Csak úgy sorakoznak a forgatókönyvek a szerbiai parlament március eleji rendes ülésszaka első ülésének menetrendjével kapcsolatban. Már a dátum kapcsán sem volt teljes az egyetértés még a hatalmi táborban sem, addig ugyanis, amíg Snežana Paunović, a képviselőház alelnöke március 3-ára jelentette be ezt a bizonyos első ülést, legutóbb Ana Brnabić házelnök már 4-i startról nyilatkozott. Nem is ez talán a lényeg, a legtöbben azért várják a parlament soron következő ülését, hogy az konstatálja a kormány bukását, miután Miloš Vučević kormányfő bejelentette a lemondását a tüntetések nyomására, saját elmondása szerint az egyetemisták újvidéki bántalmazása miatt érzett felelősség hatására még január 28-án.
Lényegében idővásárlással zajlik az egész február, ha a parlament ugyanis megállapítja a kormányfő lemondását, azzal kezdetét veszi a harmincnapos periódus, amely alatt el kell dőlnie, hogy választások nélkül új kormányt alakít-e a jelenlegi hatalmi többség az államfővel folytatott konzultációkat követően, vagy úgy mérik fel, hogy ennek nincsen reális alapja, s rendkívüli parlamenti választásokat írnak ki az országban. A házelnök arról beszélt, hogy véleménye szerint nem is a lemondás tudomásul vételével kellene kezdődnie a rendes ülésszaknak, hanem előbb a közben megalkotott törvényjavaslatoknak a vitájával, mert azok „rendkívül lényeges” javaslatoknak számítanak, s nem lenne értelme annak, ha előbb „menesztenék” a kormányt, amelynek a miniszterei azután nem állhatnak rendelkezésre az említett beterjesztések védelmére, nem vitázhatnának a kormánytagok a képviselőkkel. A házelnök szerint tehát az lenne a legjobb, ha előbb a törvények vitája zajlana le, s csak ezt követően állapítanák meg, hogy a kormány ügyvezetői mandátumban van a következő kabinet megválasztásának pillanatáig.
Két, a hatalmi koalíció által lényegesnek mondott törvényt továbbít a parlamentnek a kormány az ülés előtt: az egyik éppen az egyetemisták negyedik követelésének teljesítésére irányul, a felsőoktatásról szóló jogszabály módosításáról van szó, mely lehetővé tenné a juttatások növelését a hallgatói követeléseknek engedve. A második törvény is a fiatalokról szólna: a lakásvásárlási kedvezmények odaítélését tenné lehetővé a 35 év alattiak esetében, ahogyan azt Aleksandar Vučić államfő emlékezetes elnöki palotai sajtótájékoztatóján bejelentette, miközben az épület ablaka alól egyetemisták és hozzájuk csatlakozott elégedetlen polgárok zaja zavarta magát az eseményt, s a tévéadók közvetítését is.
A Szerb Haladó Pártnak egy nehéz politikai döntést kell meghoznia tehát a napokban, meglehet, már tudja is, mi mellett foglal állást, még ha nem is úgy tűnik a megnyilatkozásokból. Akár így dönt, akár úgy, túl nagy elégedettség nyilván nem övezi majd az elhatározást sem a tüntetők, sem az ellenzékiek részéről. Azt kellene most kikalkulálniuk, melyik döntés csillapíthatná a számukra egyre kellemetlenebb és hosszabb tiltakozásokat, s ha lehet, melyikből jöhetne ki kisebb vesztesként a legerősebbnek számító politikai tömörülés. Ha új kormány jön létre választások nélkül, az általános vélemény a lüktető társadalomban nyilván az lesz, hogy semmi sem történt, néhány arc cserélődött a kormányon belül, s ezzel semmi sem oldódott meg. Ha választásokat írnak ki, az ellenzék nyilván bojkottálja majd azokat, az egyetemisták eleve nem érdekeltek jelenleg a politikai játszmákban, vagyis egy hosszabb folyamatnak és sok elköltött pénznek köszönhetően kiköthet az ország ugyanott, ahol most van. Még a választási kampánynak sincs sok értelme úgy, hogy nincs kihívó, s főleg úgy nincs, ha széles tömegek egészen más témákat helyeznek sikeresen középpontba. A hatalmi felállás számára tehát megfelelő, jó megoldás ebben a pillanatban aligha létezik, egészen precíz számítások és egy kis jövőbe látás kell ahhoz is, hogy megállapítsa, mikor lehetnek a fejlemények kicsit kedvezőbbek.
Persze, mindezekkel a nehézségekkel abban az esetben kell számolni, ha az egyetemisták és a polgárok tovább tiltakoznak, s nem lesznek hirtelen elégedettek a felsőoktatási törvénymódosítással vagy a lakásvásárlási kedvezményekkel. Erre a kimenetelre, ebben a pillanatban, nem nagy a kilátás.
Nyitókép: Melyik döntés csillapíthatná a tiltakozásokat? (Fotó: Molnár Edvárd)
