A takaros, polgári házikók sorából időről időre eltűnik egy, aztán még egy… És szépen, szinte észrevétlenül eltűnnek utcák, városnegyedek. Olyan ez, mint amikor a fogorvos kihúzza az első szuvas fogat: – Ugyan már, ne izguljon, maradt még untig elég. Ezt mondja a második fog után is, és a harmadik után is. Ha a folyamat lassan, felhajtások nélkül történik, akkor észre sem vesszük, hogy mikor válunk fogatlan csúfsággá.
Ugyanez történik folyamatosan belvárosunk régi, polgári hangulatú utcáiban is. Hopp, és már nincs is egy ház, vagy akár egy nagyobb épület. Az érzékelés tompítása mellett bontanak azért, hogy ne fájjon és minél kevesebbet méltatlankodjunk, egy kisebb családi ház néha egy-két nap leforgása alatt eltűnik a helyéről.
A Masaryk és az Arsa Teodorović utcák kereszteződésének közelében lévő, 13-as számú családi házat tegnapelőtt bontották le, egy markológép elvégezte a „piszkos melót”. A Masaryk utcában maradt még „éppen elég” családi ház, ennek az egynek a hiánya se nem oszt, se nem szoroz. A mellette lévő házacska helyén néhány évvel ezelőtt már megépült a háromemeletes luxusépület, a mélygarázsból méregdrága, urbánus terepjárók szoktak felkapaszkodni 22 colos óriáskerekeikkel. A Búza tér környéke a sorozatos foghúzás következményeként az elmúlt tíz évben teljesen megváltoztatta kinézetét, hatalmas, többnyire fényűző, szállodaszerű épületek emelkedtek, a közlekedés és a parkolás a nap bizonyos szakaszaiban teljesen ellehetetlenedik. A többszörösen megnövekedett lakosság ellátását végző új boltok termékkínálatát utánpótló kamionok rendszeresen eltorlaszolják a szűk, polgári gyalogos, legfeljebb lófogatú kocsiközlekedésre tervezett utcákat, a járdákon (már ahol egyáltalán kiépítettek ilyet) autók parkolnak. És a „fejlesztés” folytatódik, van még untig elég kihúzható fog.
Nyitókép: Szeli Balázs felvétele
