Bizonyára mindannyiunkkal előfordult már, hogy a hűtőszekrényünk ajtaját kinyitva az egyik polcról egy doboznyi kibontott tejföl köszönt vissza, a másikon fél doboz majonéz vagy margarin állt, majd a további ellenőrzésünk során észrevettük, hogy már a vajkrémet, illetve a sajtkrémet is kibontotta valaki a családból. Valahol az alsó polcon megakad a szemünk egy csomag, vákuumozott felvágotton, amiből már hiányzik néhány szelet szalámi vagy kolbász. A fagyasztót áttekintve beleakadunk egy-két felcímkézetlen maradékos dobozba, fogalmunk sincs, mi van benne, és hogy mikor tettük azt be. Ugyanitt látjuk, hogy csirkehúsból nincs hiány, de holnap vagy holnapután biztosan jó lenne disznóhúsból is főzni valamit, ha másért nem, akkor a változatosság kedvéért. A kamrába bepillantva a ládában találunk néhány almát, a polcon némi levesnek való zöldséget, ami – értékelésünk szerint – két alkalomra már biztosan nem lesz elég. Mindez arra ösztökél bennünket, hogy elmenjünk egy nagy bevásárlásra, ahonnan hazaérkezve, minden kibontott élelmiszerünkről megfeledkezve, sőt azokat beljebb lökdösve, pakoljuk be a legfrissebb szerzeményeinket. Aztán egyik reggel, a kamrába belépve, valami furcsa illat csapja meg az orrunkat, majd megtaláljuk az elromlott, illetve elfelejtett levesnek való zöldségeinket, illetve a ládában rothadó almánkat, ami mindenestől a szemetesben landol.
A legfrissebb kimutatások szerint az Európai Unió területén évente mintegy 60 millió tonna, Szerbiában pedig 800–900 ezer tonna étel kerül a kukába. Az élelmiszer-hulladék legtöbbje, mintegy 53 százaléka, a háztartásokban keletkezik, amit a feldolgozóipar követ 20 százalékkal, a gyártási részleg 11 százalékkal, az éttermek 9 százalékkal, a kiskereskedelem és forgalmazás pedig 7 százalékkal. Mindez hatással van a környezetünkre, ugyanis a feltételezések szerint a kidobott étel által kibocsátott gázok nagyban hozzájárulnak az üvegházhatás fokozásához. Rossz hatással van a gazdaságra is, mert a kidobott étel akár 132 milliárd eurótól is megfoszthatja az EU-t. Végül a társadalmi hatások sem elhanyagolhatóak, ugyanis az EU területén még mindig nagy az éhezés a kidobott élelmiszer ellenére is. A számítások szerint a világban háromszor annyi ételt dobnak el, mint amennyire szükség lenne az éhezők megetetésére.
A Szerb Kormány Egészségügyi Minisztériuma 2001-ben októbert az egészséges étkezés hónapjává nyilvánította, és azóta minden év októberében kampányt indítanak, melynek célja az egészséges ételek népszerűsítése, illetve hogy felhívják a figyelmet az élelmiszer-pazarlás mértékeire. A legfrissebb kutatások szerint Szerbiában legalább 450 ezer ember nem tudja magának biztosítani a napi három étkezést.
A szerbiai Környezetvédelmi Központ felmérései szerint az élelmiszer-pazarlás egyik legfőbb oka, hogy az étel megromlik, vagy a hűtőszekrényben felejtődik, illetve állottá válik, esetleg valamelyik családtag nem tartja biztonságosnak az adott élelmiszer elfogyasztását. A legtöbb ételhulladék a kenyérből származik (10,1 kilogramm), ezt követi a hús (7,18 kilogramm), majd a tej (6,74 liter), a legkevesebb a gyümölcsből (5,7 kilogramm) és a zöldségből (5,3 kilogramm) keletkezik. És ez csak a mi egy évre vonatkozó „háztartási hulladékunk”, ami a fentebb már említett egész 53 százalékát teszi ki.
Valamikor az emberek nagyobb becsben tartották az élelmet, különösen a kenyeret. A férjem nagymamája sokszor mesélte azt, hogy bizonyos napokon az anyósával már hajnalban keltek, hogy bedagasszák a kenyértésztát, s mindig többet sütöttek, hogy ne kelljen azzal vergődni mindennap. De addig nem készítettek frisset, amíg az utolsó morzsáig el nem fogyott a kenyér. Az én nagyapám pedig még mostanában is emlegeti, hogy a péknél becserélték a lisztet kenyérre, és bizony ott sem jutott mindennap friss kenyér az asztalra, nekik azonban eszükbe sem jutott lázadni vagy méltatlankodni emiatt. Azt ették, amit kaptak.
A mai felgyorsult társadalomban mi is megváltoztunk. Tudjuk, hogy reggel vettünk friss kenyeret, de délután, ha beugrunk a városba, és elmegyünk egy nagyobb üzletbe, ahol friss pékáru is készül, akkor még csak meg sem próbálunk ellenállni a csábításnak, az egyik pékárut becsomagoljuk, mert szeretjük, a másikat meg azért, mert még nem kóstoltuk. A kenyér pedig, ami vacsorára sem fogyott el, másnap reggel a kukában landol. Picit talán jobb a helyzet falun, ahol azért szárnyasok szaladgálnak az udvaron, van egy cica vagy egy kutya, oda lehet nekik adni az ételmaradékokat. A minap egy elgondolkodtató és tanulságos videóba botlottam az egyik legnépszerűbb videómegosztón. A rövidfilm lényege az volt, hogy a még a szüleivel élő férfinak, amíg nem a saját lábán élt, addig minden étkezésre valóságos terülj, terülj asztalkám jutott, de ahogy a saját pénzét kellett élelemre fordítania, reggelire elég volt egy szelet margarinos kenyér is, illetve az ebédhez egy szelet hús és egy köretféle.
A világ országaiban folyamatosak a kampányok az élelmiszer-pazarlás ellen, mindenhol az adományozás fontosságára helyezik a hangsúlyt. Mi is tehetünk az élelmiszer-pazarlás ellen. Egy-egy nagyobb beváráslást megelőzően érdemes leltárat készítenünk a hűtőszekrényünkben, a fagyasztóban és az éléskamrában álló élelmiszereinkről. Amikor már kikristályosodik előttünk az, hogy mi van otthon, egyszerűbb néhány hétre vagy napra előre betervezni az étkezéseket, és csak azt, illetve annyi élelmiszert kell megvennünk, amennyit biztosan elfogyasztunk, elhasználunk. Az is nagy segítséget jelenthetne, ha nemcsak bedobálnánk a polcokra a frissen vásárolt ételeinket, hanem előre tennénk a kibontott élelmiszereket, vagy a múltkorról megmaradt zöldségeinket, gyümölcseinket. A gyümölcsöket és a zöldségeket érdemes sötét és hűvös helyen, illetve jól szellőző ládákban tárolni, mert amikor már szaga van a romlásnak, biztosan nemcsak egy darab zöldséget vagy gyümölcsöt kell kidobnunk. Amennyiben nem tudjuk a ládákat megoldani, akkor is hagyjuk nyitva a zacskók tetejét, hogy legalább ne a maguk által megtermelt gázoktól romoljanak meg a zöldségek. Az ebéd vagy vacsora utáni maradékokat érdemes a mélyhűtőbe tenni, de felcímkézett tálkákba, hogy tudjuk, mikor tettük bele az ételt, és hogy mi van benne, mert mindig adódhat valami váratlan esemény, ami miatt nem jut idő a főzésre. Ezekkel az apró trükkökkel segíthetünk elkerülni a nagyobb pazarlást, ami nem mellesleg a pénztárcánk terheit is megkönnyíti.
Nyitókép: Pixabay
