A karácsony előtti stresszes sürgölődésből a héten amamát egy rendhagyó hír zökkentette ki.
– Hallottad, Tegyula, hogy újraéledt tájainkon a partizánmozgalom?! – kérdé az öreglány.
– Honnan szeded ezt a badarságot, Tematild – értetlenkede a fater –, tán megártott a sok fahéjas tea?
– A Kormányos Anna mondta, hogy a rendszer összeomlása a Nikola Tesla Hőerőműben szabotázs következménye – magyarázá a muter.
– A jelek szerint sokkal inkább gyanítható, hogy a villanygazdaság vezetősége különösebben nem jeleskedett feladatának végzésében – vakará meg a fejét az öreg.
– Én meg már azt hittem, hogy olyan fejlett technológiával rendelkezünk, hogy sárból állítjuk elő a záramot – mondá az éppen betoppanó Zacsek. – Emlékeznek, a Mad Max 3 című híres posztapokaliptikus filmben a 80-as évekből, disznóürülékből zajlik az energiatermelés.
– Ez valami spéci bio-energia lehet – poénkoda atata. – No de nem kell aggódni, a politikusok bejelentették, hogy stabilizálódott a helyzet. Nem lesz áramhiány, a zösszes díszkivilágítás bekapcsolható, és fényárba lehet borítani a téli vásárokat!
– Ugyan kinek van kedve gőzölgő forralt borral sétafikálni a WinterFesten, amikor a koronavírus omikron zupervariánsának a terjedésével riogatnak a zakemberek?! – zsörtölőde amama. – A költőpénzről, pontosabban annak hiányáról nem is beszélve! Az utóbbi néhány hónapban piszokul elszabadultak az élelmiszerárak, a hal, a dió, a mák is úgy megdrágult, hogy örülök, ha sikerül észszerű összegből kihoznom az ünnepi menüt!
– Hetek óta magyarázom, Tematild, hogy vágnunk kellene egy disznót, kiszámoltam, kifizetődne, végeredményben most van a szezonja – érvele a fater. – Arról nem is beszélve, hogy a hús mellett lenne finom májas, hurka, töpörtő, abált szalonna, svartli, sonka, kolbász…
– Ugyan, Tegyula, a húsevés ma már uopste nem menő! – tiltakoza a muter. – Egyre jobban hódít a vegetáriánus és a vegán étrend, sőt egyre többen mondanak le a húsról a környezetvédelmi szempontok miatt, mert hát köztudott, hogy az állati eredetű élelmiszerek előállításának magas az ökológiai lábnyoma.
– Idefigyelj, Tematild – hörtyene fel az öreg. – Majd, ha felszámolják a komplett autó-, vegyi- és fegyveripart, mindenki lemond a repülőközlekedésről, végérvényesen felhagynak a gumi- és a műanyag-előállítással, megszűnik a kőolaj-kitermelés, feladják a föld gyomrában rejlő kincsek kiaknázását, ha majd nem hurcolásszák többé a világ egyik végéből a másikba a déligyümölcsöt, a fűszereket meg a kozmetikai termékekhez szükséges nyersanyagot, akkor majd én is lemondok a zomzéd udvarban nevelkedett csirke combjáról és a sertésszalonnáról!
– Nem szükséges teljesen lemondani a húsról – szóla közbe a Zacsek. – Nagy változások zajlanak a világban, hamarosan a fasírtot és a kirántott húst is majd epruvettából készítjük. A tudósok szerint ugyanolyan az íze, mint az igazi húsnak, csak nem kell hozzá állatot ölni!
– Akkor biztos sokkolta a vegánokat a hír, hogy most decembertől az EU-ban felkerülhet az étlapra a vándorsáska – kuncoga atata. – A rovar alapanyagként számos élelmiszer összetevőjeként is felhasználható, de fagyasztva, szárítva és őrölt formában is beszerezhetik a gurmanok!
– Képzelem hogyan fest majd a Facebookon a sok sáska-menü – gondola bele amama.
– Jobb lesz vigyáznod ezzel az ételmániával a közösségi médiában, Tematild – inté az öreglányt a fater. – Azt olvastam, hogy azok, akik rendszeresen fotózzák a kaját, könnyen meghízhatnak.
– A kettő között mi az összefüggés? – értetlenkede a muter.
– Azt nem írta! – szabadkoza atata. – Biztos, amíg a képkészítésre fókuszálsz, annyira beleéled magad az ennivalóba, hogy aztán nem tudod, mikor kell abbahagyni az evést.
– Ha ez igaz, akkor hamarosan csupa kövér ember lesz körülöttünk – élcelőde a Zacsek. – Karácsonyra biztos elárasztják az üzenőfalakat a halászlevek meg a mákos gubák!
– Mondj, amit akarsz, Tegyula – gondola bele amama –, én továbbra is úgy vélem, hogy a zegészséges életmód fontos tényezője a zegészséges táplálkozás.
– Ez igaz – érté egyet az öreg –, de mint minden más esetben, itt is fontos a mérték. A zokosok arra figyelmeztetnek, hogy az sem jó, ha a zegészséges táplálkozás rögeszmévé fajul, mert akkor kialakul az orthorexia nervosa néven ismert evészavar-típus. Az ebben a pszichés nyavalyában szenvedők jellemzője az eltúlzott törekvés az egészségesnek hitt táplálkozásra. Ezek az egyének megszállottan ügyelnek arra, mennyire friss és minőséges a táplálékuk, és folyton méricskélik, miből mennyit fogyasztanak.
– A zegészséges táplálkozás különben is nagyon változó kategória – jegyzé meg a Zacsek. – Mint a divat. Hol ez a menő, hol az a menő. Emlékszem még, amikor mindenki átkozta a disznózsírt, és csak napraforgóolajat volt ajánlatos fogyasztani. Mára változott a leányzó fekvése. Most az étolaj a káros, a disznózsír pedig új reneszánszát éli.
– Én már azt az időt várom, amikor a krémpitét az egészséges kaják listájára helyezik – mondá a fater –, és anyjuknak nem lesz érve minden harmadik-negyedik szelet krémes után rám szólnia, hogy ne vigyem túlzásba, gondoljak a zegészségemre!
– Ha már a vágyaknál tartunk, akkor én hernyó szeretnék lenni – sóhajta az öreglány. – Nyugodtan telezabálhatnám magam, utána aludnék egy kicsit, majd gyönyörű pillangóként ébrednék fel.
– Furcsa kívánsága van, zomzédasszony – jegyzé meg a Zacsek –, ez nyilván valami női vonás lehet. A héten a kedves nejem megkért, hogy vigyem el karácsonyra egy lábas-koncertre. Előbb nem is értettem, miről beszél, sokadik nekifutásra aztán sikerült felfognom, hogy az asszony relaxálás gyanánt olykor a zokostelóján egy edényeket megszólaltató ipse hangversenyét hallgatja. Állítólag ez megnyugtatja őt. Mármint a feleségemet.
– Hallod, Tematild? – incselkede atata. – Ha ezentúl zaklatott leszel, csak annyit kell tenned, hogy elmosogatsz. Az majd lecsillapít.
– Én azt hallom, Tegyula, hogy a zomzédasszony kap egy szép karácsonyi ajándékot – évőde a muter. – Kíváncsi vagyok, nekem vajon mit hoz a Jézuska.
– Az egyetlen igazi ajándék, amit nyújthatunk egymásnak karácsonykor, az odafigyelés és a szeretet – lágyula el az öreg. – A zösszes többi csak pótlék. Ha van szeretet és odafigyelés, akkor egy szem szaloncukornak is megörülünk, ha viszont nincs, akkor az égről lehozott csillagok sem tudnak boldoggá tenni bennünket.
A fater megható bölcselkedését alátámasztandó, a Zacsek elmesséle egy tanmesét.
Egy apa karácsonyra meglepte két fiát. A pesszimistának egy kisvonatot, az optimistának pedig egy doboz lócitromot adott.
A pesszimista, amint kinyitotta az ajándékot, rimánkodni kezdett.
– Jaj, villanyvonat! Nem fog működni, ha elmegy az áram!
– De ez elemmel is működik – próbálta megnyugtatni az apa.
– Ám mi lesz akkor, ha kiürülnek az elemek, én pedig épp beleéltem magam a játékba?!
– Veszünk majd pótelemeket.
– Idővel pedig majd a sínek is kitágulnak…
– És te mit kaptál? – fordult az apa az optimista fia felé.
– Egy pónilovat, csak épp elkódorgott valamerre…
Pistike, felvillanyozott karácsonyváró
