Elérkezett 2020, amit nagyon érdekes leírni: kettő, nulla, kettő, nulla, mintha csak focieredményekről beszélnénk a fogadóirodákban. Amelyeknek sok dolga lesz az idén, lévén, hogy lesz Európa-bajnokság labdarúgásban, meg nyári olimpiai játékok Tokióban, mindenekelőtt azonban parlamenti választás Zerbiában. És, ugye, mondanom sem kell, hogy számunkra ez utóbbi lesz a legizgalmasabb, én már előre izgulok, vajon melyik pártra mekkora lesz a szorzó. A kínai horoszkóp szerint 2020 a Patkány éve, és jólétet ígér. Összességében tehát úgy tűnik, hogy egy zuper év elé nézünk, amama mégsem haragudna, ha már bizonyos tekintetben 2025-öt írnánk. Ebbéli véleményének zilveszter éjszakáján is hangot adott.
– Hallottad, Tegyula – mondá lelkesen –, a Vučko a minap bejelentette, hogy 2025-re az átlagbér 900 euró lesz a zországban!
– Ajjaj, Tematild – csóválá fejét a fater –, mondott ő már egyet s mást! És az a baj, hogy én meg elég öreg vagyok ahhoz, hogy nagy részére ezen bejelentéseknek emlékezzem.
– Igaza van, zomzéd – mondá a Zacsek. – Az 500 eurós átlagbért is megígérték rég, de nem hallottam arról, hogy elértük volna. Pedig aligha hiszem, hogy ilyen rendkívüli eredményről elfelejtenének szólni.
– Biztos közvetlenül zilveszter előtt történt meg a dolog – magyaráza a Zacsekné –, és majd csak az ünnepek után számolják ki a statisztikusok.
– Addigra már kampányfogásnak sem lesz rossz adu – jegyzé meg a muter.
– Attól tartok, hogy ennek a zuper kimutatásnak a januári fizetés issza meg majd a levét – morgolóda az öreg.
– Ezzel a remek bejelentéssel kapcsolatban engem leginkább az érdekel, hogy hogyan jutunk el a 900 euróhoz – töprenge a Zacsek –, lépcsőzetesen vagy ugrásszerűen. Apránként növekszik majd a fizetésünk, vagy öt évig 500 euró lesz, és akkor csodaként hirtelen felugrik 900-ra?!
Ám bármennyire is örülnének a 900 eurós csodának, a zősök nemigen nyitottak a csodaságokra, amit zilveszter éjszakáján be is bizonyítottak. A Zacsekpetivel kértünk teát a virsli mellé, de hallani sem akartak róla.
– Még csak azt hiányzik, hogy a semmiből itt teremjen a Vučko egy tálca teáscsészével, mint abban a haladó-klipben – zsörtölőde a fater.
– Igyatok szokkot, látjátok mi is borozunk – mondá a Zacsekné.
– Tudom is, hogy miért – jegyzé meg durcásan a Zacsekpeti az anyukájának. – Hallottam, amikor a napokban mondtad valakinek a telefonba, hogy azért részesíted előnyben a bort a könyvvel szemben, mert gyorsabban észrevehető rajtad a hatása.
– Nahát, zomzédasszony, most aztán lebukott – kuncoga amama –, de rá se rántson, én meg olyan vagyok akár a bor: ahogy öregszem, egyre inkább hasonlítok egy hordóra.
– Képzeljék, ha valami csoda folytán egyszer csak itt teremne a zállamfő – méláza továbbra is atata. – Hajnalig a gazdasági és egyéb sikereiről szóló messékkel szórakoztatna bennünket.
Amiről a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.
Móricka rosszat álmodott, és az éjszaka közepén felriad. Reszketve bebújik az anyja mellé az ágyba, és megkéri, hogy mondjon el neki egy mesét.
Az anya megdörzsöli a szemét, az órára pillant, majd azt mondja kisfiának:
– Nem sokára hazaér apád, és mindkettőnknek előad majd egy mesét!
Miután az óra elütötte az éjfélt, és túl voltak a petárdadurrogástól zajos újévi eufórián, az anyukák elterültek a fotelekben, atata és a Zacsek pedig fáradtan belehuppantak a színes babzsákba, és megbeszélték, mi határozta meg a tavalyi évet.
– A Collins szótár szerint 2019 szava a klímasztrájk – mondá a Zacsek. – Állítólag ezt a kifejezést 2019-ben százszor többet használták, mint a korábbi években.
– No de konkrétan mit is jelent ez a szó? – kérdé a Zacsekné.
– A szótár meghatározása szerint a klímasztrájk „olyan tüntetés, amelynek résztvevői nem mennek iskolába vagy munkába, hogy cselekvésre szólítsanak fel a klímaváltozás ellen” – okosítá fel a zomzédasszonyt a muter.
– Nahát! – csodálkoza atata. – Ezek szerint én az idő előtt haladtam. Anno néhányszor, anélkül, hogy tudomásom lett volna róla, jómagam is klímasztrájkoló voltam!
– Attól tartok, Tegyula – mondá amama –, hogy a te egykori akcióid inkább nevezhetők iskolakerülésnek, mintsem klímasztrájknak.
– Mindenesetre cselekvésre van szükség – magyaráz a Zacsekné –, a globális felmelegedés következtében már a lovak is elhíznak. A melegtől nagyobbra nő a fű, s emiatt a lovak egyharmada súlyfelesleggel küzd. Ilyen paripákkal már aligha lehetne hódító hadjáratra indulni.
– Tematild, lehet, hogy az én pocakom is a klímaváltozás eredménye?! – kérdé meghökkenten a fater.
– Nem, Tegyula, a te pocakod a sör, a krémes meg a sült kolbász eredménye – válaszola az öreglány.
Amiről a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe:
– Attól, hogy behúzod a hasad a mérlegen, az még nem mutat kevesebbet.
– Az igaz, de legalább látom a számokat.
A zősök furcsállva fogadták azt a hírt is, hogy a svédek megreformálnák a történelemoktatást a ziskolában, mégpedig úgy, hogy száműznék a XVIII. század előtti eseményeket a tananyagból.
– Nem is tudtam róla, hogy a svédeknek is van egy Vučkójuk, aki hetente valami történelmi jelentőségű eseményt visz véghez, hogy lassan megtelik vele a történelemkönyv – jegyzé meg amama.
– Nem kell ide senki – sóhajta atata –, történelem gyanánt a svéd lurkók a nemek kérdéséről, a migrációról meg a klímaaktivista Grétiről tanulhatnak majd a jövőben.
– Ezeknek a bősz skandinávoknak soha senki nem mondta, hogy múlt nélkül nincs jövő?! – zúgolóda a Zacsekné.
– Úgy látszik, őket zigorúan csak a jelen foglalkoztatja – mondá a Zacsek. – Akárcsak a franciákat. A svédeknek nem kell a régi történelem, a franciáknak meg az új nyugdíjreform. Hetek óta tiltakoznak ellene.
– Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy ezeknek a franciáknak nagyjából mindegy mi ellen, a lényeg az, hogy tiltakozzanak – állapítá meg a fater. – A történelmük teli van forradalmakkal meg tüntetésekkel. Ha valaki felvetné, hogy az ebéd utáni szieszta idejét felére csökkentik, máris felfordítanák fél Párizst.
– Ahelyett, hogy kitartóan dolgoznának – dörmöge amama –, mint azok az amerikai tudósok, akik tízmillió dolláros befektetéssel húsz év alatt egy új almafajtát kreáltak. A Cosmic Crisp ropogós, zamatos és nagyon ízletes, és a frizsiben állítólag egy évig is eláll. Ki tudja, lehet, hogy ezt még a magyar határon is át lehetne vinni!
– Bármennyire is különleges ez az amcsi alma, én akkor is maradok a királyhalmi pöttyösnél! – határolóda el az újdonságoktól a Zacsek.
– Azért, mert te a megszokások rabja vagy, szívem – mondá a Zacsekné. – Pedig folyamatosan haladni kell a korral.
– Jól mondja, zomzédasszony – bólogata egyetértőn a fater. – Japánban ezt kiválóan művelik: megfelelő munkaerő híján a tervek szerint az óvodákban hamarosan robotok foglalkoznak majd a gyerkőcökkel.
– Remélem azért – bizakoda amama –, hogy nem a Star Wars sárga robotjára, a SzíTriPiÓ névre hallgató humanoid testalkatú, hétmillió nyelven beszélő zuperintelligens androidra bízzák a lurkók nevelését, mert fura lenne, ha az emberpalánták csüggedtségükben azt mondogatnák: Jóságos tervezőm!
A japán csúcstechnológiáról pedig a Zacseknek az alábbi vicc jutott az eszébe:
A japánok terveztek egy nyomozórobotot, ami elkapja a tolvajokat. Be is vetették három országban.
– Japánban öt perc alatt elfogtak 100 tolvajt.
– Az Egyesült Államokban öt perc alatt elfogtak 200 tolvajt.
– Szerbiában öt perc alatt ellopták a robotot.
Pistike, teát szürcsölgető messegyáros
