Valószínűleg annak tükrében, hogy a tavalyi évi GDP-növekedés feltehetően nem éri el a 2 százalékot sem, most általában másról szól a kormánypropaganda. A politika eszköztárához tartozik egyébként, hogy olyan makrogazdasági mutatószámokkal kell dicsekedni, amelye valóban dicsekvésre méltóak. Ez lényegében akár normálisnak is tekinthető. A mai közfelfogás szerint ugyanis nehezen elképzelhető, hogy egy olyan kormány iránt tápláljon bizalmat, mely folyton a hibáiról, hiányosságairól, baklövéseiről kommunikál. Így most a sajtó azzal van tele, hogy Szerbia közadóssága a GDP 57 százalékára esett vissza. Az államfő szerint azért is nagyon fontos, mert így már az úgynevezett maastrichti kritériumok alatt van, országunk már nem tartozik a súlyosan eladósodott országok közé. Emellett a Nikola Tesla Repülőtér sikeres koncesszióba adásáról hallani még sokat. A mintegy félmilliárdos bérleti díj jelentős összeg ugyan, de korábban – szintén kormánykörökben – ennél nagyobb összegekről beszéltek. Nehéz azonban még csak megbecsülni is, hogy a jelenlegi körülmények között ez mennyire számít jó üzletnek, és mit hoz ez a jövőben országunknak. A reptérrel kapcsolatban egyébként a szokásos érvek és ellenérvek hallhatóak. Az ellenzékiek szerint a kormány eladja az aranytojást tojó tyúkot, hogy a bevételt „megzenésítve” a gazdasági prosperitás hamis látszatát kelthesse.
Első látásra talán valóban nem tűnik jó döntésnek átengedni a tavaly is mintegy 30 millió eurós profitot termelő légikikötő működtetését. Ugyanakkor ebben a szektorban is folyamatosan kell fejleszteni, beruházni, mert a nyereségesség csak akkor tartható fenn hosszú távon, ha kísérni tudjuk a fejlesztéseket, lépést tudunk tartani a korral. Ilyen szempontból pedig akár jó döntés is lehet egy tőkeerős és szakmai háttérrel, üzleti kapcsolatokkal rendelkező nagyvállalatra bízni a feladatot. A fejlődést ugyanis nem lehet tartósan másként megalapozni mint beruházásokkal, befektetésekkel. Ez a megállapítás nemcsak a reptér esetében érvényes, hanem lényegében általános érvényű. Ha nem épülnek termelői és szolgáltatást nyújtó kapacitások, ha nem építünk utakat, vasutakat, korszerű folyami és légikikötőket, hogy az árucikkek és a szolgáltatások könnyen eljussanak a célközönséghez, akkor nem számíthatunk tartós növekedésre.
BERUHÁZÁSOKRA, FEJLESZTÉSEKRE LENNE SZÜKSÉG
A világgazdaság most is tele van kockázati tényezőkkel. Elég csak a feszült iráni, észak-koreai, jeruzsálemi helyzetre gondolni, de nagyon sok, egy az egyben gazdasági jellegű rizikófaktort is fel lehetne sorolni. Egy évtizeddel a globális pénzügyi válságot követően egy széles alapokon nyugvó világgazdasági fellendülés látszik körvonalazódni. Ha rendkívüli események nem jönnek közbe, a globális fellendülés az idén is erőteljes maradhat.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) közelmúltban publikált jelentésében is az áll, hogy a gazdasági válság előtt Európa, illetve a szélesebb szomszédságának teljesítménye felülmúlta a világ más részén elhelyezkedő, feltörekvő gazdaságok teljesítményét. Az utóbbi években a „kifulladás” jelei mutatkoznak, a világ más részein található feltörekvő gazdaságok jobban teljesítenek. Ennek okát a tanulmány készítői is abban látják, hogy az Európában és a szomszédságában található országokban az állóeszköz-beruházások mértéke a világ más régióiban található feltörekvő országok szintje alá csökkent. Mindez csak egy újabb bizonyítéka annak, hogy a növekedés hosszú távon nem tartható fenn, ha csupán az alacsony bérekből eredő komparatív előnyökre alapozunk. Ez nagyon tanulságos lehet Szerbia számára is. A hosszú távon is fenntartható növekedési modell csak akkor alapozható meg, ha folyamatosak a beruházások, fejlesztések, miközben a megfelelően képzett szakember-utánpótlás is biztosítva van. A beruházásokhoz, fejlesztésekhez pénz kell. Közhelyes, hogy ilyen esetekben a pénzt célszerű saját forrásokból biztosítani. Ugyanakkor a saját források közismerten szűkösek, és mindig felvetődik az átláthatóság igénye is. A történelmi tapasztalatok is azt mutatják, hogy állami beruházásokkal lehet serkenteni a növekedést azokban az országokban, amelyekben az államadósság szintje ezt megengedi.
A kockázati tényezők azonban arra engednek következtetni, hogy a legjobb szándék mellett is kialakulhatnak olyan negatív spirálok, melyeknek a begyűrűzése saját hibánkon kívül is kedvezőtlen trendek kialakulását eredményezhetik. Az iráni helyzet felhajthatja az olajárakat, a szűkebb környezetünkben pedig az elhúzódó német kormányalakítás, illetve a küszöbönálló olasz választások is hozhatnak kellemetlen meglepetést. Arról nem is beszélve, mi lesz, ha februárban elér bennünket egy hideghullám, vagy ismét csúfosan aszályos lesz a nyarunk.
