Karosszék

A múlt héten, amikor még a Székelyföldet jártam, kaptam egy rövidke levelet kedves barátomtól, Dettre Andrástól. Egy egészen érdekes mozzanatról értesített, melyet én már nagyjából tudtam, ugyanis a sporthírekben jelentették, hogy Ange Postecoglout nevezték ki az ausztrál labdarúgó-válogatott kapitányának.

Háromból kettő meg is tette: a horvát és a magyar szövetségi kapitány! Lehet, hogy kényszerítették őket egy kicsit erre a „dicsőséges kivonulásra”, de az is lehet, hogy nem.

Ne legyen kétség, hogy igenis a mai divat – az apró termetű focisták istenítése – késztetett arra, hogy az alábbi sorokat leírjam. Mindenki, aki olvassa a Jegyzeteket, nagyon jól tudja, hogy mennyire élvezem a kis argentin – aki a Messi névre hallgat – játékát, és biztos vagyok abban, hogy sok millióan teszik ezt szívből még akkor is, ha éppen szeretett csapatuk ellen mutatta meg hihetetlen technikáját, még hihetetlenebb felgyorsulását és persze gólképességét.

A múlt pénteken Magyarkanizsán egy rendhagyó kiállítást nyitottak meg, melyre engem is meghívtak. A Dobó Tihamér képtár által rendezett Gema fafaragó kiállításnak a címe az volt, hogy Gyökérrel égnek fordítva!

Ugyan mi kötheti össze ezt a hármat?! Ivković és legénysége kézzel szelídíti a labdát, Van Persie-nek csak bedobáskor van joga arra, hogy kézzel érjen a labdához, a Zentáról meg egy kicsit később...

„Az én időmben” a kosárlabda majdnem kizárólag az egyetemisták sportja volt. A labda lábbal való kergetését inkább a melósok űzték.