A civil szféra fontosságát szinte felesleges emlegetni, mindannyiunk számára világos, hogy a polgári egyesületek tevékenysége mennyire fontos a közösség számára. Az élet számos területét fedik: segítenek az elesetteken, kulturális tevékenységet folytatnak, nevelnek – és nem utolsósorban népszerűsítik az adott közeget az országban, illetve a nagyvilágban.
Az sem titok, hogy különféle alapítványoktól kapott támogatások révén végzik tevékenységüket, amennyiben sikeresen szerepelnek az EU, az állam, az egyes régiók, illetve a község pályázatain.
A zentai önkormányzat az idén mintegy 2,2 millió dinár összértékű támogatásra írt ki pályázatot a községben működő civil szervezetek számára. A beérkezett projektumok elbírálása meg is történt, az eredményeket kihirdették és a szerződéseket is aláírták.
Azonban a nyár elején a község polgármestere az elkövetkező három hónapra vonatkozóan felfüggesztette a pénzösszegek kifizetését, mivel a szerb állam a zentai önkormányzatnak (is) a vártnál jóval kevesebb pénzt utalt vissza. Jelen írásunkban arra keressük a választ, hogy ez a döntés miképpen hatott ki a megkérdezett egyesületek tevékenységére, illetve hogyan igyekszenek túltenni magukat az általános pénztelenségen.
Elsőként Horváth Lászlót, a Tisza Menti Nagycsaládosok Egyesülete (Tincse) elnökét kérdeztük. Az 1995 óta működő egyesület egyike a legnagyobb civil szervezeteknek a község területén. Aktivistái az elmúlt 14 évben a nagycsaládosok helyzetének a megkönnyítésén fáradoznak, illetve segítenek rajtuk, hogy könnyebben beilleszkedjenek a társadalomba. A Tincse tagja a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének, és az Európai Nagycsaládosok Szövetségének is. –Először azt gondoltuk, hogy ez a válság ránk nem lesz hatással, de sajnos most már a saját bőrünkön érezzük az ellenkezőjét – nyilatkozta az egyesület vezetője. –Viszont nem mondhatjuk le az előre betervezett rendezvényeinket, amelyekre több hazai és külföldi vendéget is meghívtunk, mivel ez esetben nagyon könnyelműnek tűnnénk – mondta Horváth László, aki azt is megjegyezte, hogy lényegében az egész rendszer a feje tetejére állt, s ilyenkor derül ki, kik azok, akik a felmerült nehézségek ellenére bele mernek vágni a projektumokba, s anyagiak hiányában is meg merik valósítani elképzeléseiket. –Mi így ügyeskedünk és bízunk abban, hogy ha késve is, de megérkeznek a beígért támogatások. Betartjuk az idei programunkban foglaltakat, s egy kis türelmet kérünk a hitelezőinktől – mondta. Horváth László egyébként igencsak meglepődött azon, hogy az önkormányzat befagyasztotta a nyári táboraik megszervezésére kért támogatás összegét, de bízik abban, hogy valamilyen formában mégis megérkezik a segítség.
Nagy Abonyi Péter, a Szt. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület elnöke szerint az áldatlan helyzet miatt az idei nyáron nagyon kevés helyre hivatalosak. Többnyire magyarországi meghívásaik vannak, itthon pedig a felszereléseik felújítására használják ki ezt az időszakot, s erre fordítják azt a csekély pénzt, amely jelenleg a rendelkezésükre áll. –Nagyon csalódottak vagyunk, mert a tavalyi évhez hasonlóan az idén is mintegy 4-5 hónapnyi szervezési munkánk ment veszendőbe, minden előre megbeszélt programunkat le kellett mondanunk – mondta. –Ez pedig nem tesz jót senkinek sem. Emiatt több negatív bírálatot is kaptunk, de hát valahogy túltesszük magunkat rajta. Elmondtam mindenkinek, ez nem a mi hibánk: amennyiben velünk szemben egy ígéretet megszegnek, akkor én is kénytelen vagyok megszegni az általam tett ígéreteket. Ezt valahol letisztáztuk magunkban, jövőre pedig meglátjuk, mit tudunk csinálni, hogyan tudjuk folytatni a tevékenységünket.
A téma kapcsán megkérdeztük Beszédes István költőt, a zEtna Polgári Egyesület vezetőjét is. Ő a következőket válaszolta kérdésünkre: – Kétszer ad, aki gyorsan ad – tartja a mondás. Ez azt is jelenti, hogy kétszer kevesebbet ad, aki késve ad kevesebbet. Most ez utóbbi veszély fenyeget bennünket. Itthon a már megítélt támogatásokra vonatkozó döntéseket is hatályon kívül helyezték. Nem tudni, hogy mennyivel lesz kevesebb a támogatás és hogy mikor érkezik. Az elmúlt két évben a község például rendre az év utolsó napján utalta át a támogatást, négy nappal az elszámolási határidő letelte után. Vannak rendezvények, amelyek hosszas előkészületet igényelnek (ilyen mondjuk a zEtna irodalmi fesztiválja), a támogatás bizonytalansága erősen kihat ezek sikerére. A könyvek, folyóiratszámok sem egyik napról a másikra készülnek. Mindez egy hosszabb folyamat része, amelynek eredménye a negyvenkilenc kötetből álló sorozat, s ez már így is túlmutat azon a jelentőségen, amelyet Zenta fejlesztési terve a zEtnának tulajdonít. Túl lehet élni ezt a válságot is, csak az a kérdés, mit fogunk közben végérvényesen elveszíteni. Zárt ajtók, zárt könyvek, zárt lelkek leszünk-e ebben a makacs lemondásban? S mi lesz a sorsa azoknak, akik most léptek volna először színházba, kóstoltak volna bele egy versbe, ismertek volna meg egy meghatározó gondolatmenetet? Egy város kihalttá lehet úgy is, hogy lakják ugyan, de elkerülik a gondolatok, barbárrá lesz, anélkül hogy fosztogatnák a vandálok. Ha az igénytelenség megadásra készteti.
A minap, a zentai Ci-Fi Civil Központból egy körlevelet küldtek szét a községben működő civil szervezeteknek, amelyben a zentai önkormányzat arra kéri a szervezeteket, hogy akik tehetik, az általuk támogatott programjaikat tegyék át szeptemberre, mivel addigra meglesznek a megfelelő forrásaik. A levél szerint amennyiben e rendezvényeket az egyesületek mindenképp a nyári hónapokban szeretnék megvalósítani, akkor ezekre adják át kérvényeiket. Mindazok a civilek pedig, akik már megvalósították a projektjeiket, az önkormányzatnál – a költségeiket tartalmazó számlákkal és kivonatokkal együtt – adják át kérvényüket a pénz átutalására.
Nagy Abonyi Péter
Beszédes István
