Már megszokott dolog, hogy október derekán Törökkanizsán, a Farkas Tanyán és környékén Nemzetközi kutyaszánhúzó versenyt tartanak a Sleddog Sport Club Szerbia szervezésében. Így volt ez most is, és ezúttal is szép számban érkeztek versenyzők a környező országokból. A törökkanizsai eseményen mindig nagyon családias a hangulat, látszik, hogy igazán összetartó ez a közösség, még így is, hogy országhatárok választják el a tagjait egymástól.
A Farkas Tanyán már kora reggel megkezdődött a gyülekezés, a délelőtti órákban a különböző futamok is kezdetüket vették a környék dűlőútjain. Volt, aki futott a kutyájával, volt, aki kerékpárral követte a kutyáját, volt, aki külön erre a célra kialakított edzőkocsival rótta a kilométereket.
Karl Ágnes, az esemény egyik társszervezője, a Farkas Tanya tulajdonosa elmondta, hogy ez találkozó is volt, nem csak verseny, hiszen más ilyen jellegű esemény itt Szerbiában nincs, úgyhogy nemcsak azok jönnek el ilyenkor, akik versenyezni akarnak kedvenceikkel, hanem azok is, akik kíváncsiak ezekre a kutyafajtákra, és szeretik ezt az életformát.
A versenyzők ezúttal is több országból érkeztek. Orosz nevező is volt, ami nagy dolognak számít, emellett sokan jöttek Magyarországról, érkeztek Szlovákiából, Szlovéniából, Bulgáriából és Szerbiából.
A szervező elmondása szerint ez a sportág bármilyen kutyafajtával űzhető, nem kell, hogy fajtatiszta legyen.
– Ez a sport nem arról szól, kinek milyen kutyája van, hanem az a lényege, hogy az ember együtt sportoljon házi kedvencével, és teljesen mindegy, hogy annak milyen hosszú a lába, mekkora a termete. Ha a kutya menne, akkor miért ne csinálnák ezt együtt a gazdával. Ennek a kutyás sportnak a szánhúzás az alapja, és az volt a lényege, hogy több eb egyszerre húzzon valamilyen járgányt, de mivel felénk nincs hó, hiába parkol itt a szánkónk, évek óta nem tudtuk használni. A kutyákat pedig edzésben kell tartani, és így találták ki, hogy ha valakinek van négy-öt-hat szánhúzó kutyája otthon, akkor azt edzőkocsi elé kötötték, és úgy mozgatták meg őket. Akinek meg nincs ilyen sok kutyája, úgy gondolta, miért ne mehetne kerékpárral. Ezek a dolgok nagyon jól működnek, a kilométereket biciklivel is le tudják róni. Aztán lett mindenféle alfaj, van aki rollerrel megy, ezenkívül futva is lehet. Nekünk most három szibériai huskynk van, és mindannyian versenyezünk, a férjem, én és a fiunk is – mondta a szervező.
A résztvevők közül Rosner Gábor Budapestről érkezett, és az itteni szervezőket régóta ismeri.
– Csaknem egy időben, lassan húsz éve kezdtünk el ezzel foglalkozni, és a versenyzés kapcsán ismerkedtünk meg. Nekünk most alaszkai malamut kan kutyánk van, és két grönlandi nőstény. Magyarországon csak ez a két grönlandi kutya van, Szerbiában pedig tudomásom szerint nincs is. Imádom őket. Keveset lehet róluk tudni, nagy világbajnokságokon lehet velük találkozni. Olyan termetűek, mint az alaszkai malamut, de könnyebb csontozatúak, ezáltal fürgébbek. Ugyanazt a súlyt el tudják húzni, mint a malamut, de gyorsabbak. Valahol a szibériai husky és a malamut között vannak a grönlandi kutyák. Három kerekű edzőkocsival versenyzünk, ezt a kettes és a négyes fogatok használják, ha négy kutyánál többet fogunk be, akkor már négy kerekűt kell használni, mert az stabilabb. Mi Budapest mellé, Gyömrőre járunk edzeni, ott van egy erdő, ahol adottak a körülmények. Ennek a sportnak a szezonja szeptembertől áprilisig tart, mert melegebb időben az északi kutyák hajlamosak a túlmelegedésre, úgyhogy ez kimondottan téli elfoglaltság. Szeptemberben, amikor már hűvösebbek a reggelek, akkor kezdünk edzeni, és szeptember végén kezdődik a szezon. November végén Magyarországon lesz a hómentes Európa-bajnokság, és erre is jó felkészülés a törökkanizsai verseny. Édesanyám segít a kutyák felkészítésében, mert sok dolog van körülöttük, és azt egy ember nem nagyon tudja elvégezni. Az etetésükhöz és az ellazításukhoz is a segédre van szükség, hiszen verseny és edzés után is relaxálásra van szükségük, ugyanúgy, ahogy az embereknek is.
Mészárosné Berta Erika Tahitótfaluból érkezett a versenyre, ő és a férje már 14 éve űzi ezt a sportágat. Évek óta visszajárnak a törökkanizsai versenyre.
– Igazi kikapcsolódás ez, hiszen a kutyáinkkal és a barátainkkal lehetünk együtt. Szibériai huskykat tartunk, a férjem és én aktívan sportolunk, a kislányunk még csak egyéves, úgyhogy ő még kicsi hozzá, de ebbe fog belenőni. Három kutyánk van, kettővel edzünk, a harmadik még csak féléves, viszont hamarosan ő is belecsöppen ebbe a világba. Mi rollerezünk, vagyis dog scooterrel megyünk a versenyeken. Elég sok felé járunk versenyre, többek között Csehországba, Ausztriába, Szlovákiába is.
A kutyás sportesemény szinte egész nap tartott a törökkanizsai Farkas Tanyán és környékén. Felnőttek és gyerekek egyaránt rajthoz álltak, a verseny után pedig mindenkit ebéd várt a tanyán.
Nyitókép: Ember és kutya társak a sportban (Homolya Hotváth Ágnes felvétele)
