Három nagy választási győzelmet szeretne elérni az idén Orbán Viktor. Kettő már megvan, hiszen a parlamenti választáson aratott kétharmados sikert hasonló követte vasárnap, amikor a Fidesz–KDNP ismét elsöprő győzelmet aratott az európai parlamenti választáson: a 21 képviselői helyből megszerzett 12 mandátum (egy Deli Andor vajdasági képviselőé) több mint amennyihez a baloldal (négy párttal) és a jobbszélen álló Jobbik összesen hozzájutott. Ilyen tekintetben tehát semmilyen meglepetés nem történt, sőt a kormánykoalíció fölénye a vasárnapi szavazás alkalmával a korábbinál is jobban kidomborodott: közel 8 százalékkal, 51 fölé nőtt a Fidesz támogatóinak aránya. Ez az eredmény akkor is sokatmondó, ha ezúttal – mivel eltérő a választási rendszer – a nagyobb támogatottság sem jelentett kétharmados többséget a képviselők számának tekintetében. Nincs értelme sok szót vesztegetni a vesztesek ilyenkor szokásos magyarázkodására, miszerint bezzeg, ha többen kimennek szavazni és miegymás, mert az ilyesminek nagyjából annyi a jelentősége, mint amikor a futballban azt mondják, hogy de ha a kapufáról befelé, nem pedig kifelé pattan a labda... Különben meg a közép-európai országok közül Magyarországon volt a legnagyobb a részvétel, bár itt is nagyon alacsony, 29 százalék alatti.
Akadnak, akik a Fidesz ismételt nagy győzelme után úgy fogalmaznak, hogy nincs ellenzék Magyarországon, de inkább az az igazság, hogy a baloldal nehezen tudja összeszedni magát, tanácstalan, a Jobbik pedig „hozza a valós formáját”. Abban a tekintetben mindenképp, hogy az országgyűlési választások alkalmával az elemzők részben azzal magyarázták a jobboldali párt 20 százalékot meghaladó sikerét, hogy sok volt az olyan szavazó, aki nem meggyőződésből adta voksát a Jobbikra, hanem inkább a kormánypártok ellen akart szavazni. S mivel a baloldal legyengült, „átszavazott” jobbra. A vasárnapi eredmény tehát inkább tükrözi a Jobbik támogatottságát, mint az áprilisi: csupán a 15 százalékot közelítette meg a pártra szavazók aránya.
Ennek ellenére a legerősebb ellenzéki párttá lépett elő a Jobbik, bár az eredménynek nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani, mert amellett, hogy 6 százalékot visszaesett, az ismét gyengén szerepelt baloldali pártok összességében mégiscsak jobb eredményt (26 százalékot) értek el, mint áprilisban. És igazán nagy meglepetés a baloldalon történt. Mert úgy tűnik, hogy a megújulni képtelen MSZP mellett Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója nagy léptekkel tör fölfelé: alig több mint 1 százalékkal maradt le az MSZP-től. Az egyik eredménye a 11, a másiké a 10 százalékot közelíti meg. A határozott Gyurcsány úgy reklámozta a DK-t, hogy „szavazzon új pártomra”, amiből arra lehet következtetni, hogy nagyon hisz önmagában, és létezik is egy, a személyéhez kötődő tábor, amelynek tagjai hisznek neki a határozatlan MSZP-vel szemben. Mesterházy Attila pártelnök be is jelentette, hogy felajánlja a szocialista párt teljes vezetőségének a lemondását.
Az MSZP-hez képest Bajnai Gordonék pártja, az Együtt–PM sem szerepelt rosszul 7 százalékon felüli eredményével, az LMP pedig, ha a külképviseleteken leadott szavazatok összeszámlálása után is tartani tudja 1 század százalékos bejutási küszöbön felüli eredményét, akkor átcsúszik a tű fokán.
A baloldal tehát átrendeződés alatt áll, s miközben egymás között is küzdenek a pártok az elsőbbségért, a Fidesz készülhet az őszi, harmadik győzelemre, a helyhatósági választásokra. Az első kettő ismeretében – jellegénél fogva is – a harmadik tűnik a legösszetettebbnek, ha különösebben bizonytalan kimenetelűnek nem is, hiszen a kormánypárti koalíciónak egyelőre nem létezik kihívója.
