A minap egy bevásárlóközpontban érdekes beszélgetés tanúja voltam. Egy fiatalember tétován ácsorgott a tartóstej-polcok előtt, majd előkapta telefonját, felhívta kedvesét és megkérte, hogy járjon utána az interneten, melyik tej a legkevésbé fertőzött aflatoxinnal. A hölgy sajnos nem talált rá a keresett táblázatra, mire a fiatalember meglehetősen idegesen kérdezte: „Akkor most milyen tejet vegyek?”
Mindez azután történt, hogy Goran Ješić tartományi mezőgazdasági titkár nyilvánosságra hozta: 35 megvizsgált tejtermékből 29-ben a megengedettnél magasabb volt az egészségkárosító aflatoxin aránya. Az elemzés elvégzését Ješić rendelte el, mivel nem hitt sem a köztársasági mezőgazdasági minisztérium hivatalos, sem a fogyasztóvédők mintegy két hete elvégzett független vizsgálatának eredményében, amelyek szerint a Szerbiában forgalmazott tej és tejtermékek biztonsággal fogyaszthatók. Furcsa, hogy két héttel ezelőtt még egy független vizsgálat szerint is minden rendben volt a tejtermékekkel, most viszont már más a helyzet. Egyébként a köztársasági hatalom szerint Ješić politikai pontszerzés és a kormánykoalíció megdöntése miatt terjeszt hamis állításokat. Mindeközben érthető, hogy az átlagpolgár zavara teljes, főleg azért, mert egyelőre nem kaptunk egyértelmű és következetes válaszokat, hogy mi is történik tejminőség-ügyben.
Tekintettel arra, hogy az SGS Group, a világ egyik legnagyobb élelmiszer, illetve az élelmiszer előállításához szükséges nyersanyag vizsgálatával foglalkozó szervezetének belgrádi laboratóriuma tavaly ősszel 375 minta vizsgálatával arra az eredményre jutott, hogy aflatoxinnal történő fertőzés miatt a tavalyi kukoricatermésnek csupán 32 százaléka alkalmas emberi fogyasztásra, fertőtlenítés esetén pedig még 26 százalék állati táppá dolgozható fel, nem volt meglepő, amikor szárnyra kaptak az első hírek a tej fertőzöttségéről, hiszen ha a tehenekkel fertőzött kukoricából készült tápot etetnek, az aflatoxin a tejben is megjelenik. És akkor még nem beszéltünk a húsról, a tojásról és a gabonafélékről, a hüvelyesekről, a zöldségfélékről, amelyek szintén fertőzöttek lehetnek aflatoxinnal. A mezőgazdasági minisztérium a kukoricával kapcsolatos botrány után elvégeztette saját vizsgálatait, amelyek szerint a tavalyi kukoricatermés 93 százaléka alkalmas emberi, vagy állati fogyasztásra. Ismét egymásnak ellentmondó vizsgálati eredmények, nyilatkozatok. Vagy téved valaki, vagy egyesek nem mondanak igazat. Tartok tőle, hogy az átlagpolgár soha nem tudja meg, melyik lehetőség felel meg a valóságnak.
Nemcsak az a kérdés, hogy igyunk-e tejet, hanem hogy együnk-e húst, folyami halat, vagy távoli országokból érkező déligyümölcsöt. A hússal kapcsolatban rendszeresek az olyan hírek, hogy a vágójószág minél gyorsabb félhizlalásának érdekében hatalmas mennyiségű hormonnal pumpálják azokat tele, a szerbiai folyami halak kapcsán múlt héten hozták nyilvánosságra, hogy azoknak egy nagy aránya hal-galandféreggel fertőzött, a déligyümölcs tekintetében pedig rendre azokkal a mérgekkel ijesztgetnek bennünket, amelyekkel a hosszabb eltarthatóság érdekében fújják be azokat. Egyre inkább adja magát a kérdés, hogy együnk-e egyáltalán. Kétségbeejtő, hogy akármilyen botrány robban ki, vagy gyanú ébred valamelyik élelmiszerrel kapcsolatban, eddig szinte sohasem kaptunk egyértelmű magyarázatot, hogy az adott méreganyag miért káros, mekkora adagban és mennyi időn át fogyasztva alakul ki a következtében betegség, hogyan került a méreganyag az élelmiszerekbe és hogyan lehet megoldást találni a problémára. Marad az internet, ahol azonban gyakran nem biztos forrású és hivatkozású szövegekkel találkozhatunk, amelyek a bennük szereplő ellentmondásokkal csak tovább fokozzák zavarunkat.
A hazai fogyasztóvédők szerint a szerbiai polgárok sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint mondjuk az Európai Unió lakossága, mert bár van egy élelmiszer biztonságáról szóló törvényünk, az annak mentén megalakítandó Élelmiszer-biztonsági Nemzeti Tanács létrehozása immár négy éve várat magára. Utoljára tavaly szeptember végén tettek ígéretet a köztársasági hatalom illetékesei a tanács megalakítására. Goran Papović, a Szerbiai Nemzeti Fogyasztóvédelmi Szervezet elnöke több alkalommal is hangsúlyozta, hogy a tanács nagy mértékben járulna hozzá ahhoz, hogy minőségesebb és biztonságosabb élelmiszerek kerüljenek a fogyasztók asztalára.
Mielőtt azonban bárki is azt hinné, hogy az EU-ban nem történnek hasonló botrányok, érdemes emlékeztetni a lóhús-afférra. Két héttel ezelőtt több uniós tagállamban is lóhúsra bukkantak olyan fagyasztott félkész termékekben, amelyekben marhahúsnak kellett volna lennie. A lóhús állítólag Romániából származott, majd egy franciaországi közvetítő cégen keresztül jutott el abba a luxemburgi élelmiszergyárba, ahol a fagyasztott félkész termékeket gyártották. A botrány kirobbanása után a német RTL TV egy igencsak tanulságos riportot mutatott be, amelyből kiderült, hogy laboratóriumi vizsgálatok eredménye szerint bizonyos borjúmájkrémekben egyáltalán nem volt borjúmáj, néhány csokoládépudingban pedig nem volt kakaó. A gyártók tehát nem csak Szerbiában nézik hülyének a fogyasztót. A különbség az, hogy az uniós országok államvezetése megfelelően lép fel még a legkisebb gyanú esetén is.
