HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Miről szól az ön számára elsősorban a karácsony?
A vallási hit megéléséről – 13%
Az év végi elcsendesedésről – 7%
A család meghitt együttlétéről – 55%
Szeretteim megajándékozásáról – 2%
A sütésről-főzésről és takarításról – 5%
A kapkodásról és a vásárlásról – 10%
Nem ünneplem a karácsonyt – 8%
Most, amikor az adventi várakozás vége közelít, a vasárnap délutáni elcsendesedéskor a negyedik gyertyát is meggyújtottuk, s a Luca-búza is ott zöldell az asztalon, a szekrény mélyén ajándékok lapulnak, érezzük ahogyan hétről hétre nő bennünk a készülődési láz, közben igyekszünk magunkat folyamatosan megnyugtatni – ha nem is lesz ideális ez az ünneplés sem, lehetnek felemelő pillanatai könnyekkel és nevetéssel, összebújással, társasjátékkal, pihenéssel, találkozásokkal, finom ízekkel és illatokkal. Tudjuk, életünk során változnak a prioritások, és bizony sokfajta karácsonyt meg kell élnünk. Nem kötelező alávetnünk magunkat a fogyasztói társadalom hamis elvárásainak karácsonykor sem, a lényeg, hogy megteremtsük a mi belső békességünket, önmagunkban és családi körben.
Miről szól az ön számára elsősorban a karácsony? – tettük fel a kérdést olvasóinknak. A vallási hit megéléséről, az év végi elcsendesedésről? A család meghitt együttlétéről? Vagy netán a sütésről-főzésről és takarításról, a kapkodásról és a vásárlásról? Elképzelhető, hogy valaki nem ünnepli a karácsonyt?
A megadott válaszok közül az utolsón kívül természetesen mindegyik jellemző a rohamosan közeledő ünnepre, de a kérdés az, hogy elsősorban, tehát legelőször mi jut eszébe a szóról: karácsony?
A vallási tartalom a válaszadók 13 százalékánál került első helyre, ami igazán szomorú lehet, de vigasztalhat az a tudat, körkérdésünk nem reprezentatív, s reméljük – bár ez is csak feltevés –, hogy ennél nagyobb arányban készülnek a templomok padsoraiban, hajnali miséken olvasóink a kereszténység második legnagyobb ünnepére. A körkérdés készítője második lehetőségként tüntette fel az év végi elcsendesedést, ami kicsit kapcsolódhat az előzőhöz, így összesen húsz százalékra tehető azon olvasóink köre, akiknek sikerül kivonnia magát a karácsony előtti rohanásból, idegeskedésből, felszínes ünnepi előkészületekből.
A karácsony családi ünnep – ez egyértelműen körkérdésünk tanulsága, hiszen a válaszadók több mint fele ezt jelölte válaszként. S ehhez kapcsolódhat a következő kérdés, hiszen a családi összejövetelek velejárója a szeretteink megajándékozása.
Vajon kényszerű teher, vagy öröm az ünnepi készülődés?!
Olvasóink negyede bevallja, hogy nem a legvidámabb időszaka az évnek december, hiszen a kapkodás, a vásárlási láz rányomja bélyegét, előtte pedig a takarítás és sütés-főzés is stresszfakor lehet (bár sokan vannak, nagymamák és lelkes háziasszonyok, akik számára ez utóbbi valamiféle lelki feltöltődést is jelenthet, hogy kedveskednek gyerekeiknek azzal, hogy mindent beleadnak az ünnepi menü elkészítésébe).
A válaszadóink 8 százaléka pedig bevallottan nem tartja ezt az ünnepet, ennek okairól persze nem tudhatunk, csak találgathatunk.
Hol lehet rátalálni a karácsony ünnepi hangulatára, ha nincsenek közelünkben, akiket szeretünk? A szabadtéri vásárokon, a feldíszített üzletekben, a templomokban? De ha anyagiak hiányában, betegség miatt, világnézeti okokból egyik helyszín sem a miénk? Vagy, ha csak egyszerűen zavaró már a sok csillogás-villogás?
Hiszen van, aki égősorokat aggat az ablakba, a házra, az udvarba, van, aki süteményeket készít halomra, sokszor felesleges ajándékok vásárlásával, az éléskamra feltöltésével tölti szabadidejét, nem ritkán kényszertevékenységekkel hárítja el az év végére felhalmozódott munkahelyi, családi problémáit.
Van, ahol már a feldíszített műfenyő december elején áll, ma már kisvárosainkat, sőt falvainkat is igyekeznek díszbe öltöztetni. Jól is esik a korán sötétülő napokon a plusz fény, de a feszültséget is növelheti bennünk, hiszen advent heteiben az is kiderül, hogy mi mindennel vagyunk elmaradva, mit nem intéztünk el ebben az évben sem, kik azok, akik a családtól távol kényszerülnek ünnepelni, illetve kit veszítettünk el...
A karácsony a vallási tartalom háttérbe szorulásával egyértelműen családi és ajándékozási ünnep lett. Szigorúan családi, szűk rokoni körben zajlik. A nagy elvárások azonban feszültté tehetnek bennünket, a legtöbb családban túlzsúfolt, feszített a program, nem csoda, ha csalódás is kíséri az ünnepet. Nagyon sokan csupán ilyenkor jönnek haza külföldről, és rohanásos, néhány napba besűrített, nem ritkán felszínes „szeretetbomba” a látogatóknak és a vendéglátóknak is a találkozás.
De kiléphetünk ebből a körből. Ismerőseim közül többen a jótékonykodás mellett döntenek, van, aki évek óta rorátéra jár ezekben a hetekben, a művelődési egyesületek hagyományainkat megidéző műsorai is megtölthetik szívünket a régi karácsonyok hangulatával.
Még egyet kell aludni szentestéig. Ki rohanva, ki pontosan kiszámolt tempóban, ki boldogan, ki félve érkezik az ünnep napjaihoz.
Ha valaki egyedül él, ha nem vár ajándékot, akkor is lehet szép az ünnepe. A karácsony történetét ismerve igent kell mondanunk erre a kérdésre. Hiszen a karácsonyhoz az ünnepi lélek is hozzátartozik, az emberekkel és az önmagunkkal való megbékélés. A körülöttünk zajló feszültségektől terhes világot ugyan megváltoztatni nem tudjuk, de engedjük, hogy bennünk megszülessen a szeretet.
Nyitókép: Pixabay
