hibájukból történik, hanem a finnyás, érzékeny szaglószervvel megáldott, de felettébb rosszindulatú emberek használják ki a legkisebb műhibát is, hogy az Ő!! rossz hírüket keltsék.

Másrészt az úgynevezett „zsibelszag” nem is káros, tehát nem is szennyezi a környezetet, így minden ellenük felhozott vád alaptalan. Lassan oda jutunk majd, hogy a gyár által állandóan kibocsátott „illat” kimondottan jó hatással van az egészségre, és hogy a város az ügyben tétlen vezetőségének a legnagyobb hibája, hogy eddig nem használták ki a lehetőséget, és nem alapozták meg a község és annak idegenforgalma felvirágoztatását a zsibelszag kiaknázására.

A topolyai polgárokat csak egy dolog érdekli, hogy mikor szűnik meg a könnyeket fakasztó bűz, és nem utolsósorban a gyár vezetői mikor hagynak fel a ködösítéssel és mondják ki nyíltan, hogy miről van szó. Vagy arra várnak, hogy a polgároknak elfogyjon a türelme és esetleg radikálisabb lépésekre szánják magukat? Ki tudja, lehet, hogy erre az utóbbira nem is kell sokat várnunk.