Január, február, itt a nyár! Így okoskodtak még hetekkel ezelőtt a nagyok. A héten be is köszöntött a várva várt március, ám én uopste nem érzem, hogy közeledne a nyár. A zősök is begazoltak egy kissé amiatt, hogy mennyit kell még fűteni, és vajon mennyibe fog az nekünk kerülni, pláne azok után, hogy a zoroszok meg a zukránok egymásnak estek. Amióta kitört a háború, atata mintha beszorult volna a tévé előtti fotelba, non-stop újabb információkra vadász, foci helyett most a lövöldözést nézi élő adásban. A muter figyelmeztette is, hogy ne bámulja annyit a televíziót, brit és ámerikai tudósok rámutattak, hogy a középkorúaknál a sok tévénézés veszélyezteti az agy egészségét. Rájöttek ugyanis, magyarázta az öreglány, hogy azoknak, akik életük eme fázisában túlzottan sok időt töltenek a tévé előtt, később csökkenhet a kognitív funkciójuk, mint amilyenek a figyelem, az észlelés, az érzékelés, a gondolkodás és az emlékezet. A fatert uopste nem rázta meg az intelem, annyit mondott, hogy egyáltalán nem bánja, ha például életének erre a szakaszára nem fog emlékezni. Úgyhogy, amama, ahelyett, hogy elcsalogatta volna az öreget a készülék elől, lassan maga is csatlakozott hozzá.
– Jaj, Tegyula! – sikoltá fel az egyik híradó alatt a muter. – Mi lesz, ha elfogy a gázunk?!
– Akkor bizony nagy gáz lesz, Tematild – sóhajta atata.
– Attól tartok, zomzéd, hogy már most az van – mondá aggódóan az éppen betoppanó Zacsek. – Egy hét leforgása alatt teljesen megváltozott a világ. Egészen pontosan: kifordult önmagából. Csitt-csatt még a két éve tomboló koronavírus-járványt is elfelejtette mindenki!
– Mit gondoltok – kérdé csüggedten az öreglány –, van valamiféle szilárd háborús terve, konkrét célja, vagy csak az izmait fityogtatja a Putyin?
– Bizonyos elképzelésnek csak lennie kell, Tematild, de azt, hogy pontosan mi is lehet az, még a víznéző asszony sem tudja, legfeljebb találgathat – foglalá össze a helyzetet a fater. – Félő azonban, hogy villámháború helyett hosszan elhúzódó véres küzdelem elé nézünk.
– Ahány elemző, annyi nézet, zomzédasszony – adá hangot véleményének a Zacsek –, a napokban még az önjelölt epidemiológusok is, akik két éven keresztül osztották az észt a koronavírusról meg a védőoltásról, és mindent tudni véltek a járvány hátteréről, hirtelen profilt váltottak és felcsaptak biztonságpolitikai elemzőnek és háborús expertnek!
– Nagyon nehéz kiigazodni a történetben – vevé át a szót az öreg. – Annál is inkább, mert a katonai akciókkal párhuzamosan a tévében, a zinterneten meg a közösségi oldalakon zajlik a médiaháború. Dübörög a propaganda és a gyűlöletszítás, röpködnek a félinformációk és az álhírek. Ismét beigazolódott az a meglátás, miszerint a háborúban először az igazság hal meg.
– Hát mi még azt sem tudjuk, hogy kivel vagyunk – jegyzé meg amama.
– Állítólag senkivel, mi semlegesek maradunk, mint Svájc! – reagála a felvetésre a Zacsek. – Bár ezúttal még az évszázadok óta minden konfliktusból kimaradó Svájc sem maradt neutrális, hanem ő is alkalmazza az EU-s zankciókat Oroszországgal szemben.
– Látjátok, a jövő mindig kiszámíthatatlan – bölcselkede atata. – Valamit megkívánsz, eltervezel, és az élet végül megadja, ám nem biztos, hogy pont úgy, ahogyan te azt elképzelted, ezért kell mindig óvatosnak lenni azzal, mit kíván az ember.
– Mit akarsz mondani, Tegyula? – kérdé gyanakvóan a muter, mint aki rosszat sejt.
– Emlékezzetek csak vissza, a Magvas Vójó réges-régen azt ígérte, hogy Zerbiából olyan unalmas országot teremt, mint amilyen Svájc – magyaráza a fater. – És ëhun-e!
– Eriggyé’ mán, Tegyula, beszélsz összevissza – kuncoga az öreglány. – Ez nevetséges!
– No, no, no, zomzédasszony – így a Zacsek –, maga csak vigyázzon, mit nevez nevetségesnek, nehogy úgy járjon, mint az egyszeri ember.
– Mert az, hogy járt? – kíváncsiskoda amama, mire a Zacsek elmesséle az alábbi viccet.
Az egyszeri ember bánatában imígy morfondírozott.
Kacagtam a kövéreken – és meghíztam.
Kiröhögtem a kopaszokat – és kihullott a hajam.
Most már csak a gazdagokon nevetek.
– Írják, beszélik okos emberek – magyaráza atata –, tényleg okosak, nem csak okostelót ragadt okoskodók, kávéházi filozófusok vagy a bót előtti egyetem buzgó hallgatói, hanem iskolázott, széles látókörű, valódi tudással rendelkező egyének: nem kizárt, hogy az események nem racionális mederben folynak majd tovább! No de, kérdem én, vajon eddig racionális keretek között zajlott minden?! Van bármi észszerű abban, hogy eljutottunk idáig?!
– Az irracionalitásról: azóta, hogy a zorosz elnök a legmagasabb készültségbe helyezte a nukleáris haderőket, egyre többen igyekeznek megnyugtatni a közvéleményt, hogy nem kell tartani egy esetleges atomháborútól – közlé a Zacsek. – Vajon nem-e?! Pláne, hogy a zorosz külügyis azt nyilatkozta, hogy a harmadik világháborút atomfegyverekkel fogják vívni.
– Ezek szerint a vén róka Lavrov okosabb, mint Albert Einstein volt – csóvála meg a fejét az öreg. – A nagy fizikus egyszer ugyanis a következőt mondta: „Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel.”
– Nekem már az is sok, hogy egyáltalán elhangoztak olyan mondatok, amelyek atomháború, atomfegyverek meg hasonló szavakat tartalmaznak – sopánkoda a muter. – Amitől nem félünk, azt általában nem szoktuk emlegetni.
– Te most meg vagy ijedve, Tematild? – kérdé a fater.
– Én?! – kérdé vissza meghökkenve amama. – Valóságosan rettegek, Tegyula! Én attól is félek, nehogy tönkre menjen a mosógép, és kézzel kelljen mosnom, hiszen a mestereknél már hosszabb a várakozási idő, mint a specialista orvosoknál! Ha meszelni akarsz, két évvel korábban le kell foglalnod a piktort! És el sem tudom képzelni, mennyit kellene várni, hogy egy asztalos elkészítsen egy olyan kilométeres asztalt, amilyeneknél újabban a Putyin tárgyalgat. Mindennek tükrében, a fantáziádra bízom, mennyire aggódhatom amiatt, hogy öregedő frusztrált férfiak nukleáris rakétákról nyilatkozgatnak!
– Most is Alan Ford tolókocsis főnökének lesz igaza – állapítá meg a Zacsek. – Szerinte az orvosok közül a pszichiáterek a legsikeresebbek, merthogy az ő pácienseik vezetik a világot.
– Aszongyák, hogy a Putyin nagyon ideges, ordibál a beosztottjaival meg vagdalózik – újságola atata. – Ki tudja, igaz-e. Talán igen, de lehet, hogy ez is csak egy dezinformáció. Annyi biztos, hogy nagy rajta a nyomás, feltehetően nem minden alakult a tervei szerint.
– Zerbiára is nagy nyomás nehezedik, hogy vezessen be zankciókat a zoroszok ellen, panaszolta a Vučko – mondá a Zacsek. – Közben igyekezett megnyugtatni a polgárokat, hogy felesleges otthon élelmiszert raktározniuk, merthogy mindenből van elegendő.
– Fotókon mutatta meg, hogy mi mindennel rendelkezünk – bólogatá az öreglány –, azt is láthattuk milyen sok babunk van az árutartalákokban.
– Most már megnyugodtam – trollkoda atata. – Szükség esetén legalább nekünk is lesz mivel durrognunk!
Pistike, a bót előtti egyetem távhallgatója
