A sok közül három minapi nyílt üzenetet emelnék ki. Az első kettőnek semmilyen jelentősége sincs Szerbia jövőjével kapcsolatban, a harmadik azonban, amelynek csak részben van köze a sporthoz, azt sugallja, hogy az elkövetkező években elsősorban a jófejű itteni fiatalok semmi pozitívra ne számítsanak.
Legyen e sorban az első Novak Đoković, aki, noha a döntő még hátravan, Melbourne-ben játékával és hozzáállásával megüzente az őt nem tisztelő több mint fél világnak, hogy hiábavaló volt a lejáratási és nyomásgyakorlási kísérlet, aminek két héten át ki volt téve egy elég ügyetlen bundázási, valamint egy becsmérlési sajtókampány révén, hisz a szakértők zöme napról napra azzal emelte a torna hőmérsékletét, hogy Novak várható vereségét helyezte kilátásba. A világ legjobb teniszezője lelt magában annyi lelki- és testi erőt, hogy mindennel megbirkózzon, és azt is elérte, hogy immár valamennyi legjobb riválisával pozitív a mérlege. A ranglista első 15 helyezettjével most 198:78-ra áll, ami nagyon szép, 72 százalékos sikeresség, ha pedig csak az utóbbi néhány idényt vesszük figyelembe, akkor ennél is sokkal jobb.
Egy hete annak, hogy a szerb vízilabda-válogatott, igaz, külön fabrikált lelki nyomásgyakorlás nélkül, folytatta a fényes sorozatot, ami szerint éppenséggel minden versenyt megnyer, s aminek a csúcspontja a riói olimpia kellene, hogy legyen. A belgrádi medencéből küldött üzenet biztosan megérkezett a címzettekhez, s hogy eléri-e a célját, azt majd augusztusban tudhatjuk meg.
A vízilabda-Eb-vel kapcsolatos az aranyérem elnyerése utáni szurkolói fogadás, amelyet a városháza előtt tartottak meg. Az 1995-ös kosárlabda-Eb óta ugyanis szokássá vált, hogy a sikereket aratott hazaérkező sportolók odaállnak a már híres erkélyre, a tömeg pedig féktelenül ünnepel. Nem tudni, miért volt ilyesmire ezúttal is szükség, hisz az aranyat nem messziről hozták haza, a néhány kilométerrel odébb lejátszott meccseken pedig több néző volt, mint amennyi az erkély alatt érthető módon összegyűlt. A botrány abból fakadt, hogy az időközben a matematikai olimpián érmes hét diák a pólósok vendége volt a döntőn, és hivatalos is a külön dicsőséget jelentő erkélyre. Az utolsó pillanatban azonban, a fővárosi politikusok meglehetősen gyatra magyarázatával, a meghívást visszavonták. Azt mondták – érdekes, hogy senkinek sem támadt jobb ötlete, vagy nem is igyekeztek rafináltabbak lenni –, hogy ezt biztonsági okokból teszik. Mintha az az erkély egy ingatag tákolmány lenne, amely azonnal ledőlne, ha a tizenegy-néhány tagbaszakadt sportoló mellé odaállna hét cingár tizenéves is. Az üzenet pedig, hiába magyarázkodnak utólag, úgy szól, hogy a sportolók számítanak, az alvilági alakokkal és az esztráddal együtt; azok pedig, akik a tanulásra és a tudományra adják a fejüket, fölöslegesek. Más szóval: nem vagytok a választói bázisunk, nyerjetek oklevelet, azután irány a nagyvilág, ahol majd kelletek.
