Noha továbbra sem a legjobb körülmények között, de ismét együtt a hattyúpár (Fotó: Ótos András)
Megkerült Bisa, a Duna parki tavat immár tizenkét éve ékesítő hattyúpár tojója. Kedden szánta el magát váratlanul egy kalandos utazásra, mely, így, igaz, nem tartott túl sokáig. A hattyú egészen Kamenicáig szárnyalt, s korábbi tulajdonosának, Radovan Kokarnak az udvarában landolt, aki tizenkét éve ajándékozta a párt a városnak, s azóta is többször nála telelt Újvidék két legnépszerűbb tollas jószága.
Kokar az esettel kapcsolatban elmondta, valószínűleg a megfelelő légörvények tették lehetővé azt, hogy Bisa ekkora utat meg tudjon tenni, valamint az, hogy egy ideje nem metszették be szárnyait. Az ornitológusok ez utóbbi okot tekintik a legfelelősebbnek a történtekért, s figyelmeztetnek, ha nem végzik el rendszeresen a szárnymetszést, könnyen megtörténhet, hogy Isa is hamar távozik a parkból.
Az egykori tulajdonos, ahogyan azt meg is ígérte, visszavitte a parkba a hattyút, bár, mint mondta, nem szívesen teszi azt, mert ott nem a legjobb körülmények között él a pár, szerinte túl kevés helyet hagytak számukra a tó melletti sétákhoz, emellett pedig, ilyenkor nyáron, megnövekszik a parkban zajló rendezvények száma is, s a zaj is bizonyára zavarja Isát és Bisát.
A hattyú eltűnése óta állandó téma a városban, hogy mi okozhatta Bisa távozását: valóban a nem megfelelő törődés-e, esetleg a sok ember és zaj állandó jelenléte, vagy a pár egymástól való „elhidegülése“. A gondozásukkal megbízott Városi Kertészetnél a tojó távozását követően azt nyilatkozták, Bisa az elmúlt napokban már a tó egy távolabb eső részében élt, s nem párja mellett. Akkor még nem lehetett tudni, hogy hol van, s a közvállalatnál azt mondták, akkor sem vesznek új hattyút jövő nyárig, ha Bisa nem kerülne közben meg, mert egyrészt nincs rá pénz, másrészt pedig félő, hogy Isa nem fogadná be az új társat ilyen gyorsan.
A Duna-parkban sétálgatók mostantól tehát újra megcsodálhatják a két madarat, s talán ha együtt alkalmasabbá tennénk számukra az életkörülményeket, nem kellene attól tartani, hogy valamelyikük ismét megszökik a város nyomasztó zaja elől.
