Gyerekkorunk hősei általában valamiben kiemelkedőek: lehetnek mesehősök, sportolók, tudósok, írók vagy akár a kedves szomszéd néni, aki minden vasárnap egy tálca süteménnyel érkezik vendégségbe. A példaképek kiválasztása korántsem véletlenszerű folyamat: a gyerekek olyan személyiségeket keresnek, akik valamilyen módon megtestesítik azokat az értékeket, képességeket vagy életmódot, amelyek iránt csodálatot éreznek.
Amikor a kilencvenes években gyerek voltam, a maihoz képest sokkal kisebb körből válogathattunk példaképeket. Az én korosztályom már nem elégedett meg sportolókkal, tudósokkal vagy művészekkel – egyszóval a nemzet nagyjaival. A tanáraink elhűlve hallgatták, hogy miféle popkulturális ikonokat tartunk csodálatra méltónak: fiúbandák énekeseit, alulöltözött énekesnőket, a tehetségüknél jóval nagyobb népszerűségnek örvendő színészeket, színésznőket. A társadalmi változásokkal azonban nem tudtak mit kezdeni: ahogy változott a világ, úgy változtunk mi, gyerekek is, és velünk változtak a példaképeink.
Mára az internet és a közösségi média nemhogy megjelent az életünkben, de átvette az uralmat. A mai gyerekeknek az online kapcsolatok is valódiak, az internetes élmények is igaziak. Számukra nem mellékes, ami a virtuális világban történik, hanem ugyanúgy az életük része, mint egy hétvégi kirándulás a szabadban. Ezzel együtt a példaképek tárháza szinte végtelenre szélesedett: megannyi influenszer, tartalomgyártó, tévéikon, TikTok-sztár igyekszik emlékezeteset nyújtani a fiatalok számára. Sokan közülük egyszerű, hétköznapi emberek, mégis óriási hatást gyakorolnak a gyerekekre. De az, hogy az internetnek köszönhetően bárkiről bármit kideríthetünk, azt is magával hozza, hogy minden titok napvilágra kerül, és a legnagyobb sztárokról is lehull a tökéletesség álarca. A legnagyobb példaképek is kénytelenek megmutatni valódi, esendő emberi mivoltukat: a sztárfocistáról kiderül, hogy homofób és rasszista, a sztáríró beképzelt és lenézi az olvasóit, a csodálatos rendező fiatal színésznők kiszolgáltatott helyzetével él vissza, a menő zenész pedig rendszeresen alkoholba fojtja a bánatát. Így ábrándulunk ki lassan a példaképeinkből.
Nehéz úgy felnézni valakire, hogy tudjuk, ami az egyik oldalon csodálatos tehetség és kitartás, az a másik oldalon morálisan megkérdőjelezhető magatartás – legalábbis gyerekként, amikor még feketében és fehérben látjuk a világot. Talán ez a tapasztalás is hozzájárul ahhoz, hogy felnőve igyekezzünk több szempontból megközelíteni a világot.
A fiatalok azonban továbbra is keresik azokat az iránytűket, amelyek segítségével megtalálhatják a helyüket a világban, megérthetik saját értékrendjüket, és inspirációt meríthetnek céljaik eléréséhez. Igaz, sokan megdöbbennek a mai gyerekek és fiatalok példaképein, ahogyan annak idején a mi példaképeink sem arattak osztatlan sikert a felnőttek körében. De érdemes megjegyezni, hogy minden generáció a maga útját járja, és a gyerekkori példaképek általában csak egy állomást jelentenek ezen az úton. Fontos, hogy bizalmat tudjunk szavazni a fiataloknak, hiszen akármilyen példaképeket is választanak maguknak, az alapvető emberi vágyaik ugyanazok, mint a mieink is voltak: a szeretet és az elfogadás iránti igény, a sikerre és az értékességre való törekvés.
A mai gyerekek már nem iskoláskorukban jutottak hozzá az internethez és az információáradathoz, mint mi: ők ebbe beleszülettek, ezzel nőttek föl. Sokszor féltjük őket, és nem hisszük el, hogy képesek lehetnek megfelelően szűrni a rájuk ömlő, válogatatlan információkat. Éppen ebben rejlik a mi felelősségünk: ha szörnyülködés helyett nyitottan fordulunk feléjük, ha tiltás helyett megismertetjük őket a saját értékeinkkel, akkor elérhetjük, hogy ahogy nőnek, úgy viszonyuljanak egyre kritikusabban a világhoz. Ne becsüljük alá őket: a sokféleség és a nyitottság korában ők is megtalálhatják azokat az igazi, mély értékekkel bíró példaképeket, akik valóban inspirálóak lehetnek számukra a felnőtté válás útján. Még akkor is, ha mi éppen semmiféle értéket nem találunk a fiatal, furcsa kifejezéseket használó, számunkra érthetetlen és követhetetlen dolgokról beszélő példaképeikben.
A példaképek tehát változnak, ahogy a világ is. Ami változatlan, az az ember igénye arra, hogy valakire felnézzen, valakit csodáljon, valakinek a nyomában járhasson. Lehet, hogy a sikeres sportolóknál nagyobb népszerűségnek örvendenek a TikTok-sztárok, de a lényeg, hogy a fiatalok még mindig keresik azokat az útmutatásokat, amelyek segíthetnek nekik meghatározni saját helyüket és értékrendjüket a világban. Ahogy mi, felnőttek is tettük egykor – csak éppen mások voltak a példaképeink.
Nyitókép: Pixabay
