Kifizetődött. Kifizetődött, hogy utcára vonultak, tiltakoztak, utakat zártak le, sátoroztak naphosszakat meg éjszakákat, magyarán: hogy kimutatták a foguk fehérjét. Végül, de nem utolsósorban az sem mellékes, hogy összetartottak, határozottak és kitartók voltak. A piaci árusokról van szó, akik egyelőre győztek: nem kell pénztárgépeket alkalmazniuk. A korlátlan lehetőségek országában így működnek a dolgok: csak kérni kell és – máris adatik!
Emlékeztetőül: a pénzügyminisztérium április 31-ig adott határidőt a piaci eladóknak arra, hogy áttérjenek az új megfizettetési rendszerre. A határidő lejárta után minden piaci eladónak kötelessége lett volna számlát kiadni a vásárlások után. A rendelet alól kivételt képeztek a bejelentett őstermelők, akik a piaci asztalokon vagy a piaci üzlethelyiségekben saját termékeiket árusítják. Az állam kezdetben keményen lépett fel, hisz pénzre van szüksége, a költségvetést valamiből fel kell tölteni, ha törik, ha szakad. A szürkegazdaság kifehérítése érdekében legkönnyebb „megvágni” a szürke, kis embereket, hogy aztán külföldi befektetőknek minden egyes létesítendő munkahelyért több tízezer eurót adhassanak az államkasszából!
A piaci elárusítók azonban az önszerveződés fényes példáját mutatták, egyikük sem jelent meg elárusítóhelyén hétfői napokon – mielőtt még életbe lépett volna az említett kormányrendelet. A potenciális vevők meg is lepődtek, üres piacot még sosem láttak! Csakhogy meglepődtek „odafönn is”, merthogy nem számítottak ekkora elszántságra az elárusítók részéről. A „kofatársadalmat” mindeddig nem sikerült megosztani, merthogy még a kivételezettnek tekintett „őstermelők” sem jelentek meg „munkahelyükön”, habár rájuk nem vonatkozott az adómemóriás pénztárgép használatának a kötelezettsége. Érthető, egzisztenciájukat védték! A piaci elárusítók egész éven át áznak-fáznak „munkahelyükön”, hidegben, fagyban, kánikulában. Leleményességüktől függ megmaradásuk! Mindezek után azonban marad a kérdés: az egyenlők és egyenlőbbek országában – miért maradnak a „rendszeren kívül” a taxisok, ügyvédek és vallási közösségek? Nekik, képviselőiknek nem kellett utcára vonulniuk, mégis érvényesíteni tudják érdekeiket.
És legyünk őszinték: milliók vásárolnak piacokon élelmiszert, ruhaneműt, tisztálkodási szereket, meg mindent, amire egy háztartásban szükség van. Miért is? Miért nem mennek az emberek a megamarketekbe – ahol minden csillog-villog? Azért, mert ilyen helyeken a csillogást is meg kell fizetni. Meg a horribilis kereskedelmi haszonkulcsot, áfát, meg még ki tudja mi mindent nem. Az igaz, hogy a megákban szinte mindennap vannak akciós árak, leszállítások, de a mi emberünk fizetéséhez képest túl drágák. Oda „pénzes” emberek mennek, de az, akinek átlagos vagy annál alacsonyabb a havi bevétele, bizony jól meggondolja, kétszer is, hol költi el kevéske pénzét!
