Ami az idősebbeknek nosztalgia, az az újabb korosztályoknak történelem. A mai gyerekek többsége el sem tudja képzelni, hogy milyen lehetett egykor villanyáram nélkül megélni a hétköznapokat, petróleumlámpával, gyertyával világítani. Milyen tésztát tojásból és lisztből készíteni, a kukoricát rosta között, nyílt lángon pattogtatni, kézzel morzsolni, a ruhákat pedig hímezni, foltozni. Az ifjabbaknak felfoghatatlan az is, hogy a tavaszi óraátállítást, a világ híreit nem az interneten keresztül tudták meg a családok, és mégis a lényeges dolgokról tudomást szereztek. Mindezekre a ma már múltba vesző, egykor a hétköznapok magától értetődő részleteire igyekszik felhívni a gyerekek figyelmét a bajsai Préló, amit az idén XIX. alkalommal szervezett meg a falu helyi közössége, a civil szervezetekkel karöltve. A húsvét jegyében lebonyolított hagyományőrző, multietnikus népművészeti rendezvényen magyar, szerb, szlovák és német értékőrzők vettek részt. Tizenegy csapat – egyesek népviseletbe öltözve – kukoricamorzsolásban, gégetészta készítésében, hímzésben versenyezett. Többen színpadra léptek, a gyermekek számára pedig tojásegyensúlyozó versenyt és kézműves-foglalkozást tartottak. Eközben húsvéti dekorációból és naiv festményekből nyílt kiállítás a rögtönzött banyakemence mellett.
A rendezvény kezdetét jelképező fáklyát Fazekas Róbert tartományi képviselő lobbantotta fel. A megnyitóünnepség keretében Lackovics Károly tanácselnök köszöntötte szerb és szlovák nyelven a vendégeket, majd Kókity Erika, a házigazda Testvériség Művelődési Egyesület elnök asszonya magyarul üdvözölte a jelenlévőket.
– A múlt század közepéig Bajsán a téli hónapokban, amikor még nem kezdődtek meg a munkálatok a kertekben, a szántókon, eljártak egymáshoz a családok vendégeskedni, és ezt neveztük mi prélózásnak. A férfiak kukoricát fosztottak és morzsoltak, a nők hímeztek és tésztát készítettek. Az elemózsia gyakran volt pattogatott kukorica. Mi, gyermekek pedig mindezt élveztük, és persze játszottunk. A rendezvényünk elsődleges célja, hogy addig, amíg köztünk vannak azok, akik ezekre az időkre emlékeznek, mutassák be a gyermekeknek, milyen viseleteket hordtak a régiek, és hogy mivel foglalkoztak. Amikor 19 évvel ezelőtt megrendeztük az első Prélót, akkor azt mondtuk, hogy a nagyanyáink viseletére és idejére emlékezünk, azóta viszont már egy korosztály felnőtt, és a jelenlegi gyermekek már inkább a dédszülőkre emlékeznek – nyilatkozta Kókity Erika, aki azt is elmondta, hogy a programba igyekeznek bevonni a bajsai és környékbeli óvodásokat, a kisiskolásokat, de a kamaszokat is.
A program kezdetén a jelenlevő szervezetek képviselői ünnepélyesen bevonultak az Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre képviselőjének, Szuhankó Sándornak a vezetésével. Ezután mindenki feltűzte a Testvériség ME zászlórúdjára a pántlikáját, majd elfogyasztották a hagyományos reggelit, a zsíros kenyeret hagymával és pirospaprikával. A hímzés versenyszámot és a gégetészta készítését a bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Központ Rezeda asszonykórusának rátermett csapata nyerte meg, a kukoricamorzsolást pedig a bajsai civil szervezetek képviselőiből formálódott csapat.
– Kukoricát morzsolni kézzel rendkívül nehéz, ezt mindenki jól tudja, akinek már volt rá alkalma. De persze nem megoldhatatlan feladat. Most játék közben öt csövet lemorzsolni, ahhoz képes nem volt probléma. Régen ez a hétköznapok része volt, én annak idején a nagyszüleimnél láttam ezt a munkafolyamatot. Nagyon érdekes, mert ők megszámolták, hány cső van a kosárban, és hogy az mire lesz elég – nyilatkozta Tajkman Beáta, a versenyszámot megnyert bajsai csapat tagja.
A gyermekekkel az Etno Hagyományőrző Kézművesek Körének tagsága és a hevesi vendégek foglalkoztak, az idén fűzfavesszőből húsvéti nyuszit és szarvast készítettek.
– Már több éve ápoljuk a barátságot a bajsaiakkal, és amikor jelen vannak a mi programjainkon, akkor ugyanúgy ők is hozzák magukkal a sajátos kultúrájukat, és ugyanolyan szeretettel érkeznek Hevesre, ahogy mi jelen vagyunk Bajsán. A Kárpát-medencében a kézművességnek azonos gyökerei vannak, az emberi kéz és a kézi munka értékét tükrözi. Ezt az összetartozást szeretnénk kifejezni – nyilatkozta Báder Vera, a Csillagvirág Népművészeti Egyesület alapító tagja és a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet elnöke.
Habár az időjárás ezúttal nem tette lehetővé, a Préló jelképének is számító kukoricapattogtatást a szabadban, rosta között, nyílt lángon, de a jó hangulaton ez mit sem rontott. Különösen a gyerekek számára szervezett versenyfutás, vagy eredetileg versenysétának tervezett megmérettetés emelte a hangulatot, amikor egy fakanálon fatojást kellett egyensúlyozni. A versenyt a lipari néptáncosok nyerték meg. A legszebb női viselet díját a kiszácsi Anna Legíňovának ítélték oda, a férfi viselet kategóriában pedig a gyékényfonás helyi mesterét, Szuhankó Sándort jutalmazták meg.
Nyitókép: És felkerült a zászlórúdra az utolsó csapat szalaga is (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
