HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Milyen ajándékot vár a Mikulástól?
Gyümölcsöt és nyalánkságot – 15%
Kesztyűt, sálat vagy sapkát – 1%
Zoknit és egyéb apróságokat – 6%
Stílusosan egy mikulásvirágot – 3%
Műszaki eszközt, játékszert – 1%
Könyvet vagy társasjátékot – 11%
Hagymát, krumplit, virgácsot – 3%
Nem várok semmit a Mikulástól – 60%
Ahogy az ünnepi láz és a karácsonyi hangulat elkezd beköszönteni, a Mikulás alakja ismét előtérbe kerül a világ számos részén. A Mikulás ma már egy globálisan ismert, kedvelt figura, aki mindenhol örömöt és izgalmat hoz a gyerekek életébe. Az elmúlt évszázadokban és évtizedekben a Mikulás alakja átalakult, és alkalmazkodott a különböző kultúrákhoz, hagyományokhoz. Az amerikai hatás, a Coca-Cola-reklámok, valamint a modern technológia mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Mikulást ma elsősorban a mosolygós, testes, hosszú fehér szakállas, piros ruhás férfiként tartjuk számon, aki a modern magyar néphagyomány szerint december hatodikára virradó éjszakán meglátogatja a gyermekeket, akik, ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot kapnak tőle. Az egyik legnépszerűbb szentet a szegények pártfogójaként, önzetlen ajándékozóként tiszteli a világ, akinek legendája több száz évre vezethető vissza.
Szent Miklós 280 körül született a mai Törökország területén fekvő Patara közelében, egy rendkívül jómódú családban. Kisgyerekként árvaságra jutott, érsek nagybátyja felügyelete alatt egy kolostorban nőtt fel, majd maga is a papi hivatást választotta. A legenda szerint Myra érsekének halálakor isteni sugallatra Myra városába indult. Ott eközben a legidősebb püspök látomásban parancsot kapott Istentől, hogy azt válasszák meg érseknek, aki a következő hajnalon legelsőként megy a templomba imádkozni. Ez az ember Miklós volt, így került a myrai érseki székbe. Több mint fél évszázadon át vezette a város keresztényeit az akkor még igencsak pogány világban. Hívei között rendkívüli népszerűségnek örvendett, elhivatottságának és jótevő cselekedeteinek híre messze földön elterjedt. Vagyonát a szegények és az árvák megsegítésére fordította, így már életében szentként tisztelték. A Szent Miklós körül kialakult legendák és történetek hozzájárultak kultuszának elterjedéséhez. Az egyik legismertebb Szent Miklós-történet szerint egy elszegényedett patarai nemesember szörnyű dologra határozta el magát: áruba akarta bocsátani lányai ártatlanságát, hogy pénzre tegyen szert. Az ifjú Szent Miklós, miután értesült a készülő bűnről, három egymást követő éjjelen (más változatok szerint három egymást követő évben) egy-egy erszény aranyat dobott be a nemes ablakán, hogy a lányok tisztességesen férjhez mehessenek. Az apa nagyon szerette volna megtudni, ki volt a jótevő. Amikor Szent Miklós harmadjára is visszatért, kileste, utána futott, és lábaihoz borulva köszönte meg neki az ajándékot, másnaptól pedig hálás szívvel mesélte a történteket. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte Noel Baba-nak, ami azt jelenti „Ajándékozó Apa” (egyes legendák szerint innen ered az ablakba kitett csizma hagyománya). Szent Miklós példamutató élete és jócselekedetei a keresztény vallásban is mély tiszteletet vívtak ki, és ő lett a kereszténység védőszentje a tengerészek, a kereskedők, a gyermekek, a diákok és általában minden nehéz körülmények között élő számára.
A Mikulás-ünnep idővel egyre inkább szekularizálódott, és elszakadt Szent Miklós alakjától. A tömegkultúra átalakította a keresztény legendát, és az ünnep elvilágiasodott, elüzletiesedett. Az édesség- és játékipar mellett ma már egész sor termék használja alakját reklámfiguraként. A nagy karácsonyi ajándékozás, és az ahhoz köthető vásárlási láz igazán csak a 19. század első felében, az Amerikai Egyesült Államokban kezdett el kibontakozni. Itt Santa Claus újabb változata az irodalom hatására a békés ünnep szimbólumává alakult, majd szép lassan meglátták benne a marketingfogást. Ekkorra a Szent Miklóshoz köthető téli ajándékozó figurák már sok helyen nem az eredeti, december 6-i ünnephez, hanem a karácsonyhoz kötődtek. Santa Claus mai formáját az 1800-as évek végén nyerte el, főként Thomas Nast amerikai karikaturista révén. A pirosba öltözött, vidám, kövérkés, nagyapószerű alak aztán „visszavándorolt” Európába. A világhírű alak terjedéséhez persze nagyban hozzájárultak az olyan vállalatok is, amelyek reklámcéllal használták fel a karaktert. A Mikulással kapcsolatos elképzelések is megváltoztak a globalizáció hatására: míg a két világháború között a Mikulás a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a jelenkor Mikulása a Lappföldön vagy az Északi-sarkon él, szánját pedig rénszarvasok húzzák.
Az alakváltozások és az idő múlása ellenére azonban a Mikulás alapvető üzenete talán napjainkban sem veszített jelentőségéből. A Mikulás olyan figura, akit a világ szinte minden részén ismernek és ünnepelnek. Gyermekkorunk egyik legkedvesebb emléke, az öröm, az összetartozás és az ajándékozás szimbóluma, emlékeztet bennünket arra, hogy az ünnep az egymásra figyelés és a szeretet időszaka.
Nyitókép: Pixabay
