Miután több tízezer dinárral megrövidítettek egy év alatt, most sikernek kellene elszámolnom a pár ezer dináros egyszeri támogatást? – tette fel beszélgetésünkkor a kérdést igazából saját magának az egyik belgrádi középiskolai tanár.
A kormányfő ugyanis azt állította csütörtökön a parlamentben, hogy nem kis támogatásról van szó, hiszen 141 800 tanügyi dolgozó számára összesen 3 milliárd dinárt különítenek el az állami költségvetésből, és hogy ennek a tanügyi dolgozók örülnek. De pontosított is, a tanügyi dolgozók azon 19 százalékát emelte ki, akik fizetését nem csökkentették (ugyanis 25 ezer dinár alatti a havi bérük).
Az ellenzékből politizáló képviselők több problémára mutattak rá: a pár száz dináros nyugdíjemelés, de a tanügyi dolgozóknak szánt egyszeri támogatásról hozott döntés is szégyen az országvezetőség számára, hiszen a tanügyi dolgozók csupán kis hányadát kapják vissza annak, amit a múlt évben (2014. november 1-jétől) a közszférát érintő fizetéscsökkentéssel megvontak tőlük. Feltették a kérdést, hogy miután a Srbijagas vállalat alkalmazottai 500 eurós egyszeri támogatást kapnak, holott a közvállalat hiánnyal gazdálkodik, a tanárok számára miért csak ennek egytizedét adják. Hangsúlyozták, igazságtalan, diszkriminatív lépésre szánta el magát a kormány, amikor csak a tanároknak szánt támogatást, holott a fizetéscsökkentés az egész közszférát érintette.
Igaz, január elsejétől fizetésemelésre számíthat a közszférában dolgozók legnagyobb hányada, a tanítók és a tanárok 4 százalékos emelést kapnak, a felsőoktatásban dolgozó tanárok 2 százalékos emelésre számíthatnak, az egészségügyben dolgozók 3 százalékos, a nyugdíjasok pedig 1,25 százalékos emelésre. Sajnos nem fogják nagy mértékben érzékelni a fizetésükön az emelést, legalábbis nem abban a mértékben, mint a múlt év végén a csökkentést. A „szenzációs” bejelentés tragikus, már csak azért is, mert az egész közszférának szolidaritást kell vállalnia az ország nehéz gazdasági helyzete miatt, csak az államvezetőknek nem, az ő fizetésük tavaly óta nem változott (legalábbis nem csökkent). Az ő fizetésük jóval az országos átlag felett alakul.
Mindezek mellett az, hogy az állam csupán a közszféra egyik ágazatát támogatja egyszeri támogatással, ellenszenvet vált ki más területen dolgozók részéről. A különböző internetes portálokon a hozzászólók többsége elkeseredve reagált a hírre. Egyrészt az árak emelkedésével, az áramszámla 12 százalékos emelésével hasonlították össze az emelést. Közöttük volt, aki elkeseredésében ezt írta: „Minden elismerésem a hatalomnak, megvonták tőlünk a fizetésünk egy részét, hogy azoknak adják, akik tüntethetnek. Szégyen, és mi van velünk, a többi munkással? Vučić, állítólag jó, így mindenkinek annyit adott, amennyi jár neki, de ennek már a fele sem tréfa. Mit kezd egy kisnyugdíjas a kis nyugdíjával? Nekünk, átlagmunkásoknak már csak a kötél maradt, hogy kevesebben legyünk, a fiatalok pedig úgyis elhagyják az országot.”
Ma a tanügyi dolgozók átlagfizetése 40 ezer dinár körül alakul (a Szerbiai Oktatási Szakszervezet adatai szerint). A tanügyi szakszervezetek az elmúlt hónapokban folyamatosan tárgyalnak az oktatási minisztériummal arról, hogy annak idején, amikor tüntettek, azt ígérte nekik az oktatási miniszter, hogy bár novemberben csökkentették a fizetést, az év végéig minden tanügyi dolgozó egyhavi átlagfizetést kap majd egyszeri támogatásként. Ennek a követelésnek a teljesítésére azonban már nem sok esély maradt, ehelyett 7000 dináros egyszeri támogatást kapnak (azt az összeget is többszöri alkudozás után tudták elérni, első lépésben 5000 dináros támogatást akartak adni nekik). Kiderült az is (a szakszervezeteknek legalábbis ezt mondják), hogy több mint 60 százalékos adót (!) számolnak el erre a támogatásra. A szakszervezetek feltették a kérdést, az adó miért nem lehet kevesebb, amikor a támogatásokra eddig 12 százalékos adót számoltak, erre azonban ők sem kaptak választ.
Így, bár a kormányfő minden felszólalásában megemlíti, az a célja, hogy kirángassa a gazdasági nehézségből az országot, hogy jobb színvonalat teremtsen a polgároknak, a fizetésemelés, az egyszeri támogatások ellenére a lakosság legnagyobb hányada egyre nehezebben él meg.