Az évtizedekig adóparadicsomnak számító ciprusi bankrendszer csődközeli állapota időszerűvé tette a kérdést, hogy az adózás alól kibúvót kereső pénzemberek honnan hova vándoroltatják pénzüket, hogy elkerüljék az állami terhet.
A fővárosi Blic napilap heti pénzügyi mellékletének sikerült megszereznie számos adatot azzal kapcsolatban, hogy milyen méretű lehet a (mondjuk ki bátran) világméretű adócsalás.
Már elöljáróban megállapíthatjuk, hogy elképesztően nagy összeg, hiszen még az igencsak beavatottak is csupán találgatják, hogy 21, vagy 32 ezer milliárd dollárról van-e szó.
A számítógépek működéséhez és kapacitásához némileg konyítók számára talán mond valamit, hogy összesen 2,5 millió fájl 260 gigabájt terjedelemben tartalmazza az erre vonatkozó adatokat.
Mivel hatalmas összegről van szó, ebben a témában nemcsak néhány ország nábobjai érintettek, hanem az egész világból több mint 170 állam pénzemberei igyekeznek eltüntetni szem, pontosabban a saját országuk adóhatósága elől a becsületesen, vagy kevésbé becsületesen szerzett pénzüket.
Az oknyomozó újságírók nemzetközi szervezete szerint legalább 120 000 offshore cég található több tucatnyi adóparadicsomban. Korábban még az alvilág is svájci bankokban helyezte el bűnös tevékenységével összeharácsolt vagyonát, de ma már, a maradéktalan diszkréció szempontjából, ez az alpesi ország sem teljesen biztonságos. Ha ugyanis valamelyik ország bűnüldöző szervei minden kétséget kizáróan bebizonyítják, hogy állampolgáruk svájci bankbetétje nem legális forrásból származik, az illető pénzintézmény, megfelelő eljárás keretében, erről adatokat szolgáltat.
Ezért az érintettek igen hamar találtak olyan törpeállamokat, amelyekben nincs, vagy csak alig néhány százalékos az adó. Az utóbbi egy-két évtizedben igen népszerűvé váltak a Kajmán-, a Seychelle-, a Cook-szigetek, Macao, és számos úgynevezett adóparadicsom. Ide vándoroltak a különféle üzletemberek (közöttük szerbiaiak is!) és offshore cégek alapításával megkerülték az adózást.
Mi is az az offshore cég?
Offshore cégnek nevezzük azokat a cégeket amelyeket olyan helyszínen jegyeztek be, ahol a helyi törvények lehetővé teszik, hogy – ha az adott országban nem tevékenykednek – a külföldön végzett tevékenységükből származó jövedelmük adómentes legyen. Ennek fejében csupán pár száz dolláros évi átalányadót kell fizetniük.
Tulajdonképpen ennek a megfontolásnak váltak áldozataivá mindazok, akik Cipruson helyezték el pénzüket, vagy éppen ott alapítottak offshore céget.
A szigetország ugyanis csak úgy kerülhette volna el/kerülheti el a teljes pénzügyi összeomlást, ha záros, alig néhány napos határidőn belül nagyjából 6 milliárd eurót összeszed, hogy az EU-tól megkapja a 10 milliárd eurós mentőcsomagot. A ciprusi kormány pedig, egyéb megoldás híján, kénytelen volt visszaélni az ország iránt tanúsított bizalommal és hozzányúlt mások, vagyis a külföldi betétesek pénzéhez.
A mi körülményeink között vagyont jelentő 100 000 eurót érintetlenül hagyja, de az e feletti összegnek akár a 80 százalékát is egyszeri adó vagy illeték címén elveheti.
Akikben tehát otthon csak szóban tombolt a hazafiasság, és vagyonuk egy jelentős részét Ciprusra vitték, most magukra vessenek.
De hát a kapzsiságnak ára van.
