A múlt héten számoltunk be arról a tűzesetről, amelyet a zentai Hagymás család egyik melléképületében egy meghibásodott mélyhűtő okozott. A lángok átterjedtek a családi ház tetőszerkezetére is, s a tűzoltóknak csak nagy erőfeszítések árán sikerült megfékezniük a vörös kakas tombolását. A családnak nem volt biztosítása az épületre.
Hagymás úr éppen otthon tartózkodott, amikor a melléképület lángra lobbant.
– A kis locsolócsővel próbáltam tartani a frontot, de pillanatok alatt a tűz martaléka lett minden – mondja. – A tüzet fél nyolctól egy óráig oltották a tűzoltók. A tűzoltócső egyik végét én fogtam a legnagyobb füstben. Locsolták a tüzet minden oldalról, sütött a fal, én pedig csupa víz voltam – elevenítette fel az oltás részleteit. Majd így folytatta: – Az előbb volt itt a négyéves kisunokám, aki azt mondta, „nem baj, nagytatám, majd lesz neked másik házad”. Van egy szép kis chopper motorom. A keresztfiam leégette az arcát azért, hogy kihozza a tűzből.
A családnak szinte mindene odaveszett, beleértve például Hagymás úr ruháit is. Elmondása szerint egyedül a személyi dokumentumait tartalmazó kis táskáját sikerült kimentenie.
– A ruhát a szomszédtól kapom – mesélte a Žitopromet egykori portása, akit a közelmúltban bocsátottak el a munkahelyéről. A házban egyébként ketten éltek. Felesége a Mezőgazdaság Rt.-ben van munkaviszonyban. A nehéz helyzetben lévő cég vezetői, amikor megtudták, hogy mekkora kár érte a dolgozójukat, azonnal a segítségükre siettek s tetőanyagot biztosítottak.
Hagymás úr az önkormányzattól is segítséget kért. Megtudtuk, hogy többek között Bogaras környékén egy csőszmunkát ajánlottak fel a számára, ugyanakkor egy civil szervezet is segítő kezet nyújtott, hasonlóképpen cselekedtek az Erdész utcában lakók és a család ismerősei is. Mint éppen ottjártunkkor is. – Az ismerősök mind itt vannak, két kocsis barátom szintén segít, a nászom is eljött a traktorral – sorolja. – Az egyik fuvarozó pedig, amikor van egy kis ideje, ugyancsak eljön. Most az ócskavasat gyűjtögetjük, felkínáljuk a fémhulladékgyűjtőnek, hogy valamit kapjunk érte.
Hagymás úr elmondta azt is, hogy mi mindenre lenne szükségük, hiszen most lényegében a szomszédok etetik őket, s náluk is alszanak.
– Nagyon jó ismerősünk a Pósáné, aki kikötötte, hogy ne menjünk sehova, a férje meghalt, akad nála hely. A családnak most mindenekelőtt homokra, cementre, sóderre és a meszeléshez szükséges dolgokra lenne szüksége. Kellene egy nagyon jó ember is – tette hozzá –, aki segítene átrakni a kemencét.
Ugyanakkor megjegyezte, hogy teljesen ismeretlen emberek is felkínálták a segítségüket. – Most látom, hogy jó emberek is vannak – mondja.
A zentai családnak egyébként az idén a vízzel is igencsak meggyűlt a baja, mivel az ő utcájukat sújtotta leginkább a zentaiak emlékezetében örökké megmaradó nyári ítéletidő.
Az önhibáján kívül bajba jutott család segítségére sietett többek között Nebojša Stojšić, a Posta egyik alkalmazottja is, aki beszélgetésünk alkalmával elmondta: egy nagyon tisztességes családról van szó, s az őket ért tragédia mindenkinél bekövetkezhet. Azon a napon a fiatalember éppen arra járt, amikor a lángokat oltották. – Amikor megláttam, hogy néhány óra leforgása alatt az egész életük értéke odaveszett, eldöntöttem, hogy segítek rajtuk – mesélte a fiatal postás, akinek ezidáig 15 zentai vállalatot sikerült mozgósítania ez ügyben, s a továbbiakban is azon fáradozik, hogy a zentai család élete újra sínre kerüljön, s hogy Hagymásék elfogadható körülmények közepette vészeljék át a telet.
