MagyarZó Pistike messéi

A Zacsekkel nem lehet bírni! Úgy felvág, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt, vagy a hús nélküli húsos burekot, amit a sarki péknél árulnak.

– Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd magas szinten megfogadják a bölcs tanácsomat. Hiába, az igazság előbb-utóbb diadalmaskodik!

– Miféle igazság, Zacsek? – csodálkoza atata. – És ugyan ki az magas szinten, aki a maga állítólagos bölcs tanácsát követi?

– Tudom, hogy irigyel és kételkedik, Gyula zomzéd, mégis így van. Hallgasson ide! A múlt héten fejtettem ki magvas véleményemet itt, maguknál, ha még emlékszik rá, na meg a kricsmiben is a cimborák előtt, hogy végre el kellene már ismerni a koszovói realitást, mert különben elbúcsúzhatunk az uniós jövőtől. És alig múlott el néhány nap, és mit hallok? Hogy a szerb akadémia elnöke szó szerint ugyanezt mondja! Ez nem lehet véletlen, valahonnan értesülhetett az én véleményemről.

– Képzelem, milyen büszke magára a kedves felesége, zomzéd! – hatóda meg amama. – Nem kis dolog, ha ennyire megbecsülik valakinek a véleményét.

– Még majd a Zacsek zomzédunkból is akadémikus lesz! – viccelőde atata. – Ha már ilyen okos. Legfeljebb összeüt egy-két tudományos dolgozatot, lemásolja az internetről egy külföldi tudós munkáját, mint a belgrádi polgármester, és rögtön megkapja a doktorátust. Esetleg beiratkozik arra a magánegyetemre, ahol a Tómó szerezte a diplomáját úgy, hogy senki se látta vizsgázni.

– Csak semmi epéskedés és hasonlítgatás, zomzéd! Olvassa el a Kosztics professzor nyilatkozatát, és meg fog győződni róla, hogy az én gondolataimat szajkózza.

– Ne állítsa meg a napot, Zacsek. Nem gondolja komolyan, hogy pont a maga okoskodását hallgatja meg a tudományos akadémia elnöke? Inkább arról van szó: az illető professzor egyszerűen rádöbbent, hogy semmi értelme megállás nélkül hangoztatni, hogy nem adjuk Koszovót, amikor az már régen nem tartozik Szerbiához. Ezért jó lenne, ha valaki végre megmondaná az embereknek, hogy Koszovó elveszett. A vezetőségnek meg azon kellene törnie a fejét, hogyan lehetne méltósággal kivonulni ebből a koszovói slamasztikából.

– Csak nehogy a Tómó fülébe jusson a dolog – aggóda amama. – Az, hogy maga is ugyanazt gondolja, Zacsek zomzéd, mint eme tekintélyes akadémikus.

– Hogy jön most ide az elnök, Tematild? És milyen baja származhat a zomzédnak ebből a meséből?

– Hát nem hallottad, Tegyula, hogy mit mondott a Nikolics a Koszticsról? Azt, hogy megsértette a legszentebb nemzeti érdeket, és nagy kérdés, hogy maradhat-e az állásában. Ha egy akadémiai elnököt kirúghatnak a véleménye miatt csak úgy, mirnix-dirnix, akkor bizony a Zacsek zomzéd is repülhet, akármilyen okos.

– Hát elég nagy szégyen, hogy egy államfő egy ilyen rangos intézmény vezetőjének a leváltását sürgeti csak azért, mert más véleményen van, mint a vezetőség – bólogata atata. – Az ilyesmi is csak nálunk fordulhat elő.

Jaés vizsgáznak a rendőrök. Bemegy az első, elé tesznek egy profilképet, amin oldalról van az arc fényképezve, és kérik, hogy sorolja fel az ismertetőjeleit.

– Fekete göndör haj és egy füle van.

Azonnal kirúgják. Bemegy a másik is, neki is ugyanaz a feladata.

– Széles száj és egy füle van.

Őt is kirúgják. Mikor megy ki az ajtón, a harmadik jelentkezőnek, a Jovicának odasúgja, hogy csak azt ne mondja, hogy egy füle van, mert akkor megbuktatják. Bemegy ő is, a feladat ugyanaz.

– Széles száj és kontaktlencsét visel.

– Bravó, bravó, Jovica! Ilyen okos rendőrök kellenek nekünk! Most már csak azt áruld el, hogy hogy jöttél rá a kontaktlencsére?

– Nagyon egyszerű, ugyanis akinek egy füle van, az nem tud szemüveget hordani.

Ámde a belgrádi polgármester, a Szinisa Mali haladó káder nemcsak a doktorátusáról híres, hanem arról is, hogy irtó okosan be tudja osztani a pénzét: szerény hivatalnoki fizetéséből huszonnégy lakást vett a bolgár tengerpart egyik legszebb nyaralóhelyén!

– Nem kell mindjárt visszaélésre gondolni, Tegyula – vélekede amama. –Lehet, hogy csak ráfutott valamilyen akciós ajánlatra. Biztosan nagy a család, szeretnek együtt menni nyaralni. Mi ebben a rossz? Inkább te is böngésznéd az internetet, hátha találsz valahol egy bagatell olcsó nyaralót.

– Ne beszélj butaságot, Tematild! Egy frászt akar nyaralni a családjával! Egyszerű nyerészkedésről van szó. De nem is lenne ebben semmi kivetnivaló a mai kapitalista világban, ha nem lett volna a vásárlás idején Vucsics miniszterelnök bizalmas munkatársa, a kormány beruházásügyi tanácsadója, vagyis állami hivatalnok. Ő intézte az olajsejkek belgrádi beruházásait. És közben hogy, hogy nem, saját offshore cége útján sikerült neki két tucat tengerparti lakást is beszerezni. Ráadásul megtartotta cégét az után is, hogy polgármesternek nevezték ki.

– Hiába is füstölög, Gyula zomzéd – szóla a Zacsek. – Úgy se fog a haja szála se meggörbülni emiatt, mert a Vucsics szépen megmondta: megbízik a káderében, aki egy kiváló bizniszmen. És mindenki hazudik, aki sefteléssel rágalmazza. Amiből világosan leszűrhető, hogy nálunk nagyobb becsben vannak az ilyen ügyeskedő mutyizók, mint a szerény melósok.

Találkozik a tücsök és a hangya. A hangya most is kulizik.

– Hogy vagy, hangya koma? – kérdi a tücsök.

– Köszönöm. Melózgatok, gyűjtögetek, mert nemsokára itt a tél, és kell az ennivaló a népes családomnak. És te?

– Ragyogóan! Csináltam néhány jó bizniszt, esténként pedig muzsikálok, találkozgatok a befolyásos barátaimmal.