Belegrád és Noviszád között hamarosan kétszázzal száguldoznak majd a zemeletes vonatok; a jövőbeni energiaválság elkerülése érdekében Zerbia részesedést vásárolna valamelyik régióbéli atomerőműből; újévtől tovább növekednek a bérek és a nyugdíjak, és ha mindez nem lenne elég, a héten kaptunk fejenként harminc eurónyi támogatást állambácsitól a koronavírus okozta nehézségek enyhítésére… A híreket hallgatva néha az a benyomásom, hogy mi valódi Ámerika vagyunk Európában, csak az a baj, hogy én ezt sajnos nemigen érzékelem, lamentála a héten atata.
– Ahogy az árak pörkölnek fölfelé, bizony lesz nekünk hamarosan Ámerika, legalábbis a költségek szintjén – jegyzé meg durcásan az öreglány. – És még örüljünk, ha valamiből nem lesz hiány, mint a hét elején a gázból, amikor csőtörés miatt Bulgáriából ideiglenesen leállt a gázszállítás, Noviszádon hidegek maradtak a radiátorok, és ripsz-ropsz Magyarországról kellett gázt importálni a helyzet orvoslására.
– Ezek szerint nekünk semennyi azonnal felhasználható gáztartalékunk sincs?! – üte szöget a fater fejében a gondolat. – Na ez aztán nagy gáz!
– Ne állj be a Hitetlen Tamások társaságába, Tegyula, pláne ne terjessz rémhíreket – figyelmezteté az öreget amama. – Az udvarnoki gáztározóban annyi a gáz kol’ko ’otyës, csak a technikai korlátok miatt napi ötmillió köbméternyit lehet onnan felhasználni, Zerbiában pedig ilyentájt ennek a duplájára van igény, ezért volt szükség a hirtelen intervencióra.
– Kíváncsi vagyok, vajon a ZerbiaGáz illetékesei ezért a pluszmunkáért mekkora bónuszt kapnak – morfondíroza atata. – Bár a hivatalos magyarázat akkor is egy kicsit sántít. Mert azt, akinek hideg a radiátora, uopste nem boldogítja, hogy valahol Bánátban dugig van a gázspájz!
– Száz szerencse, hogy a héten nem volt olyan zörnyű hideg – heccelőde a muter. – Néha még a húsz fokot is meghaladta a napi hőmérséklet!
– Mi tagadás, igen furcsa ez a novemberi időjárás – állapítá meg a fater –, felváltva esik az eső, fúj a szél meg süt a nap! Minden feltétel adatott a jó kis ízületi fájdalomhoz!
– Ilyenkor még a lepedőakrobatika is tovább tart – kacérkoda ajkába harapva az öreglány –, mert előtte tetőtől talpig be kell, hogy kenjük egymást diklofenák-krémmel.
– Örülök, Tematild, hogy a figyelmed sok mindenre kiterjed – jegyzé meg atata –, de egy pillanatra azért hadd térjünk vissza a zerbiai energiaellátáshoz. Ha az emlékezetem nem csal, akkor nemrég még olyan tetszetős kijelentések hangzottak el, hogy senki sem fog fázni a télen!
– Jaj, Tegyula, hát hány éves vagy te, hogy még mindig elhiszed, hogy minden úgy lesz, ahogyan mondják – legyinte lemondóan amama. – Bennem is annyi emlék kavarog: rémlik, hogy egyszer valaki azt ígérte, hogy majd felújítjuk a fürdőt, meg kapok egy szobabiciklit, meg elvisz kirándulni a Fruška Gorára…
– Nahát, zomzéd – mondá együttérzően az éppen betoppanó Zacsek –, ha nem tévedek, éppen jókor érkeztem, hogy kihúzzam a pácból.
– Ezúttal tutipontosan futott be – hálálkoda az öreg. – Mindenesetre nagyon fura szerzetek a nők. A legtöbbször arra sem emlékeznek, hogy negyed órája hová tették le a hajcsatjukat, de azt bezzeg tudják, hogy mit mondtál öt évvel ezelőtt pénteken 18 óra 23 perckor, és készek a legváratlanabb pillanatban azt az orrod alá dörgölni. Folyton elégedetlenek!
– Ne általánítson, zomzéd – kuncoga a Zacsek –, a Kormányos Anna totál elégedett a kormány egyéves munkájával, merthogy a kihívások ellenére számos téren sikerült eredményeket felmutatni!
– Legalább valaki elégedett – rosszmájuskoda a muter. – Mert olyanok is akadnak, akik nem annyira. Bűnvádi feljelentést is tettek az Anna meg az egészségügyis Lončar ellen a járványhelyzet nem megfelelő kezelése miatt.
– Irtó kíváncsi vagyok vajon hogyan reagálnak majd a feljelentésre a zilletékesek – vakará meg a fejét a fater. – Arról, hogy gondok vannak eme téren, árulkodik az is, hogy a jövő héten hosszabb őszi szünetre küldik a diákokat. A mi időnkben csak nyári meg téli vakáció létezett! Ezek a mai kölkök meg kicsi-kicsi, és itthon nyomkodják a zokostelót!
– Tény, hogy a zegészségügyi rendszer rettentően le van terhelve – sóhajta a Zacsek.
– Mint ahogyan az is, hogy sokakat már uopste nem érdekel a zorvostudomány, hanem egyéb módon kúrálják magukat: babakrémmel, bájolással meg házi kutyulékokkal. A közösségi oldalakon számos csudaszerről lehet tudomást szerezni mostanság – számola be az alternatív gyógyászatból szerzett internetes gyorstalpalójáról az öreglány. – Például megmosod a kőrisfa kérgét, hét napig huzatban szárítod, ezután ledarálod, egy kiskanállal teszel belőle a kenyérbe és megeszed. Ettől totál kitisztul a tüdőd!
– Vannak emberek, akik hisznek ebben? – csóválá a fejét a Zacsek.
– Már hogyne hinnének?! – így atata. – Az összeesküvés-elméletek hívei a szakmai alapokon nyugvó hivatalos állásponton kívül minden másban hisznek!
– A legnagyobb sláger a korona ellen ezen körökben az Ivermectin! – mondá amama. – A gyógyszert eredetileg lovaknak adják paraziták ellen. Lényegében tehát egy féregtelenítő!
– Olvastam, hogy az ámerikai Oregonban teli vannak a kórházak olyanokkal, akik túladagolták magukat ezzel a bizonyos szerrel – hitetlenkede a Zacsek. – A zorvosok kénytelenek voltak felhívni a figyelmet, hogy a zemberek ne szedjék be az állatoknak szánt orvosságokat, mert azok veszélyesebbek lehetnek a számukra, mint maga a Covid!
– No de azt hallottátok, hogy több mint 400 magánrepülőgéppel érkeztek a résztvevők az ENSZ Glasgow-i klímacsúcsára?! – hüledeze atata.
– Becslések szerint ezek a gépek összesen 13 ezer tonna szén-dioxidot bocsátottak ki – fűzé hozzá a muter. – Ezek után lehet lamentálni azon, hogy „a Földet egy láthatatlan és fojtogató szén-dioxid-takaróba burkoljuk, amely gyorsan és hirtelen emeli a bolygó hőmérsékletét”.
– Ez egy kicsit olyan, mintha a cukorbetegség elleni küzdelemnek szentelt konferenciára négyszáz dobostortával érkeztek volna a résztvevők – szellemeskede a Zacsek.
– Miért nem mutattak példát, és mentek kenyérgőzzel, vagy az utóbbi időben sokat népszerűsített kerékpárral?! – dünnyöge az öreg. – Vagy a zupermenő elektromos rollerrel! Erre akár ketten is fölfértek volna. A környezetvédelem nevében két szomszédos ország vezetője együtt is elroboghatott volna Skóciába.
– Ha otthon maradnak a fenekükön, és nem csinálnak semmit, már azzal is többet tettek volna a Földért – zsörtölőde amama.
– A felvételek tanúsága szerint különben sem lehetett annyira érdekes az egész hacacáré – jegyzé meg a Zacsek –, az egyik előadáson az amcsi főseriff, újabb becenevén Álmos Dzsó, annyira elpilledt, hogy kis híján elbóbiskolt. Pedig állítólag szerinte is a globális felmelegedés korunk legfontosabb kérdése! Képzelem, mennyire élvezheti a kevésbé fontosokat.
– Ahhoz mérten, hogy égető témáról van szó, konkrét kötelezettségvállalások helyett inkább ünnepélyes deklarációk hangzottak el – fintoroga a fater. – És több mint száz ország megállapodott abban, hogy 2030-ig meg kell állítani az erdőírtást… Csak remélni tudom, hogy addig még lesz tétje a fennkölt ígéretnek.
Pistike, skót dombokon robogó dobostorta-kóstoló
