A járványhelyzet, a távoktatás talán mélyebb betekintést adott a szülőknek, hogy igazából milyen is most, 2020-ban a tanító, tanár napi munkája, milyen a mai diákokkal foglalkozni, lekötni a figyelmüket, rábírni őket, hogy ne kalandozzanak el, hanem a tanulással, a leckével törődjenek. Nem csak a gyerekeik – legyen szó általános iskolásokról vagy középiskolásokról – tanulási szokásait ismerték meg valószínűleg az eddiginél behatóbban a szülők, nem csak azt tudják most már nagyobb bizonyossággal, hogy mik a tanulás, tudásszerzés terén az erősségeik, a gyenge pontjaik, hanem az egyes tanárok módszereiről, a tananyaghoz, a diákokhoz való hozzáállásukról, vagyis tulajdonképpen a pályaalkalmasságukról is képet kaptak. A tanárok pedig fogukat összeszorítva igyekeztek alkalmazkodni az előállt szokatlan helyzethez, a számítógép segítségével állandó kapcsolatban lenni a diákokkal, küldeni nekik a feladatokat, értékelni a beérkezett munkákat. Tudásuk, képességeik szerint igyekeztek minél jobban teljesíteni, megbirkózni a számukra is szokatlan körülményekkel, feltételekkel. Szerintem annyi feladat, teher hárult rájuk e napokban, hogy eszükbe sem jutott a jeles napok, világnapok listáját böngészni, miszerint június 2-a a pedagógusok napja, tehát az ő ünnepük.
Ha belegondolunk, az elmúlt évtizedekben az oktatás volt az a terület, ahol mindig a legnagyobb változások történtek: új tantervek, új tantárgyak, új előírások, új elvárások. Ezek gyakran igen éles váltások voltak, s a pedagógusnak alkalmazkodnia kellett, megoldani az új helyzetben előállt problémákat, úgy tanítani és nevelni, hogy a diákok minél kevésbé érezzék meg a változásokkal járó feszültséget.
A közvélemény egy részéből indulatot vált ki, amikor felemlegetik, hogy habár a pedagógustársadalomban van a legtöbb egyetemi végzettségű dolgozó, és egy ország jövője nagy mértékben függ attól, hogy milyen tudással vértezik fel iskoláiban a diákokat, annak ellenére az oktatásügyben a fizetések ezt nem tükrözik. Ez is az egyik fő oka annak, hogy a pedagógusi szakma presztízse ilyen alacsony. Tapasztaljuk, hogy a tanári szakokon nincs túljelentkezés, sőt tavaly a médiumokban kiemelt hír volt, hogy júniusban az Újvidéki Egyetemen egy fiatal jelentkezett a fizikatanári szakra, ketten a kémiatanárira, míg e tudományterületeken a kutatói szakok azért ennél jóval népszerűbbek voltak. A többi szakmában azonos iskolai végzettséggel dolgozókhoz képest alacsonyabb bér, a kimerítő körülmények, a problémás gyerekek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy nem vonzó a fiatalok számára ez a hivatás. Érdemes lenne a finn vagy holland példát alaposabban megvizsgálni, hogy a tanári pálya ott miért megbecsültebb, elismertebb hivatás.
Minden szakmában vannak kiemelkedően jó szakemberek, átlagosak és olyanok is akadnak, akiknek nem fekszik az adott hivatás. Miért lenne ez alól a pedagógusi pálya kivétel? De szerencsére mindannyian ismerünk jó tanárokat, akik szakmailag kimagasló teljesítményt nyújtanak, szigorúak, mégis tisztelettel viszonyulnak tanítványaikhoz, és remélhetőleg épp úgy évtizedeken át ható példával szolgálnak a rájuk bízott gyerekeknek, fiataloknak. Most épp abból, hogy hogyan kell meg nem torpanni a nehézségek előtt, a legnehezebb, legváratlanabb helyzetekben is legjobb tudásuk, képességeik szerint teljesíteni, elvégezni a rájuk kirótt feladatokat.
