Nem tudom, mások miképpen vélekednek, de számomra az ünnepek előtti hangulat jellegzetességének számított a fenyőfaárusok megjelenése a zentai árupiacon. A Szerbia távoli tájairól érkezett „kereskedők” portékáikkal – ha rövid időre is, de – külön világot alakítottak ki a különböző élelmiszereket, kisebb szerszámokat kínáló tősgyökeres kofák mellett, az árusok között sétálva pedig az utcán poroszkáló gépjárművek benzinbűze helyett üde fenyőfaillatot szívhatott magába az ember. Az idén viszont a zentai piacon nyoma sincs az ünnepek előtti zsongásnak, mivel a zentai önkormányzat gondolt egyet, és a fenyőfaárusokat kihelyezte a város szélén lévő vásártérre. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a messzi vidékekről érkezett árusok egyáltalán nem ugráltak örömünkben, amikor tudatták velük, hogy a város szélére szorulnak.
– Én mondom neked, s okvetlenül írd meg, hogy a zentai elöljárók több mint 100 ezer dináros bevételtől estek el azzal, hogy nem az egykori helyeket adták ki a számunkra – szólalt meg az egyik magas, szikár férfi, amikor meglátta a kezemben a diktafont. – Így viszont nekik is jóval kevesebb jut – jegyezte meg tömören.
A vásártér egyik szegletében kialakított elárusítóhelyen ottjártunkkor csupán néhány zentai mustrálta a fenyőfákat, amelyek darabja a nagyságuktól függően 500–5000 dinárt kóstál.
A szokásosnál kisebb forgalomra panaszkodott a Zlatiborról érkezett Branka is, aki szerint olyan emberek döntöttek a vásártérre történő kihelyezésük mellett, akiknek fogalmuk sincs, mi történik a terepen. A fiatalasszony megjegyezte azt is, hogy a szokásosnál 70 százalékkal kisebb forgalmat bonyolítanak le az új helyszínen, ugyanakkor reményének adott hangot, hogy jövőre ismét a városközpontban árusíthatják a fenyőfákat. – Amennyiben egy év múlva is ugyanitt kell árusítanunk, a kollégáim fele el sem jön Zentára. Bízom abban, hogy az illetékesek hallgatni fognak a zentaiakra, mivel a vásárlók is panaszkodnak az új helyszín kiválasztása miatt – jegyezte meg. Branka elpanaszolta azt is, hogy a városközpontban tudtak vásárolni maguknak meleg ételt és forró teát is, a vásártéren pedig csak WC van.
Az árusok között összefutottunk egy hajdújárási, magyar ajkú fiatalemberrel is, aki úgyszintén helytelennek találta a zentai önkormányzat rendeletét.
– Ez egy szerencsétlen döntés, mivel ide nem jön ki senki. Szerintem egy hétig nyugodtan kibírták volna, hogy ott vagyunk a piacon. Az idén ma jöttem ki először, de azt hiszem, utoljára voltam itt – jegyezte meg szűkszavúan.
A zentai önkormányzat egyébként azzal az indokkal rakta ki a városközpontból a fenyőfaárusok szűrét, hogy teherautóikkal ne okozzanak fennakadást, viszont úgy tűnik, az már kevésbé érdekli őket, hogy a mindenképpen jobb sorsra érdemes városban a piaci napokon egyébként is szinte lehetetlen normálisan közlekedni. Erről pedig legkevésbé a fenyőfaárusok tehetnek.
