Az UNESCO 1965-ben tartott teheráni világkongresszusán szeptember 8-át az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napjává nyilvánította. A nap célja emlékeztetni minket az írástudatlanság problémájára, amely még mindig létezik a világ nagy részén. Az analfabetizmus egy egyszerű üzenet megírására vagy elolvasására való képtelenséget jelent. A szakértők általában háromféle csoportot különböztetnek meg: elsődlegest, másodlagost és funkcionálist. Az első esetben az illető soha nem tanult meg írni és olvasni, a másodikban megtanult ugyan, de gyakorlat híján elfelejtette azt, míg a funkcionális analfabetizmus azt jelenti, hogy valaki tud írni és olvasni, de nem képes egy elolvasott szöveget megérteni és annak tartalmát elmondani. A legtöbb fejlett országban nagy gondot okoz ez a jelenség. Az elolvasott szöveget az emberek 15–20 százaléka nem érti meg, ezért nem is tudják elvégezni feladataikat.
Napjainkban, amikor a digitalizáció korszakát éljük, megkerülhetetlen a digitális analfabetizmus említése. A fogalom alatt az olyan együttes kompetenciák hiányát értjük, amelyek segítségével a felnőtt ember nem tudja hatékonyan vagy egyáltalán kihasználni a digitális eszközök nyújtotta lehetőségeket. Az eszközök segítségével nem tud kommunikálni, problémát megoldani vagy együttműködni másokkal. Ma már tehát az írástudás nem csak a nyelvtani és helyesírási normák ismeretét jelenti, hanem azt is, hogy képesek vagyunk értelmezni és megérteni a körülöttünk lévő világot, és megbirkózni mindazzal, amivel a mindennapjainkban találkozunk.
A 19. században Európa lakosságának alig a fele volt írástudó. Az UNESCO adatai szerint 1950-ben a világ felnőtt korú népességének 44,3 százaléka, 1960-ban 39,3 százaléka, 1970-ben 34,2 százaléka, míg 1980-ban 29 százaléka volt írástudatlan. Az írástudatlanok arányának csökkenését az évek során jelentősen befolyásolta a kötelező nyolcéves általános iskolai oktatás bevezetése, illetve a felnőttképző iskolák elterjedése. Ennélfogva mára már a legtöbb európai országban a fiatalok korán megtanulnak írni és olvasni, de a nemzetközi felmérések azt bizonyítják, hogy sok esetben nem képesek használni ezeket a képességeiket.
Az írástudatlanság iránti tolerancia országtól és kultúrától függően változik, néhol szinte természetesnek számít, máshol azonban elképzelhetetlen. Legnagyobb arányban továbbra is Afrika, Ázsia és Dél-Amerika kevésbé fejlett országaiban élnek írástudatlanok. Szerbiában a Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai szerint a legutóbbi népszámláskor az ország különböző területein 2 és 3 százalék között mozgott az írástudatlanok száma. Elkeserítő adat az is, hogy a lakosság 2,68 százaléka egyáltalán nem járt iskolába, 11 százaléka nem fejezte be az általános iskolát, míg a teljes lakosság 20,76 százaléka csupán általános iskolai végzettséggel rendelkezik.
Az írástudatlanság súlyos problémát jelent az egyénre nézve, kihat az élet minden területére, ezért minden év szeptember 8-án az UNESCO felszólítja a világ országait az írástudó társadalom megteremtésére.
