A környék egyetlen szemetese (Fotók: Ótos András)
A telepi egészségház az egyik legforgalmasabb a városban, naponta több százan fordulnak meg itt. A Verseci és a Jovan Popović utcák kereszteződésénél lévő rendelő környéke egyfajta városrész-miniközponttá vált, a kínaiak áruházat nyitottak itt, két évvel ezelőtt pedig a rendelő előtti parkolóhelyek egy részét kinevezték taximegállónak.
Nos, azóta, amióta a taxisok itt állomásoznak, a környéken megsokszorozódott a szétdobált szemét mennyisége. A rendelő előtt hömpölyög a hulladék, cigis dobozok, újságpapírok és élelmiszerek csomagolópapírjain taposnak az egészségházba érkezők. Szemeteskosár egy sem, pontosabban egyet felszereltek a közeli buszmegálló táblájára, de ez közel sem elégíti ki a szükségletet. A szükséglet szó említésekor felvetődik egy másik kérdés is: hova járnak az autójukban ülő, fuvarra váró taxisok megkönnyebbülni? A válasz: a taximegálló melletti kioszk mögé. A trafikos kénytelen volt egy deszkákból ácsolt lépcsőféleséget tenni az ajtó elé, csak erre lépve kerülheti el azt, hogy a fertőben tocsogjon. Higiéniai szempontból valóban kétségbeejtő a helyzet, a környéken élő polgárok gyakran panaszkodnak, ez idáig eredménytelenül. – Képzeljük el, hogy milyen szagok terjengnek nyáron, melegben a kioszk és a kínai bevásárlóközpont környékén, lehetetlenség bent ülni a bűzben és dolgozni. Hetente hívjuk a Köztisztasági Vállalatot, állandóan azt a választ kapjuk, hogy a környék rendezése nincs tervben. Természetes dolog, hogy az autók hamutartóit ki kell üríteni valahol, a burek csomagolópapírját is el kell dobni. Saját szememmel láttam, hogy a taxis miként vágta ki az ablakon! A szél széthordja a rengeteg zacskót, papírt, szeméttelepen élünk. A testi szükséglet természetes dolog, a taxisok is emberek, nem ők tehetnek arról, hogy a város, pontosabban az a szerv, amely taximegállót jelölt ki ezen a részen, az ilyen „apróságokra” nem gondolt. A Köztisztasági Vállalatban azt mondják, hogy a kérdés nem az ő hatáskörükbe tartozik, hanem a városi kommunális igazgatóság hatáskörébe – azoknak kellene utasítást adni, és pénzt biztosítani a közvállalat számára szemeteskosarak elhelyezésére, esetleg egy illemhely felállítására. A Čistoća csinálja, ha valaki fizeti. A város központját naponta ötször söprik, tisztítják, nálunk soha. Minden városi taxiállomáshoz ki kellene tenni egy illemhelyet, kapcsolatba léptünk az összes városi szervvel, kiderült, hogy senki sem illetékes a kérdésben, senki sem felelős – hallottuk Pető Károlytól, a helyi közösség elnökétől. – Hasonló a helyzet a Nikola Tesla Általános Iskola bejáratánál is. A gyerekek szeméthegyen áttaposva járnak az iskolába, szemeteskosár egy sem. A belvárosban ötven méterenként szereltek fel szemeteskosarakat, nálunk egy sincs. Nem tudom, hogy akarjuk ilyen módon környezetszeretetre, kultúrára nevelni gyerekeinket – panaszolta.
Nem jó félrelépni
Az egészségház előtt állomásozó taxisok pedig hajthatatlanok. Azt mondják, hogy ők becsületesen fizetik az adót, nem az ő kötelességük karban tartani a környéket. Szerintük azokra hárul ez a feladat, akik döntést hoztak arról, hogy a területet taximegállóhellyé nyilvánítsák, valószínűleg igazuk van. Kérdéses azonban, hogy ha minden taximegállóhely mellé szemetesládát állítanának, vajon ezekbe kerülne-e a szemét? Vagy csak akkor, ha az autóablakból kinyúlva elérhető közelségben lennének? A mozgatható illemhelyek kihelyezése biztos javítana a helyzeten, hiszen ha már így is, úgy is ki kell szállni az autóból...vagy mégsem kell? Esetleg, ha végig letekernék az ablakot...
