Szinte biztosra vehető, hogy amennyiben liberális vagy baloldali színekben szerepelne Trócsányi László, különösebb visszhang nélkül el is foglalhatná helyét novembertől az Európai Bizottságban bővítési és szomszédságpolitikáért felelős biztosként. Így viszont, hogy a konzervatív magyar kormány javaslatára jelölte Ursula von der Leyen, az EB másfél hónap múlva hivatalba lépő elnöke, igencsak bizonytalan a megbízatása, legalábbis ezen a poszton. Az unióban ugyanis mostanság kemény politikai-ideológiai küzdelmek folynak a funkciók elosztásakor (is), aminek a szakmaiság vallhatja kárát. Ursula von der Leyen viszont nagy valószínűséggel épp ez utóbbi szempontot helyezte előtérbe a jelölés alkalmával. Trócsányi László ugyanis jogtudós egyetemi tanár, volt alkotmánybíró, egyebek mellett az összehasonlító alkotmányjog és az európai integráció a kutatási területe. Szakértője a közjogi (közigazgatási) bíráskodásnak, aminek magyarországi bevezetését épp az ellenzék tiltakozására halasztották el, miközben például Franciaországban működik.
Nem kevésbé fontos, hogy rendelkezik diplomáciai tapasztalatokkal, hiszen nagykövet volt Brüsszelben és Párizsban, emellett igazságügyi miniszter.
Jean-Claude Juncker eddigi elnökkel szemben Ursula von der Leyen az uniós bővítést fontosnak tartja, ezért is tűnik az egyik legjelentősebb megbízatásnak ez a biztosi poszt.
És ezért lobbizik Trócsányi ellen a magyar ellenzék. Legalábbis részben emiatt, mert egyébként számukra minden rossz, ami a Fideszhez kötődik, és az unióban szinte példa nélküli módon hagyják figyelmen kívül országuk érdekét, s helyette pártérdek szerint lépnek föl. Gyurcsányné Dobrev Klára már a tevékenységi területek név szerinti fölosztása előtt azt fejtegette, hogy remélhetőleg valamilyen mellékes munkakör jut a magyar jelöltnek, de szóba sem jöhet, hogy támogassa a bővítési biztosi megválasztását, elismerve, hogy ez Orbán Viktor győzelmét jelentené. A momentumos Donáth Anna pedig rossz viccnek nevezte a jelölést. Indokolgatja is, hogy miért, csak hát az a dilemmánk, hogy valóban az ő liberális – vagy ahogyan egy szakértő fogalmazott: posztliberális – ideológiájuk képezi-e az európai értékeket, és erre kell-e építeni a senki által meg nem fogalmazott jogállamiságot, vagy éppen a hagyományos értékekre. Számukra ez egyértelmű, és köreikben mindent meg is tesznek, hogy szemléletük érvényesüljön. Számíthatnak is jelentős támogatásra, már csak azért is, mert az Európai Bizottság újonnan megválasztott elnökének beszédeiből az derült ki, hogy nem áll kizárólagosan a balliberális erők oldalán, ők viszont épp ezért bizonyítani akarják erejüket. Sok múlik Ursula von der Leyenen, hogy vissza tudja-e verni a támadásokat és fönntartani az egyensúlyt. A hónap végéig nagyjából eldől, hogy sikerül-e elbuktatni a meghallgatások során a magyar jelöltet, mert az még sosem történt meg, hogy az Európai Parlament ne hagyta volna jóvá az Európai Bizottság tagjait. Amiatt is nehezen történhet ez meg, mert nem külön-külön, hanem „csomagban” szavaznak róluk.
Amilyen fölzúdulást váltott ki liberális és baloldali körökben a jelölés, olyan elégedettséget keltett a szerbiai államvezetők körében a miniszterelnöktől az államfőig. Ez várható is volt, mivel köztudottan nagyon jók a szerb–magyar kapcsolatok, emellett (vagy ennek keretében) a magyar vezetők régóta hangoztatják, hogy föl kell gyorsítani az Európai Unió bővítését, ami elsősorban a nyugat-balkáni régiót érintené, ezen belül előkelő helyen Szerbiát. Ebben a tekintetben például egy nyugat-európai biztossal szemben Trócsányi Lászlónak jókora előnyt jelentene a munkájában, hogy sokkal jobban ismeri a szomszédos vagy a közeli országokat másoknál, sőt némely politikai vezetőkkel személyes ismeretsége is van. Persze csodát senki sem várhat tőle, de előrelépést mindenképp. Sajnos a Fidesz-fóbiás magyar ellenzék ennek sem örülne, mert a kormánypártok népszerűségét növelné. Még szomorúbb, hogy máris tanúi lehetünk olyan ellenzéki kijelentéseknek, amelyek negatív kontextusban tüntetik föl, hogy a jelenlegi kormánynak tervei vannak a Balkánnal, s a jelölés csak ennek a terveknek a megvalósulását szolgálja. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy fejre áll a józan ész, mégis csúcsteljesítményként kell elkönyvelnünk, ha valaki hazája külföldi kapcsolatépítését, nyilvánvalóan a gazdasági együttműködést is – ez Szerbiai esetében már szemmel látható – káros politikának tekinti. Mással nem magyarázható az ilyesféle viszonyulás, csak azzal, hogy az ellenzék számára az ország érdeke eltörpül a pártérdekek mellett.
Az új biztosnak nem lesz könnyű dolga, különösképp, ha Ukrajnára és Törökországra is gondolunk, ez utóbbi esetében elsősorban az unióba irányuló migráció megfékezésében. Egyébként pedig az egész nyugat-balkáni bővítés komolyan segíthetné az illegális migráció megfékezését.
Talán nem számít önös érdeknek, ha megállapítjuk, hogy számunkra, a határnak ezen az oldalán élő magyarok számára az átlagosnál is hasznosabb lenne az unió bővítése, mert további előrelépést jelentene a nemzetegyesítésben, amellett, hogy hozzájárulna a Balkán stabilizálásához. Márpedig az uniós képviselők között Trócsányi Lászlón kívül aligha akadna még egy olyan alkalmas jelölt, akihez közelebb állna ez a téma.
