A választások kiírása előtti időszak végéhez közeledvén immár minden adott, ami egy izgalmas bibliai történethez szükséges: a sokak által áhítozott paradicsom, a kígyó, az alma, Ádám, no meg Éva. Persze a valós életben a helyzet soha nem annyira egyszerű, mint a könyvek hasábjain, legyen szó akár az Ószövetségről. A hatalom által a választási küszöb csökkentésének formájában felkínálta kísértés tekintetében egyáltalán nem biztos, hogy az alma elfogadása eredendő bűn, arra viszont mindenféleképpen tökéletesnek bizonyult, hogy felkavarja a politikai állóvizet. Nem tudni, hogy amikor Aleksandar Vučić kilátásba helyezte a választási küszöb öt százalékról háromra való csökkentését, vajon az volt-e a (hátsó) szándéka, hogy tekintettel a bejelentett ellenzéki bojkottra, ellenzéket alkosson magának, vagy az oszd meg és uralkodj elv vezérelte.
Azt, hogy az ellenzéki csoportosulások közötti, kezdettől fogva jellemző feszültség elmélyülésének közvetlenül a választási küszöb csökkentése jelképezte kísértés-e az oka, lehetetlen bizonyítani, mindenesetre a bojkott és az egyéb témák kapcsán tett nyilatkozatok élesebbé válása időbelileg egybeesik az előbbivel. Az ellenzéki egység, ha volt is valaha, éppen akkor tűnik megbomlani, amikor annak megléte létfontosságú lenne, legalábbis abban az esetben, ha az érintett pártok a felszínen óhajtanak maradni. A Szövetség Szerbiáért pártkoalíció tagjaként politizáló Demokrata Párt és a Dveri, azaz Dragoljub Mićunović és Boško Obradović között azt követően került sor szópárbajra, hogy előbbi a bojkott észszerűtlensége mellett érvelt, majd utóbbi erre reagálva érvek helyett pocskondiázással próbálta bizonyítani a bojkott szükségességét. Ezzel egy időben napvilágot láttak azok az értesülések is, hogy a bojkott témájában a DP tagsága igencsak megosztott, állítólag egy részük, elsősorban azok, akik jelenleg parlamenti képviselőként fejtenek ki tevékenységet, nem támogatják a választásokról való távolmaradást, mivel értékelésük szerint az óhatatlanul a párt megszűnését eredményezné. „Ha a Real Madrid nem megfelelő edzőt választ és emiatt rosszabbá válnak az eredményei, leváltja az edzőt, ám attól még a Real Madrid marad” – jegyezte meg Radoslav Milojičić demokratapártbeli képviselő azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a bojkottot ellenző képviselőtársai valóban tárgyalásokat kezdeményeztek-e más pártokkal egy esetleges választási koalíció megalakításáról. A bojkott egyik másik állítólagos ellenzője, Balša Božović, a napokban Twitter-bejegyzésében röviden a következőket fejtette ki: „A bojkottot megszavaztuk. Ezzel kapcsolatban nincs mit mondani.”, majd arra is utalt, hogy Aleksandra Jerkov párttársával Boško Obradović kizárását követelték a Szövetség Szerbiáért tömörülésből. Ezt követően a kommunikáció a jól ismert szintre süllyedt: Obradović Vučić csatlósának minősítette Božovićot, majd az utóbbi lefasisztázta az előbbit.
Egyéb politikai csoportosulások retorikájában a választásokkal és a bojkottal kapcsolatos eszmefuttatások mostanra eljutottak arra a szintre, hogy lassan kizárólag a magasröptű filozófiai gondolkodásmódban jártasak képesek azokban bármilyen értelmet találni. Sergej Trifunović, a Szabad Polgárok Mozgalmának elnöke, miután bejelentette, hogy a tömörülés a bojkott mellett döntött, sajtónyilatkozatában kifejtette: az önfeladás ilyen politikai körülmények közepette kiegyenlíthető a nép elleni gaztettel, az Egy az ötmillióból csoportosulás pedig úgy küzd a bojkott érvényesüléséért, hogy közölte: ha az Új Párt és a Modern Szerbia Pártja esetleg nem bojkottálja a választásokat, akkor indul a választásokon, annak ellenére, hogy korábban még azon az állásponton volt, hogy soha semmilyen körülmények között nem teszi ezt meg. A demokrácia alapelveinek tiszteletben tartásáért síkra szálló Egy az ötmillióból ezeknek az értékeknek a szellemiségében határidőt is adott az említett két pártnak – hét napot –, hogy végre döntsenek, bojkottálják vagy sem az április végén esedékes választásokat. Az aktuális fejlemények végére talán Vladimir Đurić, a Modern Szerbia Pártja képviselőjének az eszmefuttatásával érdemes pontot tenni: „Nem szívesen veszek részt ezekben a vitákban, mert értékelésem szerint ezeknek a célja az ellenzéken belüli támogatás átcsoportosítása, illetve ezekkel a módszerekkel kizárólag az egyébként is az ellenzéket támogató polgárokat szólítják meg, noha ennél sokkal fontosabb lenne megcélozni azokat, akik egyelőre határozatlanok, úgy a voksolás, mint a támogatandó politikai csoportosulás tekintetében. Inkább programjainkról kellene tájékoztatnunk a közvéleményt, nem pedig azt latolgatni, hogy ki a besúgó, ki az áruló, kit fizetett le a hatalom, vagy ki a hatalom szatellitpártja.”
