Emlékszünk még Hans Christian Andersen megrázó és tanulságos meséjére? A szomorú történet a szegénységről szól, ami – annak ellenére, hogy a tévéhíradók jólétről és a gazdasági felszárnyalásról szóló beszámolóiban fuldoklunk – bizony egyre kifejezettebben jelen van környezetünkben. Nem kell azonban megijedni, a székváros utcáin apró, kézileg készített csecsebecséket, görög nyaralásból hazahozott kagylókat és egyéb, színes apróságokat áruló gyerekek nem fognak sem éhen halni, sem megfagyni, ha nem vesszük meg portékájukat.
Azok a gyerekek is túlélik a mai értelmezésben vett, már javában tartó szegénységhullámot, akik a Strandon limonádét kínálnak, vagy a belvárosban utcai dallal, zenével próbálnak zsebpénhez jutni. Mindannyian túl fogjuk élni a ránk váró „nyomort”, legfeljebb megalapozatlan elvárásainktól kell majd egy-két lépéssel eltávolodnunk, kényelmi szintünk apró modifikációinak kíséretében.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
