Idén kerek negyven éve annak, hogy Ian Curtis, az egykori Joy Division frontembere 23 évesen öngyilkos lett. Azon énekesek közt tartják számon, akiknek dalszövegei szinte irodalmi értékekkel bírnak (mint például Bob Dylan, Jim Morrison vagy Nick Cave esetében). Ian Curtis dalai társadalmi jelenségekre is reflektálnak, de sokkal inkább személyes jellegűek, elég csak meghallgatni az Isolation, a She's Lost Control vagy a Love Will Tear Us Apart című dalokat.
Míg némely együttes számos album után ér el sikert, addig más zenekarok akár egy hivatalos lemezzel is kultikussá válnak. Erre jó példa a Sex Pistols, de hasonló a helyzet a Joy Divisonnel is, ők két albummal írták be magukat a rock nagyjai közé, az Unknown Pleasures 1979-ben, a Closer 1980-ban jelent meg. A másik kapcsolódás az, hogy egy Sex Pistols-koncert adta a kellő löketet a zenekar megalapításához, továbbá inspirálta őket Iggy Pop és David Bowie is. Iggy Pop a The Stooges után első szólólemezét, a The Idiotot készítette, amely kapcsán együttműködött David Bowie-val. Ekkortájt Bowie Brian Enóval is dolgozott, ebből keletkezett az ún. berlini trilógia, amelynek első lemeze a Low lett, ezen pedig a Warsaw című dal is hallható.
Az új együttes erre utalva kezdetben a Warsaw nevet választotta, több felvételt készített, egyik a lüktető Warsaw zeneszám. A zenekar Bernard Sumner, Peter Hook, Ian Curtis és Stephen Morris felállással véglegesült, de nevet váltottak, a Joy Division mellett döntöttek. A korai zeneszámokban jobban éreztetették a punk hatását, azután visszavettek a nyersebb hangzásból. A dalaik mélyebb érzelműek, sötétebbek, hűvösebbek lettek, ugyanakkor valamiféle nyugtalanság is áradt belőlük. A fellépéseik energikusabbak voltak, zeneileg a post-punkot alapozták meg. Az egyediségüket meghatározta Ian Curtis mélyebb fekvésű hangja, és furcsán rángatózó mozdulatai is, amit egyesek epilepsziás táncnak neveztek el, nem ok nélkül.
Ian Kevin Curtis Stretfordban született 1956. július 15-én, és Macclesfieldben, munkáscsaládban nőtt fel. Úgy tudni, példás tanuló volt, aki sokat olvasott, érdekelte a filozófia és az irodalom. Nagy hatást gyakoroltak rá Burrows, Ballard, Nietzsche, Sartre, Hesse, Kafka és T. S. Eliot művei. Később mégis otthagyta a tanulmányait, munkát vállalt és több helyen dolgozott. Az énekesi posztra hirdetés által jelentkezett és meghallgatás nélkül bevették az együttesbe, mert már korábbról ismerték. Tizenhat éves korában ismerte meg nagy szerelmét, Deborah Woodrufft, akivel összeházasodtak, szinte amint nagykorúvá váltak. A problémák 1978-ban kezdődtek, az énekes több ízben rosszul lett, koncertek közben is. A következő évben hivatalosan is megállapították nála az epilepsziát. Erős gyógyszereket kapott, teljes visszavonulást tanácsoltak neki, de ő folytatta a koncertezéseket, keveset aludt, sokat dohányzott és ivott. Ebben az évben lánya született, a feleségével azonban elhidegültek egymástól. Egyik koncertjükön megismerkedett egy belga újságírónővel, Annik Honoré-val. Viszonyt folytattak, habár Annik egy későbbi interjúban azt állította, hogy csak plátói szinten. 1980 elején Deborah elindította a válási eljárást. A Joy Divison az első amerikai turnéra készült, ám Ian Curtis rohamai nem szűntek meg. Deborah május 17-én elment a szüleihez, másnap pedig otthonukban holtan találta férjét. Öngyilkossága előtt Ian Curtis búcsúlevelet írt, megnézte Werner Herzog Stroszek című filmjét és meghallgatta Iggy Pop The Idiot című lemezét. A felesége a sírkőre rávésette, hogy Love Will Tear Us Apart.
Ian Curtis halála azóta is foglalkoztatja a rajongókat. Sokan úgy vélik, hogy az erős gyógyszerek váltották ki, meg az is, hogy szégyellte a rohamait, ami miatt egyesek csúfolták is, ráadásul a házassága is romokban hevert. A Closer már a halála után jelent meg, akárcsak két válogatásalbum, a Still és a Substance.
Az együttes megmaradt tagjai megalapították a New Ordert, amely a nyolcvanas évek egyik legmeghatározóbb zenekara lett, a későbbi években több ízben szüneteltek. 2007-ben Peter Hook kivált, és azóta saját formációkkal lép fel. Ugyanebben az évben Control címmel, Anton Corbijn életrajzi ihletésű filmet készített Ian Curtisről, amelyben az énekest Sam Riley formázza meg.
