Amama bojkottot hirdetett a virslire! Többé nem kerül az asztalra se tormás, se mustáros virsli. Azt mondja: ha már pont disznóságra éhezünk, akkor legfeljebb ott a szalonna meg a zsíros kenyér. Az se olyan káros, mint a virsli.
– Mi ütött beléd, Tematild? – tiltakoza atata. – Mi a kifogásod a finom, ropogósra sült virsli ellen? Már az említésétől is összefut a nyál a számban.
– Majd nem fut össze, Tegyula, ha elolvasod, hogy egyes lelkiismeretlen húsfeldolgozók miből készítik a te kedvenc csemegédet. Az eladásból visszamaradt, félig romlott húsokból meg egyéb hulladékból! Egy kirúgott munkatársuk leleplezte őket. Elmesélte, hogy hogyan gyűjtik össze és dolgozzák fel újra a maradékokat, és mindet le is fényképezte.
– Amit aztán már másnap meg is cáfoltak az egészségügyi ellenőrök! – tromfola atata. – Nem kell mindjárt elmarasztalni a húsfeldolgozókat, Tematild, mert a nagy felháborodást kiváltó videó megjelenése után azonnal kimentek az ellenőrök a kérdéses vállalatba, és semmilyen szabálytalanságot nem észleltek. A cégben megmagyarázták nekik, hogy a felvételeken látott maradékot nem a kedves kuncsaftoknak szánták, hanem kutyaeledelnek dolgozzák fel.
– Hát, őszintén szólva, a látottak után nekem is elment az étvágyam egy időre a virslitől meg a többi hentesipari készítménytől, Gyula zomzéd – keserge a Zacsek. – És őszintén sajnálom a kutyusokat is, hogy mivel traktálják őket. Az ellenőrök állítását pedig igencsak kétkedve fogadom, mármint hogy pont semmi szabálytalanságot nem láttak. Mindjárt a kicsapongó sógorom esete jut eszembe, aki szintén igyekezett tisztára mosni magát, mint a szóban forgó hentesüzem.
A sógor éppen a fiatal babájával enyelgett a parkban, amikor váratlanul arra ment a felesége. Otthon aztán hatalmas botrány kerekedett, de a férj mindent letagadott.
– Van képed azt állítani, hogy nem te ölelgetted azt a kis cafkát a parkban? Saját szememmel láttam! – hisztizett a feleség.
– De anyukám, te jobban hiszel a saját szemednek, mint a hites férjednek?!
Ámde a politikusok is folyton azt kérik a balek választóktól, hogy jobban higgyenek nekik, mint a saját szemüknek. Akkora lendülésről meg olyan fényes perspektívákról szónokolnak, hogy rögtön álmodozni kezdenek a szebb jövőről! Aztán arra ébrednek, hogy belelóg a kezük a bilibe.
– Mikor lesz a választás, Tegyula? – érdeklőde amama.
– Ha igaz, akkor április utolsó hetében. De miért izgat ez téged, Tematild?
– Azért izgat, mert mostanában annyi új létesítményt avatnak, hogy kíváncsi vagyok, jut-e átadni való áprilisra is. Néha három gyárat nyitnak meg egy nap, nem is tudom, hol találnak annyi melóst, akit majd oda felvesznek.
– Látom, hogy már téged is sikerült elkábítani a kormánypropagandával, Tematild. Ezek az új munkahelyek csak csepp a tengerben, annyi a szerencsétlen állástalan. Ami pedig az avatásokat illeti, ha kifogynak az avatnivalókból, akkor másodszor is elnyisszantják azt a szalagot. Mi az nekik? Amilyen feledékeny a jónép, észre se fogja venni.
– Nekem meg pont az a bajom, hogy jó a memóriám és sok mindenre emlékszem – bólogata a Zacsek. – Olyanra is, amire nem kellene. Például arra, hogy mit mondott Vucsics két évvel ezelőtt. Amikor egy tévéműsorban letette a nagyesküt: ha fél év alatt nem lesz sokkal jobb az élet, akkor szedi a sátorfáját, és távozik. Azóta folyton lesem, hogy mikor kezd csomagolni, de semmi jelét nem látom, hogy beváltja ígéretét. Pedig nem hogy jobban élnénk, hanem még lejjebb is süllyedtünk. De úgy látszik, ő is épp olyan feledékeny, mint a viccbeli János bácsi.
Az idős János bácsi elmegy az orvoshoz, és panaszkodik, hogy amióta betöltötte a kilencvenediket, nagyon feledékeny lett.
– És milyen jelei vannak a feledékenységének? – kérdezi az orvos.
– Hát, például mondom tegnap este az asszonynak, hogy gyere drágám, bújjunk ágyba, hadd öleljelek meg! Erre jól leteremtett, hogy micsoda telhetetlen disznó vagyok! Elfelejtettem, hogy már előző nap is ilyen óhajaim voltak.
– De bácsikám, miért panaszkodik, ez remek dolog a maga korában!
– Igen, igen, csak ne lennék ilyen feledékeny...
Ha nem is mindenkire, de a jószágtenyésztőkre hamarosan rámosolyog a szerencse! Nem győzik majd nevelni a borjakat meg hízott disznókat. A legnagyobb német húsfeldolgozó ugyanis hatalmas beruházásra készül Szerbiában, és minden mennyiségben felvásárolja majd a jószágot!
– Nagyon kíváncsi vagyok, Tegyula, hogy milyen lesz az a szerb–német csevapcsicsa, amit a Vucsics emleget, és amit majd az új feldolgozó üzemben fognak gyártanak? Már alig várom, hogy megkóstoljam! Állítólag ezzel fogjuk meghódítani Európát.
– Attól tartok, Tematild, hogy nem fogsz vele jóllakni. Mert ez is amolyan virtuális ínyencfalat lesz, mint a többi választási ígéret.
Egy falusi gazda már nem tudja kivárni, hogy megérkezzen a német húsfeldolgozó, és felvásárolja a hízóját, disznótort rendez. A sok finom kolbászból, hurkából kóstolót küldenek a szomszédoknak. A kis Lajcsikával egy jó nagy tálat elküldenek a helyi politikai vezetőnek is.
– Lajcsikám, miért küldött az édesapád ilyen sok kolbászt nekünk?
– Anyukám is ezt kérdezte, de apukám azt válaszolta, hogy „ki tudja, mikor lesz szükségünk arra a gazemberre”?
PISTIKE, éhes kuncsaft és feledékeny hódító