Sok szempontból, így a demográfiai adatok szempontjából is jelentős átalakuláson megy keresztül a világ. Amíg összességében lassulni látszik a népességnövekedés, egyre hatalmasabbak a régiók közötti a különbségek: Európában például igazi demográfiai jégkorszakról beszélhetünk, a Fekete-Afrikában viszont újabb népességrobbanás van kibontakozóban. Kontinensünkön és azzal együtt nálunk és a régió országaiban is, a múlt század 70-es éveiben kezdődött el a folyamat, amikor egészen rövid idő alatt drasztikusan visszaesett a születések száma. Ezt sokan a liberális abortusztörvények megjelenésével, a fogamzásgátló tabletták gyors terjedésével magyarázzák. Ma már a termékenységi arányszám meg sem közelíti a népesség reprodukciójához szükséges 2,1 értéket. A termékenységi arányszám a szülőképes korú (15 és 49 év közötti) nőkre számított hipotetikus gyermekszám, vagyis amennyi gyermeket szülhetne egy nő élete során, ha az adott évi gyakoriság egész élete folyamán állandósulna. Leegyszerűsítve: a szülőképes korú női népességre jutó születések számának az átlaga. A népesség fennmaradásához a rátának el kell érnie vagy legalább megközelítenie a 2,1-es szintet. Ilyen esetben biztosított az adott populáción belül a két szülő, valamint az idő előtt elhalálozottak, valamint a nem szaporodóképes egyének pótlása. Jelenleg a térség országaiban ez a szint az 1,5-öt sem éri el; 1,3-as érték alatt ugyanis a népesség gyors ütemű fogyásáról lehet beszélni, és ha a folyamatot nem sikerül megfékezni, majd esetleg megfordítani, a népesség belátható időn belül teljes el fog tűnni. Románia, Ukrajna, Moldova, Bosznia-Hercegovina, Csehország térségünk olyan államai, amelyekben ez az érték már most 1,3 alatt van. Az „egyszerű újratermeléshez” szükséges 2,1-es értéket a teljes termékenységi arányszám nem éri már el olyan országokban sem mint Kína, Brazília vagy Irán, de még Líbiában, Tunéziában, Katarban sem. A trend alól kivételt képeznek a Szaharától délre fekvő Fekete-Afrika népességrobbanással küszködő országai, például Nigéria, Niger, Csád, valamint Ázsia néhány állama, elsősorban Afganisztán.
NEM AKARNAK SOK GYEREKET
A demográfiai folyamatokból arra lehet következtetni, hogy olyan átalakulás van folyamatban, mely rányomja majd bélyegét a következő évtizedek történéseire. De mit jelent ez gazdasági szempontból? Korábban, amikor még az emberi munkaerő játszotta a főszerepet a termelésben, a demográfiai folyamatok és a termelékenység alakulása komoly korrelációt mutatott, és sokan hiszik azt, hogy valójában ez továbbra is így van. A gazdaságilag legfejlettebb térségekben, mint Európa, Észak-Amerika vagy Kelet-Ázsia, a termékenységi ráta évtizedek óta számottevően a reprodukciós szint alatt van. Ennek számos oka van, többek között a nagyobb fokú jólétre való törekvés, az individualista gondolkodásmód, az anyaság nem megfelelő megbecsülése... A születésszabályozás könnyebben elérhető, a gyermekek taníttatása pedig olykor jelentős összegekbe kerül, s emiatt alig van már olyan család, amelyben vállalják sok gyereket. Felsőfokú tanulmányaik miatt a fiatalok később kötnek házasságot, s emiatt a gyermekvállalás időpontja is kitolódik.
MÉGIS KEDVEZŐTLEN
A statisztikai adatok szerint ma már a termékenységi ráta csökkenése, nem hat negatívan a termelékenység növekedésére. Minden nagyobb, fejlett gazdaságban a termékenységi ráta már 2 gyerek/nő szint alatt van. Az országokat összehasonlító adatokból az derült ki, hogy nem áll fenn sem pozitív, sem negatív korreláció a középtávú gazdasági sikerek és a termékenységi mutatók között. Kanada pl. gazdaságilag ugyanolyan sikeres mint az USA, miközben a termékenységi rátája alacsonyabb. A folyamatos német gazdasági növekedés is 1,4-1,5-ös termékenységi ráta mellett zajlik, ami jóval alatta van a gazdaságilag kevésbé sikeres Franciaország 1,98-os értékének, Dél-Korea pedig 1,2-1,3-es mutatóval tartja fenn a gazdasági expanzióját.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a világon, amikor az automatizáció jelentős térhódításáról beszélhetünk, a munkaerő-állomány gyors növekedése nem szükséges, de még csak nem is tekinthető kedvező hatásúnak. A csökkenő munkaerő-kínálat még hasznos és ösztönző is lehet a termelékenység fokozására, és a reálbérek növekedésére is kedvező hatással lehet. A demográfiai témakört azonban nem lehet és nem is szabad kizárólag gazdasági szempontból szemlélni. A demográfiai politika intézkedéseit sem szabad alárendelni a gazdaságpolitikának. Fontos lenne azonban azonosítani és elhárítani azokat az akadályokat, amelyek szükségtelenül csökkentik a népszaporulatot. A korlátozó tényezők közé tartozik a munkaerő-piaci diszkrimináció, a szülési szabadság korlátozása, a nem megfelelő vagy kimaradó gyermeknevelési támogatás. A skandináv országoktól ebben is példát lehetne venni.
