Amama alaposan kitett magáért a héten, igazi hungarikummal kedveskedett nekünk: finom, omlós töpörtyűs pogácsával! Úgy nekiestünk atatával, hogy rögtön bevágtunk egy fél tállal. Igaz, a Zacsek is jócskán pusztított belőle.
– Ne egyétek meg mind, Tegyula, mert szeretnék küldeni egy kis kóstolót az Ashton Katinkának.
– Nem értelek, Tematild, hogy jut eszedbe ilyen hülyeség, hogy pogácsát küldesz az uniós főképviselő asszonynak? – csodálkoza atata. – Mióta vagytok ilyen jóban eme angol baronesszel?
– Azóta, hogy ezt a mi finomságunkat is felvették a hagyományos magyar ételek uniós listájára. Hadd kóstolja meg, hogy milyen az igazi töpörtyűs pogácsa, bácskai módra! Legszívesebben a Putyint is megkínálnám, hátha olcsóbban adja majd a szibériai gázt. Olvastam, hogy a kaboliak hurka-kolbásszal meg eperpálinkával várják az orosz elnököt.
– Kész röhej ez a Putyin-imádat, ami itt nálunk dívik! – füstölge a Zacsek. – Csakhogy szentté nem avatják eme keleti autokratát. Képzelem, hogy a Nikolics Tómó milyen búskomor ezekben a napokban!
– Miért szomorkodna a szerb elnök, Zacsek?
– Azért, mert kiderült, hogy az istenített Vlagyimir mégse jön el most vasárnap a Déli áramlat gázvezeték szerbiai munkálatainak megnyitására. Pedig a Tómó nyár óta azzal dicsekszik, hogy ő is jelen lesz az első kapavágásnál. Személyesen vitte Moszkvába a meghívót, de a nagy testvér oda se bajszint a kis balkáni öcsike udvarlására. Hát ennyit a mi vezetőink külföldi tekintélyéről!
– Azért sajnálom a kaboliakat, Tegyula, a hízókat levágták, a hordókat csapra verték, a tisztelt vendég meg nem jött. Pedig az ő falujuknál kezdik az ásást.
– Ne izgulj, Tematild, lesz majd, aki elpusztítja a finom falatokat. Úgyis annyi funkci sündörög a gázos üzletkötés körül, hogy egymásba ér a penkallájuk. Legalább megvigasztalódnak a banketten, amiért elmaradt a díszvendég.
– Az én unokaöcsém is felcsapott üzletkötőnek, igaz, nem gázban utazik – dicsekede a Zacsek. – De sajnos, válás lett a vége, tönkrement a házassága.
– Talán ő is sokat járt bankettre? – érdeklőde amama.
– Igen, de nem emiatt tört ki a balhé. Sokszor ugyanis egész éjszaka elmaradt, és ilyenkor mindig azt mondta, hogy valamelyik barátjánál aludt. Aztán legutóbb a felesége sms-et küldött öt barátjának, hogy ott aludt-e a férje, és erre mind az öten azt válaszolták, hogy igen.
Ámde nemcsak a Tómó búskomor Vlagyimir barátja elmaradása miatt, hanem a külügyes Mrkics Iván is. Ő azért panaszkodik, mert nem talál megfelelő nagykövetet Washingtonba, Londonba és Berlinbe.
– Hogy lehet az, Tegyula, hogy a magánegyetemek csak úgy ontják a kiváló okleveles szakembereket, csak éppen nagykövetekből van hiány? A mi Pistinket is erre kellene irányítani, hátha beugrik neki egy zsíros diplomata állás.
– Ne ábrándozz, Tematild, mert amíg ezek a patrióta káderek vannak hatalmon, addig a manyinások legfeljebb a Holdon lehetnek nagykövetek. Arról nem beszélve, hogy milyen egyéb rostáláson esnek át a jelöltek, azért nem találnak megfelelő embert. A főbizottságban pedig senki se annyira képzett, hogy finoman fejezzem ki magamat, hogy rá lehetne bízni ezt a cseppet sem egyszerű feladatot.
– Kivéve a csinibaba Vanyát – kuncoga a Zacsek. – Mert neki aztán megvan az esze! Nincs kizárva, hogy pont ő lesz az egyik nagykövet.
– Kiről beszél, Zacsek? – csodálkoza atata. – Ki ez az eszes hölgy?
– Nem annyira eszes, mint amennyire esz-pé-eszes, zomzéd. A szocik üdvöskéje, aki alig huszonnégy éves, és máris tanácsnoki posztot tölt be a külügyminisztériumban a Mrkics keze alatt. A belgrádiaknál azonban azzal ütötte ki a biztosítékot, hogy hiányos öltözékben mutogatja magát a Facebookon meg a bulvárlapokban. Ha ugyan öltözéknek lehet nevezni azt a kéttenyérnyi textilt, amiben feszít. Délelőtt diplomácia, délután meg sztriptíz. Úgy látszik, egy pártkádernek mindent szabad.
– Hogy maga milyen prűd lett, Zacsek – inté atata. –De csak most, hogy kezd öregedni. Vallja be, maga is szívesebben nézeget egy csinibaba képviselőt, mint egy olyan öregecske politikusnőt, mint annak idején a szegény Milka Planinc volt, akinek mindig kilógott a kombinéja. Csak szégyenkeztek vele, amikor kiküldték Londonba, ahol az elegáns II. Erzsébettel ült le teázni.
Ceausescu és a felesége egyszer azon vitatkozott, hogy engedélyezzék-e Romániában a Playboy magazin megjelenését.
– Nem, én határozottan ellenzem! – tiltakozik Elena.
– Na de miért, drágám? - kérdi Ceaucescu. –Bebizonyítanánk az utálatos kapitalistáknak, hogy nálunk mekkora szabadság van.
– Hova gondolsz? Hát képzeld csak el, hogy néznénk ki mi ketten az első oldalon anyaszült meztelenül.
PISTIKE, eszes üzletkötő és reménybeli diplomata
