2024. november 23., szombat

Törvények és érzelmek

Miladin Nešić, Topolya község polgári jogvédője a kis Martina ügyével kapcsolatban nyilatkozott

Hosszú hetek óta kavarja az indulatokat és osztja meg az embereket Topolyán és távolabb az Ozorák család és a kis Martina története. A gyermek a nevelőszüleitől az örökbefogadói családba került. Az eddigi események szinte senkit sem hagynak hidegen, mindenkinek van valamilyen véleménye róla.

Topolya község polgári jogvédője, Miladin Nešić arra figyelmeztet, hogy a törvényt tisztelő demokráciában a jogszabályok és az érzelmek között sajnos óriási különbségek lehetnek, és mielőtt bárki bármilyen ingoványos talajra lépne, elengedhetetlen széleskörűen tájékozódnia, hogy ne érjék váratlan meglepetések.

– A kis Martina ügyével kapcsolatban gyakran érkeznek felém olyan kérdések, hogy miért nem teszek konkrét lépéseket. Egész egyszerűen azért, mert nekem erre topolyai jogvédőként nincs jogosultságom. Azaz nincs hatásköröm még a hivatalos dokumentumokba sem betekintést nyerni, és ha bármit is lépnék, akkor törvényellenes cselekményt hajtanék végre. Mint ahogy minden más tisztségviselő is jogilag felelősségre vonható lenne, ha illetékesség nélkül hozna az esetben döntést. Konkrétan a szociális intézmények, elsősorban a Tartományi Szociálpolitikai, Demográfiai és Nemi Egyenjogúsági Titkárság és a bíróság az illetékes ebben a történetben, és a tartományi hatáskörű ombudsman. Mint ahogy a szociális központ igazgatónője felelősségének a felülvizsgálata is az ő hatáskörük. Ettől függetlenül az ügy személyes érintettjei és a kislány nevében harcoló nem formális egyesület képviselője járt nálam konzultáción. Igyekeztem a tudomásukra juttatni ugyanezt. Azt is tudni kell, hogy miután az Ozorák család mögött ügyvédek is állnak, ezért ott már az én díjmentesen hozzáférhető tanácsadásom teljesen feleslegessé is válik – kezdte a beszélgetést Miladin Nešić, aki felhívta a figyelmet arra, hogy ha bárki bármilyen ehhez hasonló jogi útvesztő felé veszi az irányt, a saját érdeke azt diktálja, hogy több szempontból is vizsgálja körül a lehetőségeit, és alaposan gondolja át, hogy milyen feltételek állnak a rendelkezésére.

– Sokan elmulasztják azt a lépést, hogy szakemberek, jogászok véleményét kikérjék, és ha már menet közben derül ki, hogy az általuk elképzelt út nem járható, akkor már foghatják a fejüket utólag. Sajnos ez esetben is hiába a család bánata, az érzelmei, a közvélemény felháborodása, ha egyszer a jogi keretek adottak. Szerencsére demokráciában élünk, és a véleményünket szabadon ki lehet nyilvánítani. De a demokráciában is alkalmazni kell a törvényeket, és a szerint cselekedni, ugyanis a törvények biztosítják a társadalom szabályait és a rendjét is egy közösségnek, országnak. Enélkül káosz lenne. Természetesen arra is van lehetőség, ha egy törvény nem válik be, hogy azon változtassanak a polgárok. Ennek megvan a jogi lehetősége és a helye, hogy hol és milyen formában lehet kezdeményezni – tette hozzá az ombudsman, aki az esettel kapcsolatban egy érdekes tömeges jelenségre is felhívta a figyelmet. Konkrétan arra, hogy a határozott véleménynyilvánítók közül szinte mindenki biztosan tudja, hogy mi a jó a kislánynak. Megfelelő felkészültség és tudás hiányában is. Mint ahogy többeknek arról sincs fogalmuk, hogy mi a különbség a nevelőszülőség és az örökbefogadás között, mégis akár agresszívan is véleményt formálnak.

Felmerül a kérdés, hogy Ozorákék, amikor nevelőszülőként belementek a kislány gondozásába, tisztán látták-e, hogy mik a lehetőségeik és mik a jogaik. Esetleg nem kértek tanácsot? Vagy nem kaptak tanácsot? Talán rossz tanácsot kaptak? Továbbá a kislány édesanyja hiába nyilvánította ki azt, hogy szeretné, ha a gyermeke tartósan Ozorákéknál maradna, ha egyszer még jóval korábban lemondott a gyermekére vonatkozó minden jogáról. Az Ozorák család egyébként igen neves ügyvédjeinek egy már fennálló helyzetet kell igyekezniük megoldani, és egy ilyen igen bonyolult ügyben tüzet oltani nagyon nehéz – hallhattuk, majd Miladin Nešić felhívta a figyelmet a történet legnagyobb problémájára, amelyet sokan szem elől tévesztenek.

– Ebben az egész történetben a gyermek jogai vannak a legnagyobb veszélyben. A kislány neve, arca, videófelvételei nyilvánosságra kerültek, és köztudottan az internetre, a közösségi hálókra felkerülő tartalom mindig visszahívható, sohasem törölhető teljes mértékben. A kislány két-három év múlva iskolába indul, és nem lehet tudni, hogy ez alapján mikor lesz kénytelen szembesülni rosszindulatú emberek bántó szavaival. Ez sajnos a való életben gyakran előfordul, és borzasztóan hat a személyiségre. Emellett az örökbefogadás előtt az apának és az anyának rengeteg teszten, pszichofizikai, pszichológiai, pszichiátriai alkalmassági vizsgálaton kell átesnie, és természetesen annak megfelelnie, hogy joga legyen befogadni. Ezzel nagyobb eséllyel kerül megfelelő egyének mellé a gyermek – hangsúlyozta a jogvédő, majd végül felhívta a figyelmet az ügy másik lényeges tanulságára is. Történetesen, hogy a közösségi hálók előnye, hogy mindenki kinyilváníthatja a véleményét szabadon. És ez a hátránya is, mert sokak több olyan témában is indulatosan megnyilvánulnak, és ezzel érzelemhullámokat keltenek szélesebb körben is, amelyről valójában fogalmuk sincs. Érdekes jelenség, de tény, hogy az interneten megjelenő szavakat sokan készpénznek, igazságnak fogadják el. Ezért is tudnak széles körben tarolni az internetes csalók.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás

Nyitókép: Miladin Nešić