Nekem már most is túl sokba kerül, hogy élhetek a digitális világ vívmányaival. Ez ugyan senkinek sem kötelező, de a kapcsolattartás, az ismeretszerzés, a munka és a tájékozódás szempontjából nélkülözhetetlen a mai világban. Azzal, hogy részese vagyok a digitális világ vérkeringésének, a mobil-, a vezetékes telefon-, a kábeltévé- és az internetszámlára havonta legalább 4000 dinárt költök, amit sokallok. És félő, hogy ez az összeg a következő év elejétől növekedni fog, ha Szerbiában újra bevezetik a tv-előfizetési díjat, amit a Szerbiai Rádió és Televízió vezetőség szeretne elérni a kormánynál.
Megértem az SZRTV vezetőségének álláspontját, amely minél egyszerűbben szeretne biztos anyagi hátteret biztosítani a közszolgálati médium működéséhez, hogy az mindenféle politikai és gazdasági befolyás nélkül, függetlenül végezhesse munkáját, és minőségi, közérdeklődésre számot tartó műsorokat készítsen. Azt viszont ellenzem, hogy a közmédia működéséhez szükséges pénzt ismét a lakosságnak kellene előteremtenie a tv-előfizetési díj révén. Nem vagyok a téma szakértője, de tudomásom szerint a közszolgálati médiumok működéséhez szükséges anyagi fedezetet két forrásból lehet biztosítani: közfinanszírozásból származó és piaci bevételekből. A közfinanszírozásból származó bevételekből származik az előfizetési díj, a koncessziós díjak, az állami költségvetési támogatás és egyéb közpénzek. Ezek közül az előfizetési díj bevezetését több okból is ellenzem. A szerbiai tévénézők többsége ugyan valószínűsíthetően valamelyik telekommunikációs, kábeltévé vagy internetszolgáltató révén jut hozzá a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák műsoraihoz, amiért fizet. Ha bevezetik a tv-előfizetési díjat, akkor a többség kétszer fog fizetni, részben ugyanazért a szolgáltatásért, először az államnak (SZRTV-nek), majd a szolgáltatónak. Ez igazságtalan, ahogyan a kötelező előfizetési díj is az lenne. Hiszen ebben az esetben sok olyan személy, köztük kisnyugdíjas fizetné a díjat, akiknek tévé- vagy rádiókészüléke sincs, és anyagilag is máról holnapra él. Ezzel szemben pedig sok olyan felhasználó lenne, akik mindenféle előfizetési díj nélkül követhetnék az internetes felületeken okostelefonról vagy számítógépről az SZRTV-t.
A másik nagy kérdés, hogyan képzelik el az illetékesek a díj megfizettetését, mert a szerbiai lakosság nem tartozik a fegyelmezett számlafizetők társaságába. Sőt, ahol csak teheti, igyekszik kibújni a közterhek megfizetése alól, és ettől a különféle kényszerítő körülmények (bírósági eljárás, bankszámlazárolás) sem rettentik el olyan nagyon, hogy ne próbálkozzon. Viszont ha ugyanaz történik, mint legutóbb, amikor csak a lakosság töredéke fizette a villanyszámlával érkező tv-előfizetési díjat, a többség viszont mindenfajta következmény nélkül egy dinárt sem fizetett, vagy valamilyen módon kibújt a kötelezettség alól, akkor az emberben azonnal felmerül kérdés: érdemes-e becsületesen fizetni a tv-előfizetési díjat?
Véleményem szerint az SZRTV-t állami költségvetési támogatásból kellene finanszírozni és egyéb közpénzekből. A mindenkori államnak ugyanúgy kötelessége biztosítani a lakosság tájékoztatását is, akárcsak a védelmét, a közbiztonságát, az egészségügyi ellátását és az oktatását. A közszolgálati csatornát az állam finanszírozhatná a telekommunikációs cégek és kereskedelmi műsorszolgáltatók által fizetett koncessziós díjakból, ideértve a műsorszolgáltatásért és a frekvenciahasználatért nyújtott pénzbeli ellenszolgáltatásokat is. Továbbá a piaci bevételekből szintén jelentős összeghez juthatna az SZRTV, köztük a reklámbevételekből, a szponzori bevételekből, a jogdíjak programeladásából és egyéb üzleti tevékenységből. Különösen, ha igaz az, amit az SZRTV vezetősége állít, hogy a nézettségi mutatók alapján a közszolgálati adó már tíz éve az ország első csatornájának számít, a legnagyobb tekintéllyel bír a lakosság körében, minőségi műsorokat készít, és a 20 legnézettebb műsor közül 18-at az SZRTV sugároz.
