Ha jól tudom, a B92 tv nemcsak a hét elején sugárzott műsorral kívánta feltárni a szerbiai fociban fennálló szabálytalanságokat és törvénytelenségeket, hanem egész sorozatot tervez. Egyrészt nem tudom, hogy hány folytatás lesz, mert a klubok (dörgedelmesen) és a szövetség (visszafogottabban) már az első előtt is kikeltek ellene, azzal a váddal, hogy a média tönkre kívánja tenni az itteni focit. Az újságírók, ha nagyon akarják, akkor sem árthatnak sokat a focinak, legalábbis megközelítőleg sem annyit, amennyit a labdarúgásban bármilyen szinten és tiszten közreműködők a jó üzlet érdekében tesznek a maguk sportja ellen. Másrészt annak, aki eddig nem hitte, hogy a szerbiai fociban bármi is szabálytalan lenne, az első rész is untig elegendő, annyira nyilvánvaló és gusztustalan volt az egész. Különösen az, hogy a funkcionáriusok gúnyos mosoly kíséretében nemcsak tagadtak, hanem csodálkozásukat fejezték ki arról, miért gondolná bárki is, hogy tisztességtelen ügyletek folynak.
Az egyik dolog, ami kiderült, hogy a szerbiai fociban van pénz, méghozzá nem is kevés. Az más kérdés, hogy a hivatalos folyószámlákon nincs, s hogy a klubok az állam felé óriási veszteségeket mutatnak ki. Azután kiderült az is, hogyan keringenek a pénzek, senki sem tagadja, tehát erősnek és biztonságban érzik magukat, és senki sem fél attól, hogy felelősségre vonhatnák. Utóbb arról is értesülhettünk, hogy a milliárdos adós Partizan az állítólag nem létező összegekből bőkezűen segíti a kosarasokat. Ezek pedig, noha a múlt hétvégén rangadót nyertek a C. zvezda ellen, a meccs befejeztével „nincs hozzá kedvünk” magyarázattal visszautasították a nyilatkozatot a sajtónak. Az ember azt hinné, hogy amikor a Partizan legyőzi a C. zvezdát, akkora lesz az öröm, hogy mindenki el akarja mondani a magáét, nem lesz olyan hosszú műsor, amibe minden örömteli nyilatkozat belefér, nem pedig azt, hogy csöndben, komor arccal vonulnak le a pályáról. Hogy miért történt így, annak megvan a nyomós oka, de – le merem fogadni – mi azt hivatalosan sose tudjuk meg.
Így vagy úgy, hiába állítják a politikusok az ellenkezőjét, a szerbiai sport a politika által összetartott érdekcsoportok kezében van. Azok pedig semmit sem bíznak a véletlenre. Aki bizalmat élvez, tisztre jut, s úgymond köteles elvégezni a rábízott feladatot. Az sem gond, hogy egyesek szerepvállalása még a párttagtársaknak is szemet szúr. Hogyan másként lehetne reagálni arra, mondta a sajtónak az elkötelezett focibarát Branko Ružić, hogy a gáziparban igazgató Dušan Bajatović egyidejűleg a Vojvodina Sportegyesület elnöke, s habár a Partizan vérmes szurkolója, mégis a C. zvezda igazgatóbizottságának a tagja.
