Atata azt szokta mondogatni, hogy Zerbiában két dologhoz mindenki ért, mégpedig a focihoz és a politikához, merthogy meccs után a minisztertől a sarki kocsma előtt sörözgető atyafiig mindenki tutira tudja, hogy melyik játékost kellett volna lecserélni, és kit kellett volna helyette a pályára küldeni, no meg a Piktor Jóskától a Kéményseprő Paliig azzal is mindenki hótziher tisztában van, hogyan kellene működtetni az államot. Ám a héten az öreg módosította ebbéli meglátását, és egy harmadik területtel bővítette ki az önjelölt szakértők cselekvési terét: a történelemmel.
– Hallottál, Tegyula, a régi zerbek fantasztikus kalandjairól Ázsiában és Afrikában? – kérdé amama.
– Hogyne hallottam volna, Tematild – felele atata –, sőt még arról is olvastam, hogy az ózerbek anno megütköztek a kínaikkal, akiknek utódai most biztos ripsz-ropsz kiépítik Zerbiát.
– Nahát – toppana be a zomzéd Zacsek –, az ember elutazik néhány napra, és az egész történelem megváltozik közben?!
– Látja, zomzéd – mondá amama –, mi egy ilyen dinamikus világban élünk.
– Arról van zó, zomzéd – magyarázá a fater –, hogy van ez a Miloš S. Milojević Egyesület, amely a névadója által írt „tiltott zerb történelmet” népszerűsíti, ami számos olyan csudaságot tartalmaz, amit tudományos körökben már a 19. században elvetetettek, ám most újreneszánszát éli. 142 tudós fel is emelte hangját az egyesület tevékenysége ellen.
– Érdekes, hogy a zemberek, akikről azt se gondolnánk, hogy Facebook-üzeneteken kívül mást is olvasnak, mennyire nyitottak a misztikus könyvek iránt – csóválá a fejét a zomzéd Zacsek.
– Végül még majd kiderül, hogy Jézus is zerb volt – jegyzé meg amama. – Az sok mindent megmagyarázna.
– Ne beszélj butaságokat, Tematild – pisszenté le az öreglányt a fater. – Nekem még a hivatalos történelmekkel is gondom van, hát még ezekkel a romantikus hókuszpókuszokkal!
– Megnyugodhat, zomzéd – mondá a Zacsek –, európai szinten készül egy egységes történelemtankönyv az ókontinens tanulói részére.
– Legalább végre megtudjuk, hogy a Princip Gavriló pozitív hős volt vagy negatív – lelkesede az öreglány –, meg azt is, hogy a kilencvenes években dúlt balkáni háborúkban kik voltak a jók, meg kik a rosszak.
– Erre aztán kíváncsi vagyok – töprenge a fater –, mert tudomány ide vagy oda, a történelem felénk sokszor nemzet- és ideológiafüggő kategória, egy kicsit mindenki a saját szája íze szerint értelmezi, ha úgy tetszik, a politika folytatása más eszközökkel.
Amiről a Zacseknek egy elmés vicc jutott az eszébe.
Az ősember kisfia hazaviszi a bizonyítványát, és az apja elkezd vele ordítani:
– Fiam, azt még megértem, hogy halászatból csak kettest kaptál, de hogy történelemből is?! Hiszen csak fél oldal az egész!
S amíg sokan továbbra is a múltban elmélyedve a történelmet írják, szerkesztgetik, értelmezik újra meg újra, addig a kormányfő Ana már a jövőre gondol.
– És azt hallottátok – kérdé a muter –, hogy Ana a napokban bejelentette, hogy elkészült Zerbia mesterséges intelligencia-stratégiájának a tervezete?
– Elnézve a PISA-tesztelés hazai eredményeit, talán a természetes intelligencia fejlesztésére vonatkozóan is újabb állami stratégiára lenne szükség – kommentálá atata.
– A sok kis okostojás körében állítólag gond van a tudás alkalmazásával – így a Zacsek.
– Attól tartok, nemcsak az alkalmazásával – fűzé hozzá sokatmondóan a fater.
– Nagy talány, hogy mi lesz az oktatás jövője a zországban, a Megatrend egyetemet is eladták – mondá amama.
– A legérdekesebb, hogy nem egészen tudni, ki vásárolta meg – jegyzé meg a Zacsek. – A Mića Megatrend azt mondta, hogy egy német konzorcium. De ki áll mögötte?
– A karikatúra-képregény guruja, avagy a Szomborac Márkó szerint igazából a haladó párt vette meg, mert ez sokkal kifizetődőbb neki, mint egyenként vásárolni a diplomákat – mondá atata. – A Mića meg állítólag Cannes-ba költözik. A rossz nyelvek szerint nyomós oka lehet, hogy ilyen csitt-csatt lelép, pedig lehet, hogy csak tavaszra szeretne találkozni a filmfesztiválra oda érkező gyönyörűséges színésznőkkel.
– Mindig azok a fránya színésznők! – zsémbele az öreglány. – Nem értem, hogy a férfiaknak miért olyan nagy probléma megjegyezni a következőket:
Kövér vagyok? – Nem vagy.
Hogy áll rajtam a ruha? – Remekül.
Finom volt az ebéd? – Kiváló.
Ki a csábosabb: Scarlett Johansson vagy én? – Te.
Hát nem atomfizika ez, a mindenit!
Amama méltatlankodásának oka az, hogy atata mindig felkapja a fejét, amikor a tévében elhangzik az Európai Bizottság új elnökének, Ursula Gertrud von der Leyennek a neve.
– Nem tehetek róla, Tematild – magyarázkoda az öreg, amikor egyszer a muter kérdőre vonta. – Mindig egy másik Ursula jut róla az eszembe.
– És miféle Ursula él ilyen elevenen a te emlékezetedben, Tegyula? – firtatá amama.
– Az Andress Ursula – vágá rá a fater. – Amikor a Dr. No című James Bond-filmben kijön a vízből, és bikiniben a parton nézegeti a kagylókat.
De mielőtt még amama elküldte volna a fatert Cannes-ba kagylókat nézegetni, az öreglány kiengesztelése gyanánt a Zacsek elmesélt egy idevágó viccet.
A férj megy hazafelé a munkából. Megpillant egy csinos hölgyet, s arra gondol: bárcsak az én feleségemnek is ilyen szép hosszú lába lenne. Megy tovább, amikor szembejön vele egy másik fiatal hölgy, megnézi, s arra gondol: bárcsak az én feleségemnek is ilyen szép mellei lennének. Alig tesz meg néhány száz métert, amikor egy harmadik fiatal hölgyet pillant meg, s arra gondol: bárcsak az én feleségemnek is ilyen formás feneke lenne.
Hazaér, a felesége ajtót nyit neki, mire ő:
– Szia, szívem, képzeld, egész úton hazafelé rólad ábrándoztam!
Igazuk van a zősöknek, hogy amikor egy társadalom elindul a lejtőn, akkor nagyon nehéz megállni. Erről értekezett a maga bölcs módján a héten atata.
– Előbb megfogyatkoztak a zországban az orvosok meg az egészségügyi nővérek, aztán szép lassan elhúztak innen a mesteremberek, úgyhogy már nemcsak a mágneses rezonanciára, hanem a vízvezeték-szerelőre is fél évet kell várni, de ki gondolta volna, hogy egy napon a politikusok is elfogynak? – töprenge az öreg.
– Honnan szeded ezt a képtelenséget, Tegyula? – kérdé amama.
– Nézzél szét magad körül, Tematild – magyaráza a fater –, a vajdaságiak egész héten facsemetéket ültettek, a Demokrata Párt darabjaira hullik, pártpolitikai téren ellenzék gyakorlatilag nem létezik.
– Igaza van, zomzéd – bólogata a Zacsek –, politikusból valóban kevés maradt. Ha hinni lehet a Čedica Jovanovićnak, pontosan kettő és fél: Vučko, Dačko és ő.
– Ja – így atata –, azt azért nemigazán fejtette ki, kicsoda a fél, de figyelembe véve, hogy pártja a legutóbbi belgrádi helyhatósági választáson 0,2 százalék szavazatot szerzett, kevesebbet, mint a šabaci oroszpárt, és hogy a jelenlegi támogatottsága országos szinten szerény becslésem szerint a 0,0001 és a 0,001 százalék között ingadozik, logikus lenne, hogy ő legyen a fél.
– Hagyjuk már a politikusokat – mondá amama –, inkább azt mondja el, zomzéd, mi újság a határ túloldalán?
– Semmi különös, zomzédasszony – legyinte a Zacsek –, talán csak annyi, hogy a migránsok két új műsorszámmal gazdagították a Játék határok nélkül című show-műsort.
– Mégpedig? – érdeklőde atata.
– Kerítésátmászással és alagútásással!
Pistike, határok nélkül játszadozó okostojás
