Az elmúlt napokban, hetekben Csóka lakossága sokat szenvedett a települést újra és újra elárasztó füsttől. Különösen az esti és korahajnali órákban ülte meg a kellemetlen, bűzös füstáradat a települést és környékét, még a szomszédos Zentán, a Tiszához közelebb eső városrészekben is rendszeresen lehetett érezni az orrfacsaró bűzt. Éjszakára nem volt ajánlatos kinyitni az ablakokat, pedig a hétfői lehűlésig kellemes későnyári időjárásban volt részünk.
Az önkormányzat felkérte a községi illetékes felügyelőket, hogy járjanak utána, honnan ered a kellemetlen, égett, bűzös szagot hozó füst. A felügyelőség megállapította, hogy a korábbi esetektől eltérően (nyáron többször égett a szeméttelep) ezúttal nem a szeméttelepen lerakott hulladéktömeg ég. A szagnyomok a volt Terján falu alatti, náddal benőtt egykori Tisza-ártérre vezettek. Amíg működött a közeli Macahalmán lévő disznófarm, a hígtrágyát ide, a trágyaülepítőnek szolgáló rétbe engedték ki. Időközben az idei aszály és hónapokig tartó kánikula miatt a víz teljesen elpárolgott. A vastagon felhalmozódott, összetömörül üledék „tőzegesedett”, és minden bizonnyal öngyulladás következtében elkezdett füstölni.
A nád között, a felszín alól nagyobb területen, több helyen egyidejűleg tör elő a füst. A helyszínre kivonult tűzoltók csak annyit tudtak megállapítani, hogy a talajból jön a füst, izzik a trágyaréteg, és hiábavaló próbálkozás lenne eloltani, óriási mennyiségű vízre lenne szükség, hogy elárasszák a területet. A helyenként több méter vastag rétegben parázsló üledéket legfeljebb a kiadós őszi esők olthatnák el. Addig viszont tűrniük, széljárástól és hőmérséklettől függően szagolniuk kell a bűzt a csókai és környékbeli polgároknak.
