Legkésőbb 2017. április 2-án egyértelművé vált, hogy ha semmi rendkívüli nem történik, 2022 tavaszán elnökválasztást tartanak az országban, 2018 márciusában azt lehetett tudni, hogy szintén idén tavasszal esedékes a belgrádi városi választás, majd 2020 novemberében azt is megtudhattuk, hogy ugyanebben az időszakban rendkívüli parlamenti választást tartanak Szerbiában. Ebből adódóan a politikai pártoknak és érdekképviseleti szervezeteknek volt elegendő idejük felkészülni a megmérettetésre, ezt azonban szinte kizárólag a hatalomból politizáló tényezők tették meg. Az ellenzéki tömörülések többsége, indokoltan, energiái tetemes részét a választási feltételek jobbá tételének a témájában megkezdett eszmecserére fordította, míg ezzel párhuzamosan véget nem érő elemzéseket folytatott, hogy hány csoportosulás keretében lenne érdemes részt venni egy-egy választáson. Most, két hónappal a választások napja előtt, a demokratikus és polgári értékeket képviselő csoportosulások egy része – érdekes módon éppen a legtömegesebb és a felmérések szerint a legtámogatottabb – továbbra is inkább az egymással való hadakozásra összpontosít, ahelyett, hogy a politikai ellenlábasra fókuszálna.
Az ellenzék magatartását, helyezkedését, valamint esélyeit boncolgató elemzők legtöbbje egyetért azzal kapcsolatban, hogy ezeknek akkor van esélyük labdába rúgni az intézményeket szinte minden szinten kisajátító haladók mezején, ha minél széleskörűbben lefedik a politikai spektrum egy-egy szegletét, és az így kialakuló tömörülésekben megőrzik az egységet. A többség szerint a tét még nem az abszolút győzelem – legalábbis nem az elnökválasztáson, vagy a parlamenti választáson –, hanem Aleksandar Vučić – amennyiben ő lesz a haladók jelöltje – második körbe kényszerítése, mert ebből a presztízskérdésből a következő parlamenti, vagy a hatalom egyéb szintjein megtartandó választásokon kovácsolhatna érdemben tőkét az ellenzék. A Szabadság és Igazságosság Pártja, a Néppárt, a Demokrata Párt és a Szabad polgárok mozgalma köré tömörülő koalíció esetében a tavaly novemberben aláírt megállapodásnak kellene az egység alapjának lennie. Mégis, a Néppárt múlt hét elején felháborodottságának adott hangot, amiért, a megállapodással ellenben, a pártkoalíció nem konszenzussal állított elnökjelöltet, majd hozott végleges döntést, ehelyett Dragan Đilas, a Szabadság és Igazságosság Pártjának nevében, önkényesen bejelentette, hogy Zdravko Ponoš volt vezérkari főnököt és a Néppárt volt alelnökét jelöli az államfői tisztségre, „ha tetszik, ha nem”, vagy „aki bújt, aki nem, megyek” alapon. Az ezt követő nyilatkozatháborút követően végül a DP, majd a Néppárt és a tömörülés egyéb tagjai is támogatták Ponoš jelölését, a korábban látszólag sértetlen egységen keletkezett repedéseket azonban lehetetlen elkendőzni, de az is felmerül kérdésként, hogy vajon a tapasztalt politikusok miért érezték szükségét annak, hogy ország-világ előtt küzdjenek meg a „falkavezér” pozíciójáért. Olyan értékelések is elhangzottak, hogy az elnökválasztás tekintetében, az előrehozott parlamenti választáshoz képest, érdemes lett volna kiterjeszteni az ellenzéki együttműködést és minél több tömörülésnek felsorakoznia ugyanazon jelölt mögött. Radomir Lazović, a Ne davimo Beograd képviselője szerint erre kérték a többi ellenzéki pártot, választ azonban nem kaptak – időközben ez a politikai tömörülés kilátásba helyezte Ponoš jelölése támogatásának a lehetőségét.
Azt sem tudni, hogy az előbb említett ellenzéki koalíció miért kezdeményezett közvélemény-kutatást az esetleges elnökjelöltek népszerűsége megállapításának céljával, hiszen nem hivatalos értesülések szerint a januári felmérésben Ponoš csupán a negyedik helyen végzett. Az ilyen jellegű felméréseknek valóban van létjogosultságuk, de csak akkor, ha az adott tömörülés biztosra menne és a legnépszerűbb egyént küldené később a politikai ringbe. A logika szabályainak ilyen jellegű megerőszakolása következtében nem érdemes csodálkozni azon, hogy az átlagpolgárok egy része továbbra sem képes felépülni az összeesküvés-elméletek kórjából, és azt latolgatja, hogy vajon az ellenzékiek közül ki vagy kik vannak Vučić fizetési listáján…
A polgári értékeket képviselő ellenzéki tömörüléseken belül jellemző megosztottság okán a napokban 50 közszereplő egyebek mellett azt kérte, hogy előbbiek vessenek véget a vitáknak, ezzel ugyanis rossz benyomást keltenek a szavazókban. A felhívásban arra is rámutattak, hogy az ellenzéki tömörüléseknek érdemes lenne megkezdeniük felkészíteni a választások szabályosságát felügyelő aktivistákat – vagy legalább megpróbálni eleget toborozni belőlük, hiszen tekintettel a választóhelyek várt számára, egy-egy listának 16-17 ezer megfigyelőre lenne szüksége –, vagyis itt az ideje a lényegi, a választások kimenetelét nagymértékben meghatározó tényezőkre összpontosítaniuk.
Az előrehozott parlamenti választások tekintetében jelenleg annyit tudni, hogy a Szerb Haladó Párt és a Szerbiai Szocialista Párt nem állít együttesen listát, Ivica Dačić elmondása szerint minden felmérés azt bizonyítja, hogy így több mandátumot szerezhetnek. A Szabadság és Igazságosság Pártja köré tömörülő választási koalíció listavezetője feltehetőleg Marinika Tepić lesz, míg a Moramo zöldkoalíció Nebojša Zelenović, az Akció Nyitott Polgári Platform elnöklőjének a nevével állít listát. A nemzeti vonal szavazói sem maradnak jelölt nélkül, a Szerbiai Demokrata Párt köré NADA (Remény), míg a Dveri mozgalom köré Patrióta blokk elnevezéssel épül választási koalíció.
