Napokig tartó parlamenti ihaj-csuhaj után a tisztelt ház elnökévé választották Szkupstin – ex-Kormányos – Annát. Már az első nap totál izgi volt, később meg csak fokozódott a lelkesedés, a képviselők piszkosul belefáradhattak a megterhelő munkába. Zabadidőnkben atatával bontottunk egy nagy zacsi kikirikit, ő sört nyitott, én meg öntöttem magamnak egy pohár szokkot, leültünk a tévé elé és jókat derültünk. A képviselő bácsik és nénik néha úgy egymásnak estek, hogy öröm volt azt nézni. Olyanokat mondtak egymásra, hogy ha a Zacsek Peti vagy én ilyeneket kiejtenénk a szánkon, a tanító néni menten kizavarna bennünket az óráról. Volt ott minden, ami a szavazók szórakoztatását kielégítheti: feszültség, káromkodás, sértegetés, dulakodás, bökdösődés. Igazi VIP valóságshow!
– Jól láttam a zinterneten, fiúk – kíváncsiskoda az öreglány –, a képviselők még Oscar-zobrocskákat is osztogattak egymásnak?!
– Naná, Tematild! – válaszola bólogatva a fater. – Még csak fancy estélyikbe öltözött csini színésznők hiányoztak ahhoz, hogy olyannak tűnjék az egész, mint egy Oscar-gála!
– A képviselőink Oscar-díjas produkciókat mutatnak föl, közben meg Belegrádban a városi busznak kiesik a kereke, zörnyű tragédiát okozva – háboroga az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Bizony – sóhajta amama. – A fővárosi tömegközlekedés egyes firkászok szerint olyan mint a zorosz rulett!
– Az a legborzasztóbb, hogy mindig valami bődületes galibának kell történnie, hogy a zilletékesek elkezdjenek foglalkozni a már egyébként huzamos ideje meglévő problémával – dünnyöge az öreg.
– Ha nincs nagy gubanc, minduntalan csak önmagukkal és önnönmaguk népszerűsítésével vannak elfoglalva – húzá el a száját a muter.
– No de ha már a díjaknál tartunk, hallottatok a Nagy Misztériumról?! – kérdé a Zacsek. – Az Elnöki Palotából éveken keresztül összesen 43 ezer állami kitüntetést loptak el!
– Ugyan kinek van uopste ezekre szüksége ily módon?! – töprenge atata.
– Azt olvastam, az értékük az ötmillió eurót is eléri! – világíta rá a lényegre az öreglány.
– Azt értem – vakará a fejét a fater –, de mi értelme, ha veszel, teszem azt, ezer euróért egy érdemrendet a feketepiacon?! Ezeknek akkor van igazi értékük, ha megfelelő pompa keretében, az érdemeiért tűzik fel valakinek a mellére. Így olyan bëzvëzë az egész!
Ám nemcsak a hazai képviselők választottak maguk közt elnököt, hanem a zoroszok is a múlt hétvégén szavaztak arról, hogy ki legyen a következő hat évben a nagyvezér.
– Azt olvastam, hogy a belegrádi ruszkik, akikből egyre több van, kilométeres sorokban álltak, hogy leadhassák a voksukat – számola be a Zacsek.
– A hozzáférhető információk szerint állítólag csak három százalékban szavaztak a régi-új elnökre – ismerteté amama.
– Ebből az adatból az is rögtön világos, miért élnek ők tágas hazájuk valamelyik települése helyett a zerb fővárosban – szűré le a következtetést az öreg.
– Megkockáztatom, a hazai erők nyilván nagy arányban a Putykóra szavaztak volna – találgata a Zacsek –, hogy továbbra is a maga egyedi módján vezesse Oroszország Anyácskát. Különösen az Ukrajnában zajló, és a Nyugatot irtó bosszantó különleges katonai művelet tekintetében.
– A hazai ruszofileknek viszont aligha tetszhetnek a francia elnök utóbbi időben egyre gyakoribb kakaskodásai – kuncoga a muter. – A Micron a német Scholzcal meg a lengyel Tuskkal nemrég hármas egyezséget kötött Ukrajna megsegítéséért a zoroszokkal vívott csihipuhiban, egyik keménykedő nyilatkozatában pedig azt találta mondani, hogy Oroszország nem is nagyhatalom.
– Tíz évvel ezelőtt, amikor Európa-szerte a Nagy Háború kitörésének a századik évfordulójára emlékeztek – merenge atata –, a történészek kielemezték a világégés kitörését megelőző időszakot, és azon csodálkoztak, hogy az a sok okos államférfi hogy nem látta előre, mi felé csörtetnek. Remélem, abból tanultunk eleget, közben meg tartok attól, hogy a történelem megismétli önmagát.
– Jaj, ne ijesztgess, Tegyula, ilyen rémségekkel! – hüledeze az öreglány. – Már olykor így is alig tudok aludni, fél éjszaka forgolódom az ágyban.
– Úgy tűnik, az alvászavar is egyféle népbetegséggé fajult – állapítá meg a Zacsek –, egyre többen panaszkodnak arra, hogy álmatlanságban szenvednek, meg gyakran felriadnak éjjelente, ami a zakemberek szerint a modern életmód következménye.
– Én zerencsére úgy alszom, mint a bunda – dicsekede a fater.
– Mint valami spéci bunda – egészíté ki amama. – Mert én még nem találkoztam olyan bundával, amely amint vízszintes pózba helyezi magát, máris horkol.
A téma kapcsán a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
– Mit csinálsz, ha nem tudsz elaludni?
– Számolom a bárányokat.
– Hányig?
– Háromig.
– Gyorsan elalszol.
– No jó, néha fél négyig.
– Panaszkodik a tanár ismerősöm, hogy újabb nagy kihívás előtt áll a pedagógustársadalom, merthogy a diákok egyre gyakrabban használják a mesterséges intelligenciát – újságola az öreg. – Egyesek még az olyan egyszerű feladatot sem végzik el egyedül, mint amilyen egy fogalmazás megírása a Beköszöntött a tavasz című témára.
– Borzasztó! – ájuldoza a muter. – Mit lehet ilyenkor tenni?
– Mit? Mit?! El kell venni a zösszes okoskütyüt a gyerekektől, és bejelentetlenül az órán íratni velük ceruzával papírra dolgozatot, fogalmazást, írásbelit – szigorítana be atata. – Micsoda hüjeség, hogy előre bejelentenek minden ellenőrzőt meg feleltetést, és előre megadják a feladatokat, amit sokszor a káo segítőkész szülők oldanak meg, maguk sem lévén tisztában azzal, hogy ily módon irtó rossz zolgálatot tesznek csemetéiknek.
– Igaza van, zomzéd! – helyesele a Zacsek. – A mi időnkben minden órára felkészültnek kellett lennünk. Ha elmész dolgozni, ott is mindennap a zösszes feladatot meg kell tudnod oldani. Mire neveljük ezzel a kvázi védelmező meg túlóvó hozzáállással a gyerekeket?!
– A tavasz hallatán jutott eszembe – terelé más vizekre a témát az öreglány –, hogy ideje lenne felfrissíteni egy kicsit a ruhatárunkat.
– Szerintem meg tök felesleges – legyinte a fater. – A környezetvédő Greenpeace nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy kevesebb ruhaneműt vegyünk. Zerbiában például évente fejenként átlagosan 12 kiló gúnyát vásárolunk.
– Nehéz ehhez tartani magad ott, ahol lenéznek valakit, ha huzamosabb ideig ugyanabban a cuccban jár – húzá el a száját amama.
– Én olyat is láttam, hogy a zújságban fotóbizonyítékokkal alátámasztva kipellengéreztek egy közszereplő hölgyet, aki több rendezvényen is ugyanabban az estélyiben jelent meg – illusztrálá a jelenséget a Zacsek –, amivel borzasztó igénytelenségére igyekeztek rámutatni.
– Nem tudom, hogy ezek a nagyon igényesek látták-e azt az adatot, hogy a bolygónkon gyártott műanyag súlya mára már meghaladja a zösszes szárazföldi és tengeri állat együttes súlyát! – közlé az öreg.
– A plasztika súlyosabb, mint a fauna! – nyugtázá rezignáltan a muter.
A témához kapcsolódóan meg a Zacsek elmesséle egy viccet.
– Jean, mi ez a dübörgés a szekrényben?
– Csak a ruhák mennek ki a divatból!
Pistike, állami kitüntetésre hajtó parlamenti szakkommentátor
