Évi szabadságom három hetét a falusi, szülői házban töltöttük két tinigyerekkel. A nyári örömökben való megmerítkezést ebben az évben a falusi élet jelentette, háziállatokkal, kertrendezéssel, kisebb építkezéssel, lekvárfőzéssel, pálinkába való ringló- és szilvaszedéssel, rokonlátogatással és tánciskolával. Híreket leginkább a szomszédasszonytól hallottunk az utcán trécselve. Napokig nem néztünk televíziót, internethez a kamaszoktól nem jutottunk, még a rádiót sem kapcsoltuk be, napközben is sokat üldögéltünk az árnyékban az udvaron, és néztük, hogyan gömbölyödik napról napra az őszibarack a fán, esténként hosszan borozgattunk a tücsökcirpelés közepette. Idegeskedésre leginkább felnövekvő gyermekeink éjszakai bulijai, kisebb utazásai, a hétvégi kimenők elhúzódásai adtak okot. Soroltuk is, milyen veszélyeket rejt az éjszaka, amit gyermekeink vagy meghallottak, vagy nem. Az új évezredben nagy átalakuláson ment át az éjszakai élet, és vele párhuzamosan az egész felnövekvő generáció. Trendi fiúk, szexi lányok diszkóbusszal utaznak a menő szórakozóhelyekre, a buli éjfélkor kezdődik igazán. A fiúk is vagány frizurát hordanak, a babarcú lányok is profin sminkelnek. Miniszoknya, magassarkú cipő, cigaretta, alkohol a kézben, s bár idősebbnek tűnnek, csupán tizennégy-tizenhat évesek. Minden eddiginél korábban, minden eddiginél nagyobb mennyiségben próbálják ki a tiltott szereket. Hétvégenként, mi, szülők a bizalmat próbáltuk gyakorolni, míg kamasz gyerekeink az önállósodás, a világ megismerése felé tettek meghatározó lépéseket, és mindig nagyon megkönnyebbültünk, fellélegeztünk, ha a „vad” kihívásokkal teli éjszakából hazaértek, és hajnalban békésen elaludtak az ágyukban...
Szabadidőben tehát nemigen morgolódtam, kerültem a stresszhelyzeteket, a szabadságról visszatérve azonban elborzadva veszi ismét kezébe az ember az újságot: tomboló erőszak, borzalmas baleset, családi tragédia, közlekedési szerencsétlenség, betegség, természeti katasztrófa, politikai szemfényvesztés, a negatív hírek elborítanak bennünket. A nyaralási szezonbalesetek szempontjából minden évben az egyik legkritikusabb időszaknak számít a nyár, hiszen ilyenkor mind a megnövekedett forgalom, a kellő ismerettel gyakran nem rendelkező sofőrök, mind pedig a hőség, a viharok miatt is gyakoribbak a balesetek. A tényszerű közlések mellett egyes napilapok, tévécsatornák a balesetek körülményeivel, következményeivel is napokig részletesen foglalkoznak. A haláleset olyan tragédia, amit nagyon nehéz emberi módon kommunikálni, de az újságírónak az ilyen helyzetben is meg kell szólalnia, az embereket ugyanis amellett, hogy elborzasztják, kíváncsivá is teszik a tragédiák.
A negatív hírek egészségtelenek. Félelmet és agressziót keltenek, visszavetik a kreativitást és a gondolkodási képességeket – figyelmeztetnek a pozitív gondolkodást hirdetők. De hát mi lehet a megoldás? Középút megtalálása talán, amikor a sokkoló hírekben nem merülünk el, viszont a valóban tájékoztató, informáló jellegű hírcsatornákat nyitva tartjuk.
Kanadai kísérleti pszichológusok megállapították tanulmányukban, melyben a médiából érkező negatív tartalmú hírekre adott testi választ vizsgálták, hogy a nők erősebb stresszel reagálnak a rossz hírekre, mint a férfiak, és később is jobban emlékeznek a negatív információkra. A kutatók úgy vélik, hogy szükséges lenne szélesebb körben is megvizsgálni, hogy miként tudnak az egyes embercsoportok megbirkózni a negatív hírekkel.
A nyár, a rekkenő hőség lassan búcsút int, veszélyek azonban továbbra is leselkednek ránk úton-útfélen, vízparton, diszkóban, éjszaka és nappal egyaránt. A tanévkezdési láz kopogtat, a szeptember újabb terheket rak a nyakunkba, csak bízhatunk benne, hogy lelki egyensúlyunk megtartását az ősz áttetsző, simogató fényei ellensúlyozni tudják.
