A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában szerda este mutatták be Gallusz László Elnémult méhzsongás – Tamaskó József életútja című kötetét. A könyvbemutatót a VMMI és a Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége szervezte. A szerzővel Ternovácz István újságíró beszélgetett. Az eseményen részt vett Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere, Ótott Róbert tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes és Nagy Miklós, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének elnöke. A megjelenteket Kormányos Katona Gyöngyi, a VMMI igazgatója köszöntötte, és kiemelte, hogy Gallusz László kötete Tamaskó József meghatározó személyét és kiemelkedő munkáját öleli fel. Hozzátette, hogy a szerző méltó emléket állított a vajdasági magyar méhészek, néptáncosok és népzenészek egyik apostolának, munkájáért pedig köszönettel tartozunk.
Az eseményen Ternovácz István és Gallusz László igyekeztek minél körültekintőbben bemutatni a kötetet, valamint Tamaskó József életét.
A szerző elmondta, hogy 35 éves aktív agrárújságírói pályafutásának a méhészet volt az egyik fontos szegmense.
– Tamaskó Józseffel anélkül találkoztam, hogy ismertem volna őt. Valamikor 1977–78-ban Bánátban Erdélyi Dénes kiváló méhésszel beszélgettem, aki Tamaskó-kaptárakkal méhészkedett. Tőle hallottam először ezt a nevet. Évtizedekkel később nyertem betekintést Tamaskó József életébe. A Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének felkérésére kezdtem el kutatni, és először nem is tudtam, hogy mekkora fába vágom a fejszémet. Tamaskóról sajnos nem sok adat maradt fenn, azonkívül, hogy Kalapis Zoltán Életrajzi kalauzában egy nagyon szép és átfogó írás jelent meg róla. Az elmúlt 101 évben Vajdaságban hat-hét méhészújság váltogatta egymást, amelyek olyan bőséges adatforrásul szolgáltak, hogy nem egy, hanem akár három kötetre elengedő információt tartalmaznak. Tamaskó József önmagát gyakorló méhésznek tekintette, de a népművelők jól tudják, hogy ő a vajdasági Gyöngyösbokréta megalapítója. Gombosról indult el 1936-ban ez az össznépi mozgalom, amely napjainkra a vajdasági magyarság egyik legtömegesebb és leglátványosabb rendezvényévé vált. Tamaskó mindenekelőtt nehéz és öntörvényű ember volt, de szerette az embertársait. Mindent megtett azért, hogy az emberek a méhészetben minél jobb eredményeket érjenek el, és hogy a magyar népi kultúrának ez a szegmentuma szigorúan Gomboshoz kötődve fennmaradjon és virágozzon. Őt méltánytalanul egyszerűen elfeledték, és több mint 40 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a gombosiak rádöbbenjenek, élt közöttük egy ilyen ember, aki a vajdasági méhészetben és gazdaságban is letette a névjegyét. A híres Tamaskó-kaptár elterjedt főleg a Duna mentén, de Vajdaság szinte minden részében megtalálható – fogalmazott Gallusz László.
(Fotó: Molnár Edvárd)
Nagy Miklós, a VASZ elnöke a könyv megalkotásával kapcsolatban kiemelte, hogy két évvel ezelőtt indult el egy olyan gondolatmenet, amely során olyan vajdasági személyt kerestek, aki az elmúlt 100–150 évben komoly munkát folytatott és valós eredményeket ért el a mezőgazdaság területén.
– Több opció közül végül Tamaskó Józsefnél kötöttünk ki, aki egy első világháborút megjárt ember volt. Amikor visszatért a harcokból, egy új környezetben találta magát, elszakítva az anyaországtól. Akkor nem arra gondolt, hogy el kell innen menni és nem lehet itt tovább élni, hanem hogy itt kell megtalálni az élethez szükséges boldogulás lehetőségeit. Többek között méhészettel is kezdett foglalkozni. Ebben a szakmában nagyot alkotott, hiszen amellett, hogy több méhészkiadványt megjelentetett, ő volt az, aki megalkotta azt a kaptártípust, amelyet róla neveztek el. Ezt a kaptártípust a mai napig sokan használják, és abban tartják a méheiket. Gombos és Szilágyi környékén a közösségi élethez is sokat hozzátett, emellett biciklijével bejárta egész Vajdaságot. Ő volt az, aki az itt maradt magyar emberekbe lelket öntött, és adott nekik egy pluszlehetőséget, hogy a mezőgazdaság mellett a méhészettel is foglalkozzanak. Megmutatta, hogyan lehet élni és boldogulni ezen a vidéken, ezért választottuk őt. Köszönjük a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek és a budapesti Agrárminisztériumnak, hogy mellénk álltak és támogattak bennünket ebben a projektben – mondta Nagy Miklós.
A könyvbemutató legelején a VMMI népzenei szakosztályának muzsikusai is felléptek, elsőként Vörös Bence furulyázott, majd a haladó vonósok adtak elő egy csokrot.
A könyv elkészülését a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alapítvány és az Agrárminisztérium (Budapest) támogatta.
Nyitókép: Ternovácz István és Gallusz László a könyvbemutatón (Fotó: Gergely Árpád)
